2009. december 19., szombat
2009. december 18., péntek
Felhívjam Gyöngyi nénit?????
Ez nálunk egy örökzöld kérdés, ha valaki nagyon határozatlan hogy mit is tegyen...
Az előzményben - talán már írtam is - Juci középiskolás korában esett egyszer valami brutál hó, még az ajtót sem tudtuk tőle kinyitni.... aztán jött a kérdés: Felhívjam Gyöngyi nénit (hogy nem tudok bemenni a suliba, vagy induljak el mégis????????)
Na addig Gyöngyinéniztem én is -- pedig milyen állat rossz előérzetem volt - hogy mégis elkísérem F-t Bécsbe, de talán mégsem kellett volna. Csak annyira megsajnáltam ahogy ült ott este a gépnél, aztán a reggeliző asztalnál... és gyorsan döntöttem, na jó....
Aztán még reggel is gyanút foghattam volna, amikor megküldte a programot, miszerint indulás 12-kor, vacsi 8-kor, majd másnap reggel a szálloda vezetése megtekinti a 8 órás reggeli után az épülő Sofitelt, majd meeting a novotelben, délben ebéd és 1-kor indulás haza. Ez nem sok jóval biztatott a délelőttre, főleg hogy benne volt a check out a szállodánkból 8.45-kor. Hidegek a bécsi utcák délelőtt.
De annyira szomorúan nézett rám, jahhhh jóban-rosszban..... mégis csak együtt tudunk majd tölteni 4 órát az indulás napján, és vacsi után (ahová nem terveztem menni) free time, bár nemtom ki akar -16 fokban kószálni...
és lám, az előérzetek nem hazudnak. Már a bosziknál.
Indulás a mikrobusszal délben (ez teljesült), majd terven felül megállás Pandorfban ahol semmit-de-semmit nem vettünk, csak kockára fagytunk, még egy nyomi játékboltnak sincs nyoma, vevő is alig, és az árak.... nem az a teszveszes...
Ekkor közel álltam hozzá, hogy stoppolok egy magyart hogy lécci-lécci vigyen hazaaaaaaaa... :(
Aztán az érkezés a Mercure-ba, szobánk a 802-es, sajnos nincs kád, pedig jó lett volna egy kád forró fürdő. Na mindegy. Volt 2 óránk sétálni, amit csak egy "meki" forró sültkrumplival és egy forró teával bírtunk ki, ami melegítette a kesztyűs kezünket, ami úgy nézett ki mint egy torz-szülött zombi végtag.... kavargott a hó, csúszott nagyon az út, és már MAJDNEM vettem egy sapit is (ami nagy szó), de nem... és egy vadiúj apródcsizmát 49 euróért, de végül azt sem.... kétségtelen hogy nagyon jók a dekorációk, de sokat nem láttunk belőle mert a lábunk elé kellett néznünk és szembe fújt a hóvihar... Látszik, N-e-k-e-m semmi sem jó !
Aztán vissza a szobába és Fati elment vacsizni 8-ra, megígérte h majd kiment hogy miért is nem mentem vele. (jól tettem h nem mentem, mert a vacsijuk már fél10-kor el is kezdődött mert a nagy arc igazgatójának akkor volt kedve odaérni, és így fél12-kor jött haza a szobába) Én közben lezuhanyoztam, majd hajat is kellett szárítanom mert olyan tudományos a zuhany hogy a kinyitáskor a titkos fejzuhanyból ráömlik az emberre fél liter jeges víz.... aztán kis tv kapcsolgatás és alvás szinte reggelig, kis beébredés az ajtónyitásra fél-éjfélkor.
Na reggelre fájó mellkas, köhécselés, szupi ez így karácsony előtt.
lementünk reggelizni, és a méltóságos IGÁZ-gató úr odavetett nekünk is el félmosolyt. Egy croissant és egy tea mézzel, kávé, majd elhagytam a szállodát abban a tudatban hogy saccperkábé óránként meg kell majd innom egy bécsi punch-ot hogy ne fagyjak meg délig. Aztán F hívott az épp kikanyarodó buszból hogy majd visszajönnek a szállodához, maradjak a szobában. Így fellélegezve vissza, és fél11-ig a szoba melegében játék a távirányítóval, majd miután magamra vettem minden ruhadarabot, több kilóval nehezebben kibotorkáltam az ajtón, mégis csak meg kéne néznem legalább a környéket, csak kibírom 12-ig. Na ez nem így lett, fél12-ig róttam a köröket, közben a nagy dilemma hogy hová menjek pisilni. A közelben egy Meki, na majd ott eszem, úgy is fél12, és majd klotyó és már jönnek is a fiúk-lányok vissza. Jó nagy sor volt, de sikerült kérnem egy GRILLED CHICKEN WRAP-ot, ami igen kulturáltan volt csomagolva, így a táplálék kicsomagolásával majd rendeltetésszerű bejuttatásával is elment fél óra. És jöhet(ne) a mellékes helyiség, ha meglenne a blokkom, de hát SENKI SEM KAPOTT !!!!! EZ MILYEN SZUPER ! Így egy közeli metrómegálló legkisebb helyiségét látogattam meg 50 centért, de elég kulturált volt. Közben F. hívott hogy CSAK 1-KOR INDUL majd vissza a busz. Na akkor volt dél. Akkor körök minden utcában, tök tudom már az árakat és a kirakatokat, pihenő a dómban, szerencsére a történelmi városrészben volt a szálloda így volt látnivaló, bár a fényképezőgép nem nálam volt. Q...va hideg volt, de legalább a hó elolvadt már. Közben jártam egy-két-há boltban, de csak melegedés gyanánt. (Tiszta vicc, nyáron a légkondis helyekre menekültünk be lehűlni kicsit..).
Közben pár kollégám hívott hogy boldog karácsonyt és F is hogy még nem indulnak, majd fél 2 körül és negyed óra az út. Ez ám a valami !!!!! Ízelítőt kaptam az utcai hajléktalanok életéből, főleg h a fél pár kesztyűmet is elhagytam 50 centért a klotyóban, visszamentem de már nem volt meg.
Na később egy spar-t látogattam meg és tudtam venni vigasztaló habmacit és mininek pasztillákat a csokiadagoló micimackójába (remélem jó lesz bele, bár nem smarties) és egy hideg (forró) csokis zárt pohárkát. Na innen jött az 5let, hogy talán vissza kellene menni a MC-be és venni egy forró csokit. Már épp sorra kerültem amikor F hívott hogy 5 p múlva érkeznek, már siessek vissza a szállodához. Így otthagytam a kézmelegítő folyadékot, és vártam fél órát, mert fél3-kor jött meg a busz, és fagyott tovább a kezem (is)
Aztán ismét megálltunk Pandorfban - ahol mi ki sem szálltunk - majd 3x út közben mert a velünk utazó 5 éves Brien-nek pisilni kellett (egyébként fantasztikus a gyerek, apja ír :) anyja magyar (és olvas is), O'Sullivan Brian a becsületes neve, most német nyelvű oviba jár, de egy pillanat alatt átvált angolból-magyarra és fordítva. Szupi volt hallgatni !!!!!
Végül én fél7-re értem haza, F-nak még bent kell maradnia pofaviziten 10-ig a szállodában, ahol épp a western személyzeti bál zajlik.
Na ha ismét ingadoznék egy ilyen kérdésen, akkor asszem semmi gyöngyinénizés nem lesz, hagyatkozom az első megérzésekre.
Semmi nosztalgiám nem volt, visszaemlékezve a gorenje-t szállító magyarok hadára. Minden van itt is ami ott, semmit sem találtunk ami miatt oda kellene menni. (Talán egy békebeli "igazi" arielt vettem volna nosztalgiából, és utántöltőben, csak azt is cipelhettem volna)
Annyira-de-annyira örültem hazafelé vezetve, a dugóban ülve a meleg kocsiból nézelődve a szegényesen (Bécshez képest) kivilágított kis Andrássy utunknak, hogy csak NA !!!!!!!!!
Az előzményben - talán már írtam is - Juci középiskolás korában esett egyszer valami brutál hó, még az ajtót sem tudtuk tőle kinyitni.... aztán jött a kérdés: Felhívjam Gyöngyi nénit (hogy nem tudok bemenni a suliba, vagy induljak el mégis????????)
Na addig Gyöngyinéniztem én is -- pedig milyen állat rossz előérzetem volt - hogy mégis elkísérem F-t Bécsbe, de talán mégsem kellett volna. Csak annyira megsajnáltam ahogy ült ott este a gépnél, aztán a reggeliző asztalnál... és gyorsan döntöttem, na jó....
Aztán még reggel is gyanút foghattam volna, amikor megküldte a programot, miszerint indulás 12-kor, vacsi 8-kor, majd másnap reggel a szálloda vezetése megtekinti a 8 órás reggeli után az épülő Sofitelt, majd meeting a novotelben, délben ebéd és 1-kor indulás haza. Ez nem sok jóval biztatott a délelőttre, főleg hogy benne volt a check out a szállodánkból 8.45-kor. Hidegek a bécsi utcák délelőtt.
De annyira szomorúan nézett rám, jahhhh jóban-rosszban..... mégis csak együtt tudunk majd tölteni 4 órát az indulás napján, és vacsi után (ahová nem terveztem menni) free time, bár nemtom ki akar -16 fokban kószálni...
és lám, az előérzetek nem hazudnak. Már a bosziknál.
Indulás a mikrobusszal délben (ez teljesült), majd terven felül megállás Pandorfban ahol semmit-de-semmit nem vettünk, csak kockára fagytunk, még egy nyomi játékboltnak sincs nyoma, vevő is alig, és az árak.... nem az a teszveszes...
Ekkor közel álltam hozzá, hogy stoppolok egy magyart hogy lécci-lécci vigyen hazaaaaaaaa... :(
Aztán az érkezés a Mercure-ba, szobánk a 802-es, sajnos nincs kád, pedig jó lett volna egy kád forró fürdő. Na mindegy. Volt 2 óránk sétálni, amit csak egy "meki" forró sültkrumplival és egy forró teával bírtunk ki, ami melegítette a kesztyűs kezünket, ami úgy nézett ki mint egy torz-szülött zombi végtag.... kavargott a hó, csúszott nagyon az út, és már MAJDNEM vettem egy sapit is (ami nagy szó), de nem... és egy vadiúj apródcsizmát 49 euróért, de végül azt sem.... kétségtelen hogy nagyon jók a dekorációk, de sokat nem láttunk belőle mert a lábunk elé kellett néznünk és szembe fújt a hóvihar... Látszik, N-e-k-e-m semmi sem jó !
Aztán vissza a szobába és Fati elment vacsizni 8-ra, megígérte h majd kiment hogy miért is nem mentem vele. (jól tettem h nem mentem, mert a vacsijuk már fél10-kor el is kezdődött mert a nagy arc igazgatójának akkor volt kedve odaérni, és így fél12-kor jött haza a szobába) Én közben lezuhanyoztam, majd hajat is kellett szárítanom mert olyan tudományos a zuhany hogy a kinyitáskor a titkos fejzuhanyból ráömlik az emberre fél liter jeges víz.... aztán kis tv kapcsolgatás és alvás szinte reggelig, kis beébredés az ajtónyitásra fél-éjfélkor.
Na reggelre fájó mellkas, köhécselés, szupi ez így karácsony előtt.
lementünk reggelizni, és a méltóságos IGÁZ-gató úr odavetett nekünk is el félmosolyt. Egy croissant és egy tea mézzel, kávé, majd elhagytam a szállodát abban a tudatban hogy saccperkábé óránként meg kell majd innom egy bécsi punch-ot hogy ne fagyjak meg délig. Aztán F hívott az épp kikanyarodó buszból hogy majd visszajönnek a szállodához, maradjak a szobában. Így fellélegezve vissza, és fél11-ig a szoba melegében játék a távirányítóval, majd miután magamra vettem minden ruhadarabot, több kilóval nehezebben kibotorkáltam az ajtón, mégis csak meg kéne néznem legalább a környéket, csak kibírom 12-ig. Na ez nem így lett, fél12-ig róttam a köröket, közben a nagy dilemma hogy hová menjek pisilni. A közelben egy Meki, na majd ott eszem, úgy is fél12, és majd klotyó és már jönnek is a fiúk-lányok vissza. Jó nagy sor volt, de sikerült kérnem egy GRILLED CHICKEN WRAP-ot, ami igen kulturáltan volt csomagolva, így a táplálék kicsomagolásával majd rendeltetésszerű bejuttatásával is elment fél óra. És jöhet(ne) a mellékes helyiség, ha meglenne a blokkom, de hát SENKI SEM KAPOTT !!!!! EZ MILYEN SZUPER ! Így egy közeli metrómegálló legkisebb helyiségét látogattam meg 50 centért, de elég kulturált volt. Közben F. hívott hogy CSAK 1-KOR INDUL majd vissza a busz. Na akkor volt dél. Akkor körök minden utcában, tök tudom már az árakat és a kirakatokat, pihenő a dómban, szerencsére a történelmi városrészben volt a szálloda így volt látnivaló, bár a fényképezőgép nem nálam volt. Q...va hideg volt, de legalább a hó elolvadt már. Közben jártam egy-két-há boltban, de csak melegedés gyanánt. (Tiszta vicc, nyáron a légkondis helyekre menekültünk be lehűlni kicsit..).
Közben pár kollégám hívott hogy boldog karácsonyt és F is hogy még nem indulnak, majd fél 2 körül és negyed óra az út. Ez ám a valami !!!!! Ízelítőt kaptam az utcai hajléktalanok életéből, főleg h a fél pár kesztyűmet is elhagytam 50 centért a klotyóban, visszamentem de már nem volt meg.
Na később egy spar-t látogattam meg és tudtam venni vigasztaló habmacit és mininek pasztillákat a csokiadagoló micimackójába (remélem jó lesz bele, bár nem smarties) és egy hideg (forró) csokis zárt pohárkát. Na innen jött az 5let, hogy talán vissza kellene menni a MC-be és venni egy forró csokit. Már épp sorra kerültem amikor F hívott hogy 5 p múlva érkeznek, már siessek vissza a szállodához. Így otthagytam a kézmelegítő folyadékot, és vártam fél órát, mert fél3-kor jött meg a busz, és fagyott tovább a kezem (is)
Aztán ismét megálltunk Pandorfban - ahol mi ki sem szálltunk - majd 3x út közben mert a velünk utazó 5 éves Brien-nek pisilni kellett (egyébként fantasztikus a gyerek, apja ír :) anyja magyar (és olvas is), O'Sullivan Brian a becsületes neve, most német nyelvű oviba jár, de egy pillanat alatt átvált angolból-magyarra és fordítva. Szupi volt hallgatni !!!!!
Végül én fél7-re értem haza, F-nak még bent kell maradnia pofaviziten 10-ig a szállodában, ahol épp a western személyzeti bál zajlik.
Na ha ismét ingadoznék egy ilyen kérdésen, akkor asszem semmi gyöngyinénizés nem lesz, hagyatkozom az első megérzésekre.
Semmi nosztalgiám nem volt, visszaemlékezve a gorenje-t szállító magyarok hadára. Minden van itt is ami ott, semmit sem találtunk ami miatt oda kellene menni. (Talán egy békebeli "igazi" arielt vettem volna nosztalgiából, és utántöltőben, csak azt is cipelhettem volna)
Annyira-de-annyira örültem hazafelé vezetve, a dugóban ülve a meleg kocsiból nézelődve a szegényesen (Bécshez képest) kivilágított kis Andrássy utunknak, hogy csak NA !!!!!!!!!
2009. december 8., kedd
HOLNAP
érkezik haza Peti az esti órákban.
Hamarosan jön majd az összefoglaló az elmúlt 3 hétről. megjött Télapó, volt zsákjában minden jó, dió, mogyoró, láz, köhögés, ügyelet, jövés-menés, lótás-futás, szervezés, sírás-rívás, móka és kacagás..... "Nana, kiboríthatom???????" szokta kérdezni Mini....
No pár nap múlva talán lesz időm rá....
Hamarosan jön majd az összefoglaló az elmúlt 3 hétről. megjött Télapó, volt zsákjában minden jó, dió, mogyoró, láz, köhögés, ügyelet, jövés-menés, lótás-futás, szervezés, sírás-rívás, móka és kacagás..... "Nana, kiboríthatom???????" szokta kérdezni Mini....
No pár nap múlva talán lesz időm rá....
2009. november 25., szerda
MA találtam.....
Jól jöhet ilyen H1N1-es időkben:
Wass Albert
„Orvosi hiszekegy
Hiszek az emberben.
Hiszek a mindenekfelett álló egészség lényegében,
Test és lélek boldog egységében,
Hiszek a gyógyulásban,
Minden baj legyőzésében,
Az ember örök igazában a fájdalmakkal szemben,
Hiszek egy tökéletesen működő, egészséges testben
És nyílt lélekben,
Amelyben nincs ármány, árulás és alávalóság.
S ami rossz benne az legyőzhető.
Hiszem, hogy győzhetünk ma rémség, a szenvedés,
Az igazságtalan borzalmakkal szemben.
Nem hiszek a tévedésben, de tudom, hogy létezik.
Szeretem az álmokat hajszoló,
A lehetetlennel szembeszálló,
Reménytelenségben is bizakodó,
Földhözkötöttségben is szárnyaló,
Alkotó emberi szellemet,
S csak a tudományos gőgöt,
A butaságot üldözöm.
Amen”
Wass Albert
„Orvosi hiszekegy
Hiszek az emberben.
Hiszek a mindenekfelett álló egészség lényegében,
Test és lélek boldog egységében,
Hiszek a gyógyulásban,
Minden baj legyőzésében,
Az ember örök igazában a fájdalmakkal szemben,
Hiszek egy tökéletesen működő, egészséges testben
És nyílt lélekben,
Amelyben nincs ármány, árulás és alávalóság.
S ami rossz benne az legyőzhető.
Hiszem, hogy győzhetünk ma rémség, a szenvedés,
Az igazságtalan borzalmakkal szemben.
Nem hiszek a tévedésben, de tudom, hogy létezik.
Szeretem az álmokat hajszoló,
A lehetetlennel szembeszálló,
Reménytelenségben is bizakodó,
Földhözkötöttségben is szárnyaló,
Alkotó emberi szellemet,
S csak a tudományos gőgöt,
A butaságot üldözöm.
Amen”
2009. november 23., hétfő
HAJÓ...a vége
Minden jó... az eleje a címnek, de még nincs vége.
Hogy eltűnt a hajó a címlapról, csak optikai csalódás.
Most, hogy már megterveztük hogy bartell üzletet kötök Kicsikkel, konkrétan hogy én ma felveszem majd Kicsit és elmegyünk a bölcsibe, I-t megkérem cserébe hogy menjen ki a reptérre a nagyobb kocsival P-ért, már kútba is esett.
P. nem jön csak 8-án (????) mert nem érkezett meg aki helyette ment volna !!!!!
Szuper !
Viszont a reptérre mehetek, mert pénzt küld, amit át kell venni egy sráctól.
De nem is tudtam volna üzletet kötni, mert Mini megint beteg, már egészen kettő (!) napot volt is bölcsiben a múlt héten.
Láz, takonykór, hasmars....köhögés.
Mára már jobban van, de irány a doktornéni, majd várom a híreket.
Rajtam is kezd kitörni a nátha, ami azért jó mert szerdán egésznapos értekezletem lesz a Ventura hotelben !
(pedig már MINDEN nap szauna van !!!! tegnap jól meg is égettem a háam, de fogalmam sincs hogyan ....pedig 70%-ra vettem a hátsó csöveket. mondjuk mára a jó kis stomic meg is gyógyította.. :) )
É-ből kiszedve a varratok, érdekes, nem is a sebész szedi ki hanem egy másik épületben egy asszisztens, na ilyenben nem volt részem szerencsére. Ott ez mindenkinél így van. Majd 14-én vissza a sebészhez.
Most heti 3 gyógytorna és fizikó, közben bankokba kell menni, APEH-hez, hajóorvoshoz (mert van remény hogy fizet talán a Princess valamit, csak a papírokat ismét el kellett küldeni, és még lehet hogy le is kell fordíttatni, ami csúnya lesz mert sürgősséggel 80e ft lenne. nem értem, a latin az latin...)
Még anyakönyvi hivatal, szerdán munkaügyi központ, van tengernyi elintéznivaló.
Csendesen kérdezem: ahogy lebontották a skálát (és helyette persze nyílt az Allee) azt a hírös-nevezetes FEHÉRVÁR Áruházat - ahol M-I-N-D-I-G T-Ö-R-T-É-N-I-K V-A-L-A-M-I nem lehetne lebontani??????????????????? (nem bánom, ott is lehet majd egy új....)
2009. november 16., hétfő
kifelé
a CARPAL-ból....
mármint ami a kezet jelenti....
Kis zűrzavar után - hogy mikor is kell bemenni????? - múlt hét kedden a zuhi esőben a 212-es busszal bementünk É-vel a sportkoriba, kis sorbanállás után a leletekért, az osztályra kerültünk. Na ott meglepődtem kicsit, nem úgy zajlott a felvétel ahogy "megszoktam", aki sorra került arról minden papírt ki is töltöttek, kórlap, lázlap.... közben a többiek fájó lábbal, kézzel állnak várnak a folyosón, aztán kis nővérke bekíséri a felvetteket a szobájukba, ennyi.
nekem kicsit szimpibb hogy felvesznek egy külön osztályon, aztán majd napközben elkészülnek a doksik, de akkor már az osztályon a beteg.
menni kellett még az aneszteshez, ami összvissz 5 perc volt.
Na ekkor indultam vissza a Hivatalba, nemeccerűen közlekedtem az állat nagy esőben. Busz a borárosig, onnan 2-es vili a hallerig, majd 24-es 2 megálló és gyalog. nem kicsit áztam rommá....
Viszont du. együtt mentünk és kocsival (ami F-nál volt) mert elmaradt a céges vacsija.
Vittünk még kaját É-nek, akit meglepetésként ért a kórházi ellátás mennyisége és minősége... Jahh, örüljünk hogy legalább ellátást kap, ha már táppénzt például nem, mert ugye magyarországi nézőpontból munkanélküli, így nincs jövedelme amit a táppénzzel pótolni kell, épp csak a 4500 TB-t fizetjük, ez csak az ellátásra elég, amerikai szemmel betegszabadságon van, de abból pedig csak akkor lesz pénz ha már meggyógyult. Az előrejelzések szerint ez tavasz lesz.....
Másnap aztán persze hogy egy értekezleten voltam fél9-fél1 között, Kicsit pedig megkértem majd hívja a kórházat.
Na ezt nem tudom miért csinálom mindig, amikor tudhatnám még ápolónő koromból hogy ez úgy működött hogy persze h azt mondtuk h a beteg jól van....Erre viszont nem került sor, mert É. hívott elhaló hangon hogy túl van a műtéten, első volt, kába, és mikor megyünk?????
Este mentünk, eső változatlanul ömölt, felvágtuk a zsömléjét, kiöntöttük a poharába az almalét, megigazítottuk az ágyat, megnéztük a jódsárga KEZET, már ami látszik belőle....
Másnap sms-ezett hogy 11-re mehetek, mentem is, és most beálltam, átvettem a papírjait, közben lépcsőztünk le-fel, gyógytornász, sebész, aláírások, gyógyászati bolt (elfogyott a heveder), fél 1-kor már el is indultunk haza, amiből a lakásba érkezés már 4-re meg is történt, mert közben kajálni mentünk a LA'KOMÁba, vásárolni a lidl és kaisersbe, heveder a gyógyiboltból, NEM adtam pénzt az ételgyűjtő fiúnak, (hú de szenya vagyok !!!!!!!) inkább agyilag mint fizikailag lefáradva zuhantam a kanapéra.
20-án varratszedés !!!!!!
G-nak és Mindenkinek köszönet, aki segített, fizikailag és gondolatilag !!!! :):):)
2009. november 7., szombat
fényes délután
majdnem ellopták ma az autónkat....
Tanulságul írom le.
Kivittük Kicsiket Kökire, ott felpattantak a "Pörszire" :) és irány a vidék a másik nagyszülőkhöz, ahol most 7végén már Karácsonyozás lesz.... aztán ennyit idén a látogatásról....
Hazafelé beficcentünk a sibriken egy benzinkútra, hogy felfújjuk a délelőtt télire cserélt gumikat...
(É. - akinek még szerdáig van keze, kedden sportkh és szerdán a Műtét.... gyerek persze megnézte már a youtube-on hogy hogyan fogják majd szétszabdalni, kicsipkedni, átvagdosni...- nem mazochista cseppet sem... - és F. cserélték a garázsban - míg én a lakásból próbáltam valami otthonfélét teremteni a heti trehányság után..)
Szval megálltunk a levegőnél, és mint F. mesélte (nekem fogalmam sem volt, csak néztem ki a fejemből míg fújkált) jött egy autó, kiszállt egy fazon belőle, és jól körbejárta az autót aminek járt a motorja és a tulaj meg gugolászik mellette, az ajtó nyitva.... ez a része a kútnak kihalt, legjobb préda...
Közben az autó amiből kiszállt az ember (?) kicsit tilitolizott, nézte az elkövető jelöltet hogy majd hogyan boldogul.
És akkor a majdnem-elkövető meglátta hogy a kocsiban ülök !!!! Elképedt és mint akinek csak sétálni akadt kedve, szaporán vissza a kocsihoz, majd elhajtottak !!!!!
Gondolom velem együtt már nem volt olyan kaland ellopni az autót !
Ez kicsit szomorú (jahhh, nem vagyok már naposcsibe....) de megnyugtató is. Most olvastam, ha az UFO-k galaxisokat repülnek át, miért a leghülyébbeket viszik el mindig?????????????
Na itt maradtam. és a kocsi is....
Tanulságul írom le.
Kivittük Kicsiket Kökire, ott felpattantak a "Pörszire" :) és irány a vidék a másik nagyszülőkhöz, ahol most 7végén már Karácsonyozás lesz.... aztán ennyit idén a látogatásról....
Hazafelé beficcentünk a sibriken egy benzinkútra, hogy felfújjuk a délelőtt télire cserélt gumikat...
(É. - akinek még szerdáig van keze, kedden sportkh és szerdán a Műtét.... gyerek persze megnézte már a youtube-on hogy hogyan fogják majd szétszabdalni, kicsipkedni, átvagdosni...- nem mazochista cseppet sem... - és F. cserélték a garázsban - míg én a lakásból próbáltam valami otthonfélét teremteni a heti trehányság után..)
Szval megálltunk a levegőnél, és mint F. mesélte (nekem fogalmam sem volt, csak néztem ki a fejemből míg fújkált) jött egy autó, kiszállt egy fazon belőle, és jól körbejárta az autót aminek járt a motorja és a tulaj meg gugolászik mellette, az ajtó nyitva.... ez a része a kútnak kihalt, legjobb préda...
Közben az autó amiből kiszállt az ember (?) kicsit tilitolizott, nézte az elkövető jelöltet hogy majd hogyan boldogul.
És akkor a majdnem-elkövető meglátta hogy a kocsiban ülök !!!! Elképedt és mint akinek csak sétálni akadt kedve, szaporán vissza a kocsihoz, majd elhajtottak !!!!!
Gondolom velem együtt már nem volt olyan kaland ellopni az autót !
Ez kicsit szomorú (jahhh, nem vagyok már naposcsibe....) de megnyugtató is. Most olvastam, ha az UFO-k galaxisokat repülnek át, miért a leghülyébbeket viszik el mindig?????????????
Na itt maradtam. és a kocsi is....
2009. október 26., hétfő
(gyomor)RONTÁS
van (remélem volt) rajtam a 3 napból majdnem 2 teljes napig.
Lehet hogy a csütörtökön este a mélyhűtőből előkapott pane napoli volt az oka, mert szombaton majdnem egyformát ettünk, F-nak csak egy kis gyomorbugyborékolása volt....
Szóval pénteken du. már éreztem h valami nem gömbölyű, aztán estefelé és éjszaka már nem is tudtam nagyon elszakadni a porcelántól! Tök érdekes, mert NEM fájt a hasam !!!!!
Aztán normaflore, diéta, sok folyadék, szombaton már széntabletta, és már éjszaka hála az égnek már nem keltem fel hajnaltól óránként mint előző éjjel....
Tegnap reggel már, lesz-ami-lesz, nem vettem be a szenet, délben csak egy banán, délután csak sós grissini és normaflore, ja estefelé lágytojás...
Ma reggel próbáltam diétásra venni a piritóssal és a teával, (nem mintha más reggeleken mást ennék... :) ) ebédre még nem tudom majd mit fogok enni, de már határozottan jobb....
Na így telt a 3 nap, tegnap de. F-val már kimerészkedtem egy közeli közértig.....
Szóval adtam a méregtelenítésnek !!!!!!!!
A lábam viszont határozottan jobb - főleg a bal :) - !!!!
2009. október 21., szerda
a láb előzmények
Egész nyáron lábujj papucsok, (pedig cserélgettem, váltogattam, és scholl és batz, szval azért minőség....) ezért qvára megfájdult az egyik talpam, már aludni is művészet......
Aztán nemrég írt egy ügyfelünk a sote ortopédiai klinikáról, közben írta ha majd egyszer valamiben segíthet, hát szóljak...
a múlt 7en már szóltam...
Aztán jött a tegnapi nap, amikor a térdhajlataim is beálltak, se kinyújtva, se behajlítva, sehogy, közben rogy össze, főleg a bal.
Pedig sétálok, bringázok, lépcsőzők.
A bokacsizma lehet? vagy az új szék amit 7végén vettünk?????
Szval tegnap kerestem a doktort, aki azt mondta szeretné látni a lábat.
Így elugrottunk de. az ortop. klinikára, ott láb megvizsgál, megállapít hogy a talpfájdalom kis boltozatsüllyedés, és az ujjak húzzák az izmokat, valszinű be is van gyulladva. kenőcs, majd betét, stb. viszont a térdhajlat nem tetszik neki, ugyan nem dagadt, de gyanús h felületi vénagyulladás kezdődhet, így jó lenne egy érsebész mihamarabb.
Ő is hívta egy ismerősét aki talán a műtőben volt, és az asszisztens (is) pedig ajánlott S-t, akit később G is !!!!
No, visszafelé haladva a hivatalba beugrott, talán az ÁEK (BM kh után oda tartozik a Hivatal) is elláthatna most gyorsan, de az ÁEK doktornőnk a balesetiben ajánlott egy orvost, na szép...... az ÁEK-ben senki?????
A balesetis orvos már nem volt bent, a S. külföldön, de időpont hozzá februárra :(
hirtelen 5lettől háziorvos, aki a bajcsy sürgősségire adott beutalót, a rémtörténet ott folytatódott, mert először még gyorsan felvettek, tolószékben az UH-ba küldtek, és egy nagyon szimpi orvos gyorsan el is látott, de az UH-ból fél6-kor visszaértem, közben 7kor váltáska volt, a szimpi orvos is hazament, közben szólt h minden ok, mindjárt lesz papírom és mehetek is. De nem lett, és továbbra sem lett, É. kérdezte egyszer hogy meddig kell várni, nem tudják volt a válasz.
Aztán én is megkérdeztem valakit 3/4 8-kor, közben már minden kiürült, az előttünk-utánunk érkezett tömeg is már biztosan otthon vacsorázott...
Már szólítottuk, de nem volt itt, volt a válasz. Hát hol lettem volna? Még pisilni sem mentem, semmi mást nem csináltam csak figyeltem hogy hogy is dolgozik az osztály....
Na ennek hatására behívtak, vártam az üres kezelőben állva 10 p-et, majd jött egy orvos, aki megmérte a lábkörfogatot, elolvasta az UH leletet, majd kiküldött hogy várjak a leletre.
Aztán megszületett a lelet, hogy mennyi a vérnyomásom, a pulzusom, meg minden amit már írtam.
Sajnálom hogy csak otthon olvastam el, már előttem volt valaki aki reklamált hogy mik ezek amik le vannak írva, ez nem róla szól, viszont a lába fáj és ödémás, ez miért nincs a leleten?
Hát behoztam a papírt, és agyalok hogy mit is kezdjek vele?
2009. október 20., kedd
Nem adom aLÁB(b) !!!!!
Most csak röviden (holnap hosszabban) végül a Bajcsy kh sürgősségin készült egy "orvosi értesítő és elszámolási nyilatkozat" aminek a "státusz" része nem rólam szól, a vérnyomásom nem 125/68 és a P: 81/min sem igaz, mert mérés NEM történt, a bőröm sem közepesen pigmentált, és a garatom sem békés, valamint hogy a has betapintható-e, a májtompulat megtartott, lien nem tap, és vesetájék ütögetésre érzékeny-e, az nem derült ki.... mert hogy ilyen vizsgálatok nem történtek.
A reflexeim sem biztos h kiválthatók mindkét oldalon..... senki sem próbálta. és így tovább.
AMI VALÓBAN MEGTÖRTÉNT, AZ EGY UH VIZSGÁLAT, ÍME AZ EREDMÉNY:
A fossa poplieában körülírt eltérés, Baker cysta nem látható.
A térdhajlatban (ez nem volt a leletre írva ! ) jó mélyvénás keringés detektálható.
A vélemény, javaslat: mélyvénás thrombosyst ill. Baker cystát kizártuk. Panaszai hátterében alsó végtagi vénás keringési elégtelenség állhat. Javasolt a felírt aflamin, mellette detralex 2x1.
(ezt a sürgősségi írta)
Ja, az is volt még hogy a tudatom tiszta......
Na ebben már nem vagyok biztos ! Ki az a valaki akiről a státusz szól???????????
Ps: sajnos az ajánlott doktor külföldön, időpont hozzá február 18.
Így lett a Bajcsy, mert oda tartozom !...... mert MEGÉRDEMLEM !!!!! :):):)
Szerencsére az UH leletet nagyon lelkiismeretesen csinálták, az legalább IGAZ lehet !!!!!
Ja, és mindez tartott 5-től mostanáig (20.38 van) részletek majd holnap.... MOST JÖHET EGY LIMONCELLO !!!!!!
A reflexeim sem biztos h kiválthatók mindkét oldalon..... senki sem próbálta. és így tovább.
AMI VALÓBAN MEGTÖRTÉNT, AZ EGY UH VIZSGÁLAT, ÍME AZ EREDMÉNY:
A fossa poplieában körülírt eltérés, Baker cysta nem látható.
A térdhajlatban (ez nem volt a leletre írva ! ) jó mélyvénás keringés detektálható.
A vélemény, javaslat: mélyvénás thrombosyst ill. Baker cystát kizártuk. Panaszai hátterében alsó végtagi vénás keringési elégtelenség állhat. Javasolt a felírt aflamin, mellette detralex 2x1.
(ezt a sürgősségi írta)
Ja, az is volt még hogy a tudatom tiszta......
Na ebben már nem vagyok biztos ! Ki az a valaki akiről a státusz szól???????????
Ps: sajnos az ajánlott doktor külföldön, időpont hozzá február 18.
Így lett a Bajcsy, mert oda tartozom !...... mert MEGÉRDEMLEM !!!!! :):):)
Szerencsére az UH leletet nagyon lelkiismeretesen csinálták, az legalább IGAZ lehet !!!!!
Ja, és mindez tartott 5-től mostanáig (20.38 van) részletek majd holnap.... MOST JÖHET EGY LIMONCELLO !!!!!!
2009. október 16., péntek
várunk...
.....a várólistára, mert a sportkórtház még nem tudja mikor lesz hely. Állítólag jobb ha minden nap hívjuk az adminisztrációt, és ha majd a doktornő odamegy és beírja Évit akkor minden kiderül. De lehet hogy ez csak november közepe, vége lesz ! Ó jaj !
közben a kézcentrumban persze megcsinálná 2 nap alatt, de az 100e + 25e az ellátás....
..... arra hogy száradjon a fal és folytatni lehessen a lakását.....
......a hétfőre, akkor megyek majd a csontsűrüség vizsgálatra
..... a dolcsira, mert nagyon fogy a pénz a számlán. .
.... a válaszra a hajótársaságtól hogy mikor lesz táppénz Amerikából
..... a házassági anyakönyvi kivonat fordítására .
..... Petire, aki még több mint egy hónap múlva indul haza .
..... P-re hogy mikor mehetek a receptért
...... a holnapra amikor jön majd Minimanó, és szülinapozunk is a hétvégén
...... a ma délre mert akkor közeleg már a 7vége .
..... a jövő hétre amikor 3 nap szabad és végre az évszaknak megfelelő idő lesz (?)
...... most perpill arra h F. bejelentkezzen a skype-on mert akkor tudom h épségben beért....
...... hogy hasson végre a rágótabi mininek, és szűnjenek a hurutok
...... éstovábbtovábtovább
Nem szeretek várni, illetve szeretek, ha tudom már a napokat, az időpontokat. A bizonytalant nem.
" Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet…"
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
közben a kézcentrumban persze megcsinálná 2 nap alatt, de az 100e + 25e az ellátás....
..... arra hogy száradjon a fal és folytatni lehessen a lakását.....
......a hétfőre, akkor megyek majd a csontsűrüség vizsgálatra
..... a dolcsira, mert nagyon fogy a pénz a számlán. .
.... a válaszra a hajótársaságtól hogy mikor lesz táppénz Amerikából
..... a házassági anyakönyvi kivonat fordítására .
..... Petire, aki még több mint egy hónap múlva indul haza .
..... P-re hogy mikor mehetek a receptért
...... a holnapra amikor jön majd Minimanó, és szülinapozunk is a hétvégén
...... a ma délre mert akkor közeleg már a 7vége .
..... a jövő hétre amikor 3 nap szabad és végre az évszaknak megfelelő idő lesz (?)
...... most perpill arra h F. bejelentkezzen a skype-on mert akkor tudom h épségben beért....
...... hogy hasson végre a rágótabi mininek, és szűnjenek a hurutok
...... éstovábbtovábtovább
Nem szeretek várni, illetve szeretek, ha tudom már a napokat, az időpontokat. A bizonytalant nem.
" Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet…"
Azt hiszem el kell olvasnom (majd olvasgatnom kell rendszeresen) ezt megint:
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
2009. október 10., szombat
NNNNNNNNNNAAAAAAAAA
akkor itt vannak a hírek:
Minimanó volt a klinikán múlt pénteken, ahol sajna 4x szúrták meg, vérvétel eredmény 2 hét, az allergia teszt teljesen negatív, és hétfőn a folytatásban nem sikerült megcsinálni a légzéskapacitás vizsgálatot, mert akkor már annyira rettegett.... A rtg-je olyan bronchitises képet mutat.... de a tüdeje tiszta.
Nem tiszta légcsőhurut, nem tüdőgyuszi, nem asztma, nem allergia, hanem mindenből egy kicsi....
Na Juci majd biztos írja hogy mi is volt.....és mit kapott.....
Aztán a bölcsi tartott keddtől péntekig, ill. csüt. estig, mert akkor már lázas volt, így pénteken É. vigyázott rá fél délig míg haza nem mentem én is, hogy a jóédesanyja tudjon dolgozni a nehezen megtalált munkahelyén.... mert kell a pénz, kell....
A napunk eseménytelenül telt, mert szegény kis Minimanókám délelőtt bepótolta az éjszakai alvásdeficitet, a lázát is sikerült lenyomni 39,7-ről délutánra 36,5-re.
Alig evett, "nem kérek még egy husikockát" mondta elhaló hangon és ismét mély, remélem gyógyító álomba merült.....
Ma hajnalban 40 fokkal indított, kora délután 36,2 a kúppal és a nurofennel.
és nem kér sütit, nem kér inni...... és bágyadtan dőlt anyájára míg levitték a kocsihoz tőlünk az imént, pedig sütöttem neki graffe-t (lásd majd a kaja -blog), mert azt nagyon szereti......
Antibiotikumot nem kapott, valami vírus lehet, hétfőn kell visszavinni.....
Na és időrendben előbb a KÉZ, csütörtökön. Hívott délelőtt a doktornéni hogy tudnánk-e inkább most menni a sportkórházba, mert délután nem jó neki a kézcentrum, elutazik.
Ó, persze, pillanatokon belül eldobtam kaszát-kapát, tollat, klaviatúrát, a 10-re érkezett tárgyalópartneremtől mélységes elnézést kértem a kapuban hogy bocs, és elrohantam a Moszkvára, ott taliztam É-vel.
Sikerült is a nagy rohanásban felszállnunk egy ellenkező irány 61-esre, ugrott 2 jegyünk, majd a Nyúl utcánál vissza egy másik vilire, és sikerült megkérdeznünk hogy hol is kell leszállni a sportkórházhoz. Hát nem ott kellett. Így még lótifuti gyalog 1 megálló, viszont nagyon hamar bejutottunk a doktornénihez, aki nagyon szimpatikus és aranyos tényleg.
Egyetlen szépséghibája a rendelőnek hogy ez egy középső rendelő, ahol semmiképp sem zavarta az átjárókat hogy ott épp vizsgálat folyik.
Aztán kaptunk egy telefonszámot egy neurológus főorvoshoz, aki ma 3-kor megállapította hogy igencsak sz@r a helyzet, szóval MEG KELL OPERÁLNI !!!!! de "RITA NAGYON ÜGYES, 1 VÁGÁSSAL MEGOLDJA MAJD A 2 PROBLÉMÁT!" (mert 2 van, a kisujj is... :( ) Hétfőn kapcsfelvétel, és szippanthat a gépezet.... aminek végén (betegállománnyal, mindennel együtt 3 hónap néz ki ) É. kap egy új kezet......
A táppénz persze kérdéses, mert most perpill persze nincs állása, mitől is lenne mikor úgy szakította meg a munkát, az APEH-ben egy külön szép délután volt a TAJ számát feléleszteni, és persze fizetni kell minden hónapban a tb-t..... hogy ebből hogyan lesz táppénz????????
és akkor.....
behordtuk ma a virágokat a lépcsőházba, és F-nak csak a gondolatra hogy majd arrébb kell tolni a fotelt, egy reccsenéssel kiakadt a dereka.... Ez derék..... ilyen már volt..... de ja vu.....
Pedig a óriási rózsaszínű, Apukámtól kapott leánderek már nincsenek, azokat sikerült tavaly télen kiírtani, viszont kicsi, magról vetettek (mert azért volt ám magom hálistennek) és az anyáknapjára kapott mélypiros, a kollégától kapott vaniliafehér, közepesek, és a kis olajfa, és a többiek beköltöztek a lépcsőházba, a szobákba......
F. kicsit tojásokon lépdel, a járókeret még nem kellett, lehet hogy jó volt hogy azonnal rányomtam egy flectort.....
Ja, el is felejtettem, szerda hajnalban viszketett kicsit az orrom, amiből reggelre vízfolyás nátha lett.... Nyomtam a bioparoxot, a sós vizet, a fokhagymát, a mézet, a hivatalban kb. 11-ig bírtam, akkor fogyott el a százas zsepi, így kénytelen voltam a klotyóból kicsórni egy wc papír gurigát... ami viszont tekintettel a közszféra sanyarú helyzetére nem a 4 rétegű soft, sensitiv minőség, így legalább az orrom is úgy nézett ki hamarosan mint egy nyílt seb.
(Tapasztalat: tök jó a rá a stomic - hámosító, bőrnyugtató, gyuszicsökkentő stb - kenőcs, amiről persze már tudom hogy rohadtul csíííííííííííííppppppppppp, de nagyon használ !!!!!)
Este oscillococcinum és neocitrán, amitől szívlötyögést kapok de jól bele is zuhantam a rémálmokba, csütörtökre már javult a helyzet, összehasonlítva ez előző nappal, ugyanabban az időben az előző zsepinek csak a 60 %-a fogyott.
Ja, lehet ez egy matekpélda is: ha én előző nap reggeltől 10-ig 100 zsepit használtam el, és a neocitrán vagy valami hatására már csak 60-at másnap ugyanakkor, ... akkor melyik napra gyógyulok majd meg?????????
Na így mentem csütörtökön a sportkórházba, aztán pénteken Minihez, jelentem ma reggel már csak 1x fújtam ki az orrom.....
Most viszont megyek a szaunába, és a heti 2-ből nem engedek, mert MUSZÁJ hogy talpon maradjak, mint a mellékelt ábra mutatja.
Minimanó volt a klinikán múlt pénteken, ahol sajna 4x szúrták meg, vérvétel eredmény 2 hét, az allergia teszt teljesen negatív, és hétfőn a folytatásban nem sikerült megcsinálni a légzéskapacitás vizsgálatot, mert akkor már annyira rettegett.... A rtg-je olyan bronchitises képet mutat.... de a tüdeje tiszta.
Nem tiszta légcsőhurut, nem tüdőgyuszi, nem asztma, nem allergia, hanem mindenből egy kicsi....
Na Juci majd biztos írja hogy mi is volt.....és mit kapott.....
Aztán a bölcsi tartott keddtől péntekig, ill. csüt. estig, mert akkor már lázas volt, így pénteken É. vigyázott rá fél délig míg haza nem mentem én is, hogy a jóédesanyja tudjon dolgozni a nehezen megtalált munkahelyén.... mert kell a pénz, kell....
A napunk eseménytelenül telt, mert szegény kis Minimanókám délelőtt bepótolta az éjszakai alvásdeficitet, a lázát is sikerült lenyomni 39,7-ről délutánra 36,5-re.
Alig evett, "nem kérek még egy husikockát" mondta elhaló hangon és ismét mély, remélem gyógyító álomba merült.....
Ma hajnalban 40 fokkal indított, kora délután 36,2 a kúppal és a nurofennel.
és nem kér sütit, nem kér inni...... és bágyadtan dőlt anyájára míg levitték a kocsihoz tőlünk az imént, pedig sütöttem neki graffe-t (lásd majd a kaja -blog), mert azt nagyon szereti......
Antibiotikumot nem kapott, valami vírus lehet, hétfőn kell visszavinni.....
Na és időrendben előbb a KÉZ, csütörtökön. Hívott délelőtt a doktornéni hogy tudnánk-e inkább most menni a sportkórházba, mert délután nem jó neki a kézcentrum, elutazik.
Ó, persze, pillanatokon belül eldobtam kaszát-kapát, tollat, klaviatúrát, a 10-re érkezett tárgyalópartneremtől mélységes elnézést kértem a kapuban hogy bocs, és elrohantam a Moszkvára, ott taliztam É-vel.
Sikerült is a nagy rohanásban felszállnunk egy ellenkező irány 61-esre, ugrott 2 jegyünk, majd a Nyúl utcánál vissza egy másik vilire, és sikerült megkérdeznünk hogy hol is kell leszállni a sportkórházhoz. Hát nem ott kellett. Így még lótifuti gyalog 1 megálló, viszont nagyon hamar bejutottunk a doktornénihez, aki nagyon szimpatikus és aranyos tényleg.
Egyetlen szépséghibája a rendelőnek hogy ez egy középső rendelő, ahol semmiképp sem zavarta az átjárókat hogy ott épp vizsgálat folyik.
Aztán kaptunk egy telefonszámot egy neurológus főorvoshoz, aki ma 3-kor megállapította hogy igencsak sz@r a helyzet, szóval MEG KELL OPERÁLNI !!!!! de "RITA NAGYON ÜGYES, 1 VÁGÁSSAL MEGOLDJA MAJD A 2 PROBLÉMÁT!" (mert 2 van, a kisujj is... :( ) Hétfőn kapcsfelvétel, és szippanthat a gépezet.... aminek végén (betegállománnyal, mindennel együtt 3 hónap néz ki ) É. kap egy új kezet......
A táppénz persze kérdéses, mert most perpill persze nincs állása, mitől is lenne mikor úgy szakította meg a munkát, az APEH-ben egy külön szép délután volt a TAJ számát feléleszteni, és persze fizetni kell minden hónapban a tb-t..... hogy ebből hogyan lesz táppénz????????
és akkor.....
behordtuk ma a virágokat a lépcsőházba, és F-nak csak a gondolatra hogy majd arrébb kell tolni a fotelt, egy reccsenéssel kiakadt a dereka.... Ez derék..... ilyen már volt..... de ja vu.....
Pedig a óriási rózsaszínű, Apukámtól kapott leánderek már nincsenek, azokat sikerült tavaly télen kiírtani, viszont kicsi, magról vetettek (mert azért volt ám magom hálistennek) és az anyáknapjára kapott mélypiros, a kollégától kapott vaniliafehér, közepesek, és a kis olajfa, és a többiek beköltöztek a lépcsőházba, a szobákba......
F. kicsit tojásokon lépdel, a járókeret még nem kellett, lehet hogy jó volt hogy azonnal rányomtam egy flectort.....
Ja, el is felejtettem, szerda hajnalban viszketett kicsit az orrom, amiből reggelre vízfolyás nátha lett.... Nyomtam a bioparoxot, a sós vizet, a fokhagymát, a mézet, a hivatalban kb. 11-ig bírtam, akkor fogyott el a százas zsepi, így kénytelen voltam a klotyóból kicsórni egy wc papír gurigát... ami viszont tekintettel a közszféra sanyarú helyzetére nem a 4 rétegű soft, sensitiv minőség, így legalább az orrom is úgy nézett ki hamarosan mint egy nyílt seb.
(Tapasztalat: tök jó a rá a stomic - hámosító, bőrnyugtató, gyuszicsökkentő stb - kenőcs, amiről persze már tudom hogy rohadtul csíííííííííííííppppppppppp, de nagyon használ !!!!!)
Este oscillococcinum és neocitrán, amitől szívlötyögést kapok de jól bele is zuhantam a rémálmokba, csütörtökre már javult a helyzet, összehasonlítva ez előző nappal, ugyanabban az időben az előző zsepinek csak a 60 %-a fogyott.
Ja, lehet ez egy matekpélda is: ha én előző nap reggeltől 10-ig 100 zsepit használtam el, és a neocitrán vagy valami hatására már csak 60-at másnap ugyanakkor, ... akkor melyik napra gyógyulok majd meg?????????
Na így mentem csütörtökön a sportkórházba, aztán pénteken Minihez, jelentem ma reggel már csak 1x fújtam ki az orrom.....
Most viszont megyek a szaunába, és a heti 2-ből nem engedek, mert MUSZÁJ hogy talpon maradjak, mint a mellékelt ábra mutatja.
2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 29., kedd
VIGYMAG képpel.....
No mostmár ki kell terjesztenem az új karkötőm (Maka szerint nem szabad levenni, majd leesik magától, így az előző rajtam volt a sztómazáró óta e hét elejéig, de most kaptam egy újat, nagyobb hatóanyaggal!!!!) hatását a tágabb-szűkebb környezetemre is.
Remélem beleszőtted Maka! Ja, elképesztő cuccokat tud csinálni tesóm, ha engedélyezi majd lesz ízelítő....
VIGYMAG
Minimanónak, akivel pénteken reggel kell menni a SOTE 2. Gyermekklinikára, sajnos már az osztályra, ahonnan reményeink szerint du. már hazahozhatjuk, és majd hétfőn vissza...
Ami kinéz az labor :( fújóka vizsgálat, allergiológia, ilyesmi..... és nem tüdőgyuszija volt, mondták a RTG-t elemezve..... Szerencsére már a szülők ott maradhatnak a Klinikán, ez már egy vívmány mióta felnőttek az én gyerekeim... akkor még erről szó sem volt, jó esetben esetleg lehetett látogatni. Nagyon remélem mindenkinek könnyebb így, talán nem olyan rettenetes stressz a résztvevőknek.... viszont ki kell hogy derüljön hogy mi ez a folyamatos hurut és köhögés, és szörcsögés és fulladás.....
aztán a szüleinek.....a fentiek miatt (is), mert Juci még csak nemrég kezdett a munkahelyén, ahol persze 2 db diplomával tök mást csinál de örüljünk hogy van hol.....
aztán É-nek csütörtökre a kézsebészetre, Pnek egyfolytában a Star Princess-en.... (állítólag jó sok égési sérülés van már rajta)
F-nak, akivel ma közölték hogy még újabb 3 beosztottja van lapáton. Úr ég.... én azt tanácsoltam, talán nem kellene mindent megcsinálni az elbocsátott beosztottak helyett játszóruhában és éjjel-nappal, akkor talán kiderülne hogy rossz döntéseket hoz a baromarcú igazgató..... Próbálom folyamatosan tartani benne a lelket a hátországban, de hát nagyon nehéééézzzzzz.....
G-nak..... aki most kezd gyógyítani már egészen holnapután............. hipp-hipp... :):):) és MIK EZEK a nyavalyák?????????????????????????????????????????????????
persze magamnak is, mert múlt hét óta persze fáj (már nem annyira, hála nagy dr. G-nek és a bioparoxnak :) a torkom, és tegnap még a nátha is, és a tüsszögés... ez újabb lehet vagy visszafertőződtem?????
Mindenesetre szauna, dupla cvitamin, népi gyógymódok, tea ismét bevetve. húúúúúúúúúúúúúúú de uncsi ez már...... :(:(:(
Makának remélem maradt a vigymagból és nem fogy el, ha már beleszőtte a karkötőmbe, és remélem ez a vigymag terjed a neten át is és gondolati úton is.....
Íme, tessék egy pillantást vetni rá !!!!!! és már használ is !!!!!!! (de csak annak ám aki "jó" volt !!!!)
2009. szeptember 28., hétfő
kéz-sebészet
Örök hála 
áldásos tevékenységének, a Sportkórházba 19-én negyed 11-re a Kézcentrumba 8-án 15-30-ra van időpontunk !!!!!!
Így elsőnek marad a Kézcentrum !!!!!! (bár asszem kell hozzá pénzcentrum, bár lehet hogy a konzultáció után aztán át lehet kerülni a sportba is.....)
THX !!!!! :):):)
áldásos tevékenységének, a Sportkórházba 19-én negyed 11-re a Kézcentrumba 8-án 15-30-ra van időpontunk !!!!!!Így elsőnek marad a Kézcentrum !!!!!! (bár asszem kell hozzá pénzcentrum, bár lehet hogy a konzultáció után aztán át lehet kerülni a sportba is.....)
THX !!!!! :):):)
2009. szeptember 23., szerda
gyorshír
É. indul ma 15.10 (nálunk éjszaka lesz már) San Francisco, érkezik holnap 10.30 Amsterdam majd 12.25-kor tovább, és Budapestre érkezik 14.25.
2009. szeptember 17., csütörtök
fehérvár áruház
vagyunk. Ahol mindig történik valami..... (ez egy jól sikerült reklám volt a 80-as években)
Miközben már elmentve a nyaralás post egy része, megjelenésre felkészítve, újabb téma.....
Évi reggel hívott és írt is az iwiw-en (nem gondoltam h még hasznos lesz egyszer az iwiw) hogy medical off-on van, mert megint tönkre van a keze.
Carpal tunnel syndrome.
Pár éve műtötték már ezzel az Uzsokiban, (állítólag 10 p, igaz hogy 4 óra múlva hozták vissza, mert nem volt beteghordó, én mindenesetre az összes körmöm lerágtam már....) akkor azt mondta a sebész, talán nem kellene erőltetni.
Azért a napi 13-14 óra az nem a kíméletről szól. Főleg 6 hónapig, szabadnap nélkül.
Most van rajta egy tépőzáras gipsz,
"ibuprofen.../, es > > Prednisolone 25mg.../
> > Es jegelnem kell, aztan forro vizbe tenni a kezem.." .............írta.
De nem javul.
Aztán pár perce újabb üzenet jött, és nagyon-nagyon nehezen telefonon is tudtunk beszélni.
az üzi lényege:
"Nos ma reggel visszamentem a dokihoz, de du. ujra megyek, mert semmi javulas...
Ma kuld egy emailt Vancouverbe vagy San Franciscoba, hogy melyik korhaz tud fogadni, oda ki kell mennem..
Mert ott van rendes orvos meg gyogyszer...
Az is lehet hogy megmutik es akkor hamarabb megyek haza..."
Mert a tépőzáras gipsszel sem hiszem hogy nagyon lehet dolgozni, de a műtött kézzel sem, jelzem így a nem műtött kézzel sem.
(Néha nekem is előjön gyengén, főleg ha varrni akarok, persze nem is csoda, 1983 óta verem a billentyűzetet)
A ma délután vissza a dokihoz az nálunk hajnal 2 lesz. A lelkére kötöttem hogy feltétlen írjon vagy hívjon és a kártyája is fel van töltve.....
Ez tényleg fehérvár áruház...... mindig történik valami !
Miközben már elmentve a nyaralás post egy része, megjelenésre felkészítve, újabb téma.....
Évi reggel hívott és írt is az iwiw-en (nem gondoltam h még hasznos lesz egyszer az iwiw) hogy medical off-on van, mert megint tönkre van a keze.
Carpal tunnel syndrome.
Pár éve műtötték már ezzel az Uzsokiban, (állítólag 10 p, igaz hogy 4 óra múlva hozták vissza, mert nem volt beteghordó, én mindenesetre az összes körmöm lerágtam már....) akkor azt mondta a sebész, talán nem kellene erőltetni.
Azért a napi 13-14 óra az nem a kíméletről szól. Főleg 6 hónapig, szabadnap nélkül.
Most van rajta egy tépőzáras gipsz,
"ibuprofen.../, es > > Prednisolone 25mg.../
> > Es jegelnem kell, aztan forro vizbe tenni a kezem.." .............írta.
De nem javul.
Aztán pár perce újabb üzenet jött, és nagyon-nagyon nehezen telefonon is tudtunk beszélni.
az üzi lényege:
"Nos ma reggel visszamentem a dokihoz, de du. ujra megyek, mert semmi javulas...
Ma kuld egy emailt Vancouverbe vagy San Franciscoba, hogy melyik korhaz tud fogadni, oda ki kell mennem..
Mert ott van rendes orvos meg gyogyszer...
Az is lehet hogy megmutik es akkor hamarabb megyek haza..."
Mert a tépőzáras gipsszel sem hiszem hogy nagyon lehet dolgozni, de a műtött kézzel sem, jelzem így a nem műtött kézzel sem.
(Néha nekem is előjön gyengén, főleg ha varrni akarok, persze nem is csoda, 1983 óta verem a billentyűzetet)
A ma délután vissza a dokihoz az nálunk hajnal 2 lesz. A lelkére kötöttem hogy feltétlen írjon vagy hívjon és a kártyája is fel van töltve.....
Ez tényleg fehérvár áruház...... mindig történik valami !
2009. szeptember 2., szerda
alattomos gyula
Most, hogy holnap veszem be az utolsó tavanic-ot, vasaltam egész délelőtt és ma már igazán készülődtem a pénteki utazásra, derült égből ért a hír....
Mini nem lázas, de köhög, rtg-re küldve !
nem régen derült ki, hogy szintén TÜDŐGYULLADÁS !!!!!!
holnap 3-4 között kell visszavinni a gyerekorvoshoz, aki majd dönt hogy elmehetünk-e nyaralni péntek hajnalban.
Ja, és zinnat-ot kapott, 2x5 ml.
na elkezdem nézni, hogyan lehet átrakatni a repjegyeket későbbi járatra.
Mini nem lázas, de köhög, rtg-re küldve !
nem régen derült ki, hogy szintén TÜDŐGYULLADÁS !!!!!!
holnap 3-4 között kell visszavinni a gyerekorvoshoz, aki majd dönt hogy elmehetünk-e nyaralni péntek hajnalban.
Ja, és zinnat-ot kapott, 2x5 ml.
na elkezdem nézni, hogyan lehet átrakatni a repjegyeket későbbi járatra.
2009. szeptember 1., kedd
gyógyulok :)
asszem! Muszáj is lesz, mert egy kisebb orvos csapat küzd a gyógyulásomért, 2G-s találkozóm volt a múlt héten. :)
Nehézfegyver bevetve a tüdőgyuszi ellen, és itthon a könnyebbek is, a tea, a fokhagymás méz (nem is olyan rossz), a bioparox (tegnap már nem is fújtam), pihi, ami délután úgyis kötelező mert azért lever a gyógyi, de legalább megadom magam a gyógyulásnak, ahogy Maka is ajánlotta.
Már a nyelvemről is tűnnek el a rétegek, látszik hogy húzódik vissza a nyavalya.
Lassan el kell kezdenem végiggondolni h mit is viszünk majd, F már a technikai cuccokat előkészítette, a kocsi vouchert megküldték tegnap (peugeot307 vagy similar..) kiválogatom ma hogy milyen ruhákat is viszünk, előkeresem a könyveket, a szótárt, összeállítom a gyógyszerest, és az egyebeket, a hűtőt is üríteni kell....... a feltétlen szükséges vasalást azért majd holnapra hagyom, és valamennyi eurot is venni kell majd, megfontolandó h kössünk-e plusz utasbiztosítást...
Az eu kártyát szokásosan kiváltottuk, és a bankkártyáinkhoz is van biztosítás...
Nehézfegyver bevetve a tüdőgyuszi ellen, és itthon a könnyebbek is, a tea, a fokhagymás méz (nem is olyan rossz), a bioparox (tegnap már nem is fújtam), pihi, ami délután úgyis kötelező mert azért lever a gyógyi, de legalább megadom magam a gyógyulásnak, ahogy Maka is ajánlotta.
Már a nyelvemről is tűnnek el a rétegek, látszik hogy húzódik vissza a nyavalya.
Lassan el kell kezdenem végiggondolni h mit is viszünk majd, F már a technikai cuccokat előkészítette, a kocsi vouchert megküldték tegnap (peugeot307 vagy similar..) kiválogatom ma hogy milyen ruhákat is viszünk, előkeresem a könyveket, a szótárt, összeállítom a gyógyszerest, és az egyebeket, a hűtőt is üríteni kell....... a feltétlen szükséges vasalást azért majd holnapra hagyom, és valamennyi eurot is venni kell majd, megfontolandó h kössünk-e plusz utasbiztosítást...
Az eu kártyát szokásosan kiváltottuk, és a bankkártyáinkhoz is van biztosítás...
Meg kell még nézni a reptéri infokat, a malév-alitália közös járattal Rómáig megyünk, onnan az easyjet Palermoig, ott vesszük majd fel a kocsit.., és irány San vito..... nem is hiszem el, hogy nemsokára ismét a valóságban láthatom majd a várost, amiről annyit ábrándoztunk mindannyian 4 éven keresztül, (jaj nagyon rossz hogy Éviék nem tudnak velünk jönni, ők sosem jártak ott, csak a beszámolóinkból ismerik a városkát, az utcákat, a kávézót, a partot.....jó lett volna nagyon)
Tavaly a youtube-on néztünk csak kis filmecskéket, a szívünk szakadt meg, látni ahogy valaki beér a városba a széles úton, látni ahogy feltűnik a hegy, a MonteMonaco.... és mi nem vagyunk ott.
Egyszerűen NEM ÉRTEM hogy tudott pont ez a hely ennyire elvarázsolni minket, pedig sok ilyen kisvárosban jártunk, ott van például Vinci, vagy Sienna, vagy Volterra, ahol egy vasárnap délután kószálva hallgattuk a sámlira görnyedt gitárost, vagy sorolhatnám tovább is, de ez a hely annyira beleégett az agyunkba, hogy egyszerűen vonz és vonz......kíváncsi vagyok, ott van-e még a papucs a pálmafán.... :) Erről jut eszembe, hogy sajnos nem vettem papucsot egész nyáron a szétszakadt scholl lábujj papucs helyett, ezt még be kellene ütemezni, és persze a több hete vásárolt körömápoló készletet is keresem már reggel óta, fogalmam sincs hová tehettem.... É villanyóra állását még be kell jelenteni, a leveleit is el kellene hozni még....
Ma még mindenképp sokat pihenni tervezek, már csomagolok és készülődök, de még csak FEJBEN......
majd jövök még !
Tavaly a youtube-on néztünk csak kis filmecskéket, a szívünk szakadt meg, látni ahogy valaki beér a városba a széles úton, látni ahogy feltűnik a hegy, a MonteMonaco.... és mi nem vagyunk ott.
Egyszerűen NEM ÉRTEM hogy tudott pont ez a hely ennyire elvarázsolni minket, pedig sok ilyen kisvárosban jártunk, ott van például Vinci, vagy Sienna, vagy Volterra, ahol egy vasárnap délután kószálva hallgattuk a sámlira görnyedt gitárost, vagy sorolhatnám tovább is, de ez a hely annyira beleégett az agyunkba, hogy egyszerűen vonz és vonz......kíváncsi vagyok, ott van-e még a papucs a pálmafán.... :) Erről jut eszembe, hogy sajnos nem vettem papucsot egész nyáron a szétszakadt scholl lábujj papucs helyett, ezt még be kellene ütemezni, és persze a több hete vásárolt körömápoló készletet is keresem már reggel óta, fogalmam sincs hová tehettem.... É villanyóra állását még be kell jelenteni, a leveleit is el kellene hozni még....
Ma még mindenképp sokat pihenni tervezek, már csomagolok és készülődök, de még csak FEJBEN......
majd jövök még !
2009. augusztus 29., szombat
hogy volt ..... 1977
Mindig is nagyon akartam gyereket, gyerekeket. Mert egy nő, mindent megtesz hogy legyen gyereke, vagy ne legyen gyereke.... mondják.
Már a nászutunkon türelmetlen voltam, de mivel hógyaghuruttal telt, hát akadozott kicsit a gyerekprojekt.
Aztán Karácsonykor már biztos voltam benne, és januárban már volt kiskönyvem is, beleírva hogy 6 hetes !!!!! azonnal megnőtt a pocim, (biztos a tudatalattim növelte :)) és egy így is ment napról-napra, (aztán jól ki is repedezett, kenegetni kellett) februárban már megvettük az első kismama nacit....
Fél idős voltam amikor elköltöztünk otthonról egy wekerle telepi albérletbe, volt két szobánk, a konyha közös a főbérlő bácsival aki a valamikori spájzban lakott (1 ágy és egy éjjeliszekrény), volt egy hosszú előszoba és egy kis kertünk is. 1 kis furgonnal költöztünk, Apukám könnyes szemmel állt a ház előtt amikor elbútoroztunk.
Berendezkedtünk, 7 hónapos voltam amikor megvettük a kiságyat, és a Divatcsarnok bébiosztályán kis rékliket, sárga mintás kis sapkát, (ki tudja mi lesz, fiú vagy lány, ez a szín univerzális) kis kötött kardigánt, pelenkákat.
Vettünk egy gyerekbútort is, amiben vasalva várták a kis ruhák a kisembert. A kiságyban ott volt már a pelenka a fejrészen, és kis csörgő átfűzve a rácsokon... Mellette a földön a "piros táska".
Esténként sétálgattunk Kispesten, akarva-akaratlan elsétáltunk a szülőotthon felé, F. unszolására be is mentünk egy szerdán, csak úgy szétnézni.
Ha már ott voltam érdeklődni, meg is vizsgált egy nagyon fiatal, fekete hajú, tengerkék szemű orvos, és felajánlotta hogy mehetek majd oda ha eljön az idő...... szerdán mindig ügyeletes, a következő kontrollra már vissza is rendelt. Sajnos nem lehetett csak hozzá járni, muszáj volt a állami terhesgondozót is látogatni, a pecséteket ott nyomták a kiskönyvbe, ami majd pénzt jelentett.
"nagy könyv" szerinti kismama voltam, semmi panasz, minden rendben, nem hánytam, kicsit dagadt csak a lábam a vége felé. De minden nap sétáltunk a kis piacunk felé, a hasamon a tányérból ettem a dinnyét, nem billent le....:)
Augusztusban nagyon meleg volt, semmi sem mozdult éjszaka, a nyitott ablakon dőlt be a meleg, a hátamon csorgott a víz, nem kaptam levegőt, kispapa legyezett, ventillátorunk nem volt, semmink sem volt, csak pár bútor, sok könyv (már akkor is) pár ruha, szedett-vedett edények, , valakitől szerzett kredences konyhaszekrény amit piros-sárgára festettünk, egy kakasos függöny a konyhában, falipolcok kamra helyett, egy levetett tűzhely, pár nászajándék teás és kávéskészlet, egy olasz robotgép amit Makától kaptunk (most is meg van és műxik!!!!!!), a gyerekbútor, kis vaskályha a szüleimtől.....
az utolsó hónapban már otthon voltam (kötelező volt), olvastam, subapárnákat gyártottam, ez nagy divat volt akkor...
F. félve hagyott ott reggelente, előttem van hogy a piros-fehér-kék kockás ingében, farmerban még visszalép az utcai ablakhoz (amire rácsot csinált pár hete, hogy lehessen nyitott ablaknál aludni) és nehezen válunk el.
A szomszédok figyelnek rám, ha nem jelentkezem 9-ig, valaki bekopog hogy jól vagyok-e, a házban 2 telefon is van, autója is van az egyik szomszédnak, felajánlják hogy bevisznek éjjel-nappal....
Egy tapasztalt anyuka egyik nap látni véle az arcomon a jelet...... hamarosan....
Kicsit püffedtebb, igen, és kis barna májfoltok is előjöttek...
az első házassági évfordulónkon, délelőtt meg kellett válnom a jegygyűrűmtől, annyira bedagadt az ujjam, hogy már lilult szegény.
Aztán F. és az ötvös sógorom, még aláfűztek egy pzs-t, és egy nem kicsi fűrésszel, kettéfűrészelték. a port őriztük egy darabig, pár hónap múlva egy ékszerész megjavította.
délután kéz-a-kézben bementünk a városba sétálgatni, tettünk egy jó nagy kört, hazafelé már támogattam a derekam.
Este 9-kor F-t felkeltettem, hogy valami furcsa van, ő kiugrott az ágyból, hívta volna a kocsis szomszédot, de végül lassan bandukolva bementünk a szülőotthonba, a fájások lámpától-lámpáig tartottak, 2,5 perc volt a távolság a lámpák között.
Azon a vasárnap estén teljesen véletlenül a fiatal doktor ügyelt, hivatalosan reggelig. Megszeppenve maradtam ott, mikor F-tól elbúcsúztam a kapuban, akkor kérdeztem meg először: ha lány lesz, lehet Éva????? (addig nem is jutott eszembe, az Erika, Andrea nevek vezettek)
Az éjszakám eseménytelenül telt, a fájások le-le álltak, aludni is tudtam a magas ágyon, csak a mellettem szalagon szülő anyák jajveszékelése zavart kicsit....
F. reggel bejött, de délutánra hívták vissza, napközben volt több vizit, sok vizsgálat, 5 baba született a szomszédos ágyakon.
nyugodt voltam. valamikor a terhesség elején felismertem, ez az ügy mindenképp a szülőszobában végződik, nincs visszaút, megadtam magam, nem féltem, honnan is tudhattam hogy van okom félni?
A fájások néha visszatértek, kisebb-nagyobb intenzitással, aztán kaptam egy adag "fájáskeltőt", és akkor aztán keményen beindult a gépezet. Szünet szinte alig volt a fájások között, közben délután lett, akkor már sírtam és kezdtem elveszíteni az erőmet, sok órája tartott már. Megtudtam hogy már a szüleim is itt vannak, F is megjött a munkából, elveszítettem az időérzékemet, közben eltelt volna egy munkanap???
A fájások csak jöttek és jöttek, elmaradt a vizit és minden orvos körülöttem állt, csóválták a fejüket és gondterheltek voltak, próbáltam nem sírni a fájdalomtól hogy maradjon még erőm, és az előírás szerint lélegezni, de mit sem ért. Aztán kimondták az ítéletet: VÁKUM !!!!!! rettegve kerestem a szememmel a fiatal orvosom, és eü. tanulmányaimból szörnyű képek kerültek elő....
Közben nézték a kicsi szívhangját ami már romlott, az erőm fogyott, a vajúdás akkor már majdnem 1 napja tartott...
A kupaktanács csak hümmögött tovább, lámpák a szemembe világítanak egy erős műtősfiú tartotta a fejemet, a kis doktor (aki nem ment haza reggel, pedig meg sem kértem rá..:)) adott még egy utolsó esélyt, és nyomjon, és nyomjon, már artikulátlanok a hangok, csikorognak a fogak, az izzadtság a szemembe folyik, és látom a nagy hasam ahogy hullámzik, valaki feltérdel az ágyra és ököllel belenyom a hasamba (pár hétig jó kék is volt....) és SIKERÜLT!!!!!!!!!!!!!!! megszületett, itt van !!!!!!!!!
Szemébe lóg a hosszú haja, gyönyörű kék a szeme, amennyit látok a hunyorgó babámból, 4 kg, 59 cm... és sír, ordít, megkapom végre, finom kis bőre van, szuszog.. már nem csatakos, megfürdették, kakastaréjt fésültek neki puha kis kefével....
Aztán kitolnak nemsokára, át vagyok öltöztetve, megfésülve, tiszta és illatos , F. vár a folyosón, könnyek csorognak a szeméből, csókot is kapok....
Aztán egész éjszaka nem tudok aludni, pedig nagyon-nagyon fáradt vagyok a 23 órás vajúdás után, de nem értem, a babám egy másik szobában van, elválasztva tőlem.... Mi lehet vele? Már most nagyon hiányzik.....
ANYUKA VAGYOK !!!!!
Boldog születésnapot Évi !
1977. augusztus 29. 19.35 h
http://www.youtube.com/watch?v=WYeaZdyF7es
Már a nászutunkon türelmetlen voltam, de mivel hógyaghuruttal telt, hát akadozott kicsit a gyerekprojekt.
Aztán Karácsonykor már biztos voltam benne, és januárban már volt kiskönyvem is, beleírva hogy 6 hetes !!!!! azonnal megnőtt a pocim, (biztos a tudatalattim növelte :)) és egy így is ment napról-napra, (aztán jól ki is repedezett, kenegetni kellett) februárban már megvettük az első kismama nacit....
Fél idős voltam amikor elköltöztünk otthonról egy wekerle telepi albérletbe, volt két szobánk, a konyha közös a főbérlő bácsival aki a valamikori spájzban lakott (1 ágy és egy éjjeliszekrény), volt egy hosszú előszoba és egy kis kertünk is. 1 kis furgonnal költöztünk, Apukám könnyes szemmel állt a ház előtt amikor elbútoroztunk.
Berendezkedtünk, 7 hónapos voltam amikor megvettük a kiságyat, és a Divatcsarnok bébiosztályán kis rékliket, sárga mintás kis sapkát, (ki tudja mi lesz, fiú vagy lány, ez a szín univerzális) kis kötött kardigánt, pelenkákat.
Vettünk egy gyerekbútort is, amiben vasalva várták a kis ruhák a kisembert. A kiságyban ott volt már a pelenka a fejrészen, és kis csörgő átfűzve a rácsokon... Mellette a földön a "piros táska".
Esténként sétálgattunk Kispesten, akarva-akaratlan elsétáltunk a szülőotthon felé, F. unszolására be is mentünk egy szerdán, csak úgy szétnézni.
Ha már ott voltam érdeklődni, meg is vizsgált egy nagyon fiatal, fekete hajú, tengerkék szemű orvos, és felajánlotta hogy mehetek majd oda ha eljön az idő...... szerdán mindig ügyeletes, a következő kontrollra már vissza is rendelt. Sajnos nem lehetett csak hozzá járni, muszáj volt a állami terhesgondozót is látogatni, a pecséteket ott nyomták a kiskönyvbe, ami majd pénzt jelentett.
"nagy könyv" szerinti kismama voltam, semmi panasz, minden rendben, nem hánytam, kicsit dagadt csak a lábam a vége felé. De minden nap sétáltunk a kis piacunk felé, a hasamon a tányérból ettem a dinnyét, nem billent le....:)
Augusztusban nagyon meleg volt, semmi sem mozdult éjszaka, a nyitott ablakon dőlt be a meleg, a hátamon csorgott a víz, nem kaptam levegőt, kispapa legyezett, ventillátorunk nem volt, semmink sem volt, csak pár bútor, sok könyv (már akkor is) pár ruha, szedett-vedett edények, , valakitől szerzett kredences konyhaszekrény amit piros-sárgára festettünk, egy kakasos függöny a konyhában, falipolcok kamra helyett, egy levetett tűzhely, pár nászajándék teás és kávéskészlet, egy olasz robotgép amit Makától kaptunk (most is meg van és műxik!!!!!!), a gyerekbútor, kis vaskályha a szüleimtől.....
az utolsó hónapban már otthon voltam (kötelező volt), olvastam, subapárnákat gyártottam, ez nagy divat volt akkor...
F. félve hagyott ott reggelente, előttem van hogy a piros-fehér-kék kockás ingében, farmerban még visszalép az utcai ablakhoz (amire rácsot csinált pár hete, hogy lehessen nyitott ablaknál aludni) és nehezen válunk el.
A szomszédok figyelnek rám, ha nem jelentkezem 9-ig, valaki bekopog hogy jól vagyok-e, a házban 2 telefon is van, autója is van az egyik szomszédnak, felajánlják hogy bevisznek éjjel-nappal....
Egy tapasztalt anyuka egyik nap látni véle az arcomon a jelet...... hamarosan....
Kicsit püffedtebb, igen, és kis barna májfoltok is előjöttek...
az első házassági évfordulónkon, délelőtt meg kellett válnom a jegygyűrűmtől, annyira bedagadt az ujjam, hogy már lilult szegény.
Aztán F. és az ötvös sógorom, még aláfűztek egy pzs-t, és egy nem kicsi fűrésszel, kettéfűrészelték. a port őriztük egy darabig, pár hónap múlva egy ékszerész megjavította.
délután kéz-a-kézben bementünk a városba sétálgatni, tettünk egy jó nagy kört, hazafelé már támogattam a derekam.
Este 9-kor F-t felkeltettem, hogy valami furcsa van, ő kiugrott az ágyból, hívta volna a kocsis szomszédot, de végül lassan bandukolva bementünk a szülőotthonba, a fájások lámpától-lámpáig tartottak, 2,5 perc volt a távolság a lámpák között.
Azon a vasárnap estén teljesen véletlenül a fiatal doktor ügyelt, hivatalosan reggelig. Megszeppenve maradtam ott, mikor F-tól elbúcsúztam a kapuban, akkor kérdeztem meg először: ha lány lesz, lehet Éva????? (addig nem is jutott eszembe, az Erika, Andrea nevek vezettek)
Az éjszakám eseménytelenül telt, a fájások le-le álltak, aludni is tudtam a magas ágyon, csak a mellettem szalagon szülő anyák jajveszékelése zavart kicsit....
F. reggel bejött, de délutánra hívták vissza, napközben volt több vizit, sok vizsgálat, 5 baba született a szomszédos ágyakon.
nyugodt voltam. valamikor a terhesség elején felismertem, ez az ügy mindenképp a szülőszobában végződik, nincs visszaút, megadtam magam, nem féltem, honnan is tudhattam hogy van okom félni?
A fájások néha visszatértek, kisebb-nagyobb intenzitással, aztán kaptam egy adag "fájáskeltőt", és akkor aztán keményen beindult a gépezet. Szünet szinte alig volt a fájások között, közben délután lett, akkor már sírtam és kezdtem elveszíteni az erőmet, sok órája tartott már. Megtudtam hogy már a szüleim is itt vannak, F is megjött a munkából, elveszítettem az időérzékemet, közben eltelt volna egy munkanap???
A fájások csak jöttek és jöttek, elmaradt a vizit és minden orvos körülöttem állt, csóválták a fejüket és gondterheltek voltak, próbáltam nem sírni a fájdalomtól hogy maradjon még erőm, és az előírás szerint lélegezni, de mit sem ért. Aztán kimondták az ítéletet: VÁKUM !!!!!! rettegve kerestem a szememmel a fiatal orvosom, és eü. tanulmányaimból szörnyű képek kerültek elő....
Közben nézték a kicsi szívhangját ami már romlott, az erőm fogyott, a vajúdás akkor már majdnem 1 napja tartott...
A kupaktanács csak hümmögött tovább, lámpák a szemembe világítanak egy erős műtősfiú tartotta a fejemet, a kis doktor (aki nem ment haza reggel, pedig meg sem kértem rá..:)) adott még egy utolsó esélyt, és nyomjon, és nyomjon, már artikulátlanok a hangok, csikorognak a fogak, az izzadtság a szemembe folyik, és látom a nagy hasam ahogy hullámzik, valaki feltérdel az ágyra és ököllel belenyom a hasamba (pár hétig jó kék is volt....) és SIKERÜLT!!!!!!!!!!!!!!! megszületett, itt van !!!!!!!!!
Szemébe lóg a hosszú haja, gyönyörű kék a szeme, amennyit látok a hunyorgó babámból, 4 kg, 59 cm... és sír, ordít, megkapom végre, finom kis bőre van, szuszog.. már nem csatakos, megfürdették, kakastaréjt fésültek neki puha kis kefével....
Aztán kitolnak nemsokára, át vagyok öltöztetve, megfésülve, tiszta és illatos , F. vár a folyosón, könnyek csorognak a szeméből, csókot is kapok....
Aztán egész éjszaka nem tudok aludni, pedig nagyon-nagyon fáradt vagyok a 23 órás vajúdás után, de nem értem, a babám egy másik szobában van, elválasztva tőlem.... Mi lehet vele? Már most nagyon hiányzik.....
ANYUKA VAGYOK !!!!!
Boldog születésnapot Évi !
1977. augusztus 29. 19.35 h
http://www.youtube.com/watch?v=WYeaZdyF7es
2009. augusztus 27., csütörtök
tüdőgyulladásom van !!!!!!!
Ma reggel kellett visszamennem a kardiológushoz, a concor szedése miatt. Abban maradtunk hogy szedjem, fél tabi pont ideális, az átlag pulzusom 60 körül van tőle.
Mindent jól megbeszéltünk, kontroll, majd a következő labor, szgépek, nyaralás, politika, pénz, vagyis mindent amitől az embör pulzusa a normál tartományba kerül....
viszont, ha már ott voltam, megkértem hogy hallgasson már meg, nem tetszik nekem ez a köhögés, bár a torkom ma reggelre határozottan jobb volt, a közérzetem is javulóban.... de néha kiver a víz, olyan gyanús sejtelmem van, mert csak 1 betegségben nem szenvedek ugye, és ez a hipochondria.....
meghallgatott, majd azt mondta, ha ráérek csináljunk azért egy rtg-t..... ráérek, már úgyis mindegy hogy ma mikor érek be....
kivártam a soromat, elkészült a felvétel, kiadták a leletet, ami gyanús volt, mert sok volt rajta az írás, közelebbről megnézve meg nem hasonlít a " kóros eltérés nem látható" mondathoz, annál hosszabb, nevezetesen:
"jobb o. aktuális kóros eltérés nem látható. Bal oldalon a szívcsúcs mellett 3 cm kiterjedésű infiltratio látható, mely miatt a szívcsúcs, a rekeszkontur elmosódott. Folyadék nem látható. A szív balra kissé megnagyobbodott. Az aorta norm. tágasságú. Vélemény: bal oldalon, a lingula területén kis infiltratum látható."
Vissza a doktorbácsihoz, aki felírt 2x1 augmentin duo 1 g-os antibiotikumot, - régebbről hasi és gyomorpanaszos mellékhatások rémlenek- és szerinte ne menjek dolgozni, pihenés, tea, méz, fokhagyma, jövő csüt. kontroll rtg., és 100 % hogy el tudok menni a nyaralni pénteken !!!!!! (lehet h ez már egy gyógyuló tgyuszi)
Ennek érdekében ma du. még el kell autózni a háziorvost helyettesítő doktor rendelésére (majd ha F. hazaért....), hogy legalább a jövő heti rtg beutalót beszerezzem !
Ezt úgy kb. NEM HISZEM EL !!!!!! akkor elő a pozitív energiákkal, a gyógyszerből 1 már leküldve, 1 tea bedöntve, most megyek kicsit pihizni, hagyom dolgozni a 875 mg amoxicillint és a 125 mg klavulánsavat !!!!!!
mennyi idő alatt gyógyul meg a tüdőgyuszi????????......... Annyi idő nincs!!!!!! Péntek hajnalban utazunk !!!!
Mindent jól megbeszéltünk, kontroll, majd a következő labor, szgépek, nyaralás, politika, pénz, vagyis mindent amitől az embör pulzusa a normál tartományba kerül....
viszont, ha már ott voltam, megkértem hogy hallgasson már meg, nem tetszik nekem ez a köhögés, bár a torkom ma reggelre határozottan jobb volt, a közérzetem is javulóban.... de néha kiver a víz, olyan gyanús sejtelmem van, mert csak 1 betegségben nem szenvedek ugye, és ez a hipochondria.....
meghallgatott, majd azt mondta, ha ráérek csináljunk azért egy rtg-t..... ráérek, már úgyis mindegy hogy ma mikor érek be....
kivártam a soromat, elkészült a felvétel, kiadták a leletet, ami gyanús volt, mert sok volt rajta az írás, közelebbről megnézve meg nem hasonlít a " kóros eltérés nem látható" mondathoz, annál hosszabb, nevezetesen:
"jobb o. aktuális kóros eltérés nem látható. Bal oldalon a szívcsúcs mellett 3 cm kiterjedésű infiltratio látható, mely miatt a szívcsúcs, a rekeszkontur elmosódott. Folyadék nem látható. A szív balra kissé megnagyobbodott. Az aorta norm. tágasságú. Vélemény: bal oldalon, a lingula területén kis infiltratum látható."
Vissza a doktorbácsihoz, aki felírt 2x1 augmentin duo 1 g-os antibiotikumot, - régebbről hasi és gyomorpanaszos mellékhatások rémlenek- és szerinte ne menjek dolgozni, pihenés, tea, méz, fokhagyma, jövő csüt. kontroll rtg., és 100 % hogy el tudok menni a nyaralni pénteken !!!!!! (lehet h ez már egy gyógyuló tgyuszi)
Ennek érdekében ma du. még el kell autózni a háziorvost helyettesítő doktor rendelésére (majd ha F. hazaért....), hogy legalább a jövő heti rtg beutalót beszerezzem !
Ezt úgy kb. NEM HISZEM EL !!!!!! akkor elő a pozitív energiákkal, a gyógyszerből 1 már leküldve, 1 tea bedöntve, most megyek kicsit pihizni, hagyom dolgozni a 875 mg amoxicillint és a 125 mg klavulánsavat !!!!!!
mennyi idő alatt gyógyul meg a tüdőgyuszi????????......... Annyi idő nincs!!!!!! Péntek hajnalban utazunk !!!!
2009. augusztus 25., kedd
a "Gyár"
Volt (van) egy francia rajzfilm, amit nagyon szeretek, asszem 'az Élet" vagy ilyesmi a címe....
Bemutatja a testünk működését, (mint egy gyár) mi történik ha valami gonosz hosszúfejű, lánghajú vírus , vagy sokszemű lapos baktérium támad....
Válságstáb a Hídon, vagyis értekezletet tart az agy, az éterben érkezik a segítség G-tól...... küld fénypost......kattog a távíró, dől az emil, a tudós agysejtek egymás kezébe adják az ukászt egy hosszú asztal mellett, mi is legyen a stratégia a betolakodók ellen... eközben a diszpécser központ figyeli a kamerákat és folyamatosan jelent:
50 streptococcus halad a torok felé...... erősítést a torokhoz...... bevetni a sóoldatot..... és akkor langyos sós oldatot nyomnak a tűzoltó fecskendőkből a torokba, a sikoltozó vírusokat viszi a víz....
mentolos strepsils tárolókat kinyitni..... kis falósejtek gurítják a tabit, aminek hatására a bacik is prüszkölnek majd kinyúlnak.... :)
és az agynak újabb ötletei vannak: köhögést beindítani, szelepeket kinyitni.....eltávolítani az "idegeneket", hőközpont bekapcs, süssük meg a nyavalyásokat....
Hadiállapot volt a torkomban az biztos, de mintha csatát nyernék reggelre, ugyan izzadtan ébredtem de csak 36,2-m van, talán tompult a torokfájás, már csak kapar kicsit, és a reggeli szinte "normale" köhögésen kívül, már csak kis krákogás, kezd viszatérni a hangom (ennek nem fognak sokan örülni:)), talán a nyirokcsomóim is lassan felveszik a régi alakjukat.....
azért semmi pihenj, cvitamin raktárak feltöltve reggel 2000 egységgel, fokhagyma leküldve, a tea most lett készen, szóval még nincs vége érzem, de mintha nyerésre állnék...... a bacik már nem röhögnek.....
Na ugye hogy műxik ez a távgyógyi????? mondtam én..... :):):)
és a lényeg: na persze hogy jobban vagyok !!!!!!!!
Bemutatja a testünk működését, (mint egy gyár) mi történik ha valami gonosz hosszúfejű, lánghajú vírus , vagy sokszemű lapos baktérium támad....
Válságstáb a Hídon, vagyis értekezletet tart az agy, az éterben érkezik a segítség G-tól...... küld fénypost......kattog a távíró, dől az emil, a tudós agysejtek egymás kezébe adják az ukászt egy hosszú asztal mellett, mi is legyen a stratégia a betolakodók ellen... eközben a diszpécser központ figyeli a kamerákat és folyamatosan jelent:
50 streptococcus halad a torok felé...... erősítést a torokhoz...... bevetni a sóoldatot..... és akkor langyos sós oldatot nyomnak a tűzoltó fecskendőkből a torokba, a sikoltozó vírusokat viszi a víz....
mentolos strepsils tárolókat kinyitni..... kis falósejtek gurítják a tabit, aminek hatására a bacik is prüszkölnek majd kinyúlnak.... :)
és az agynak újabb ötletei vannak: köhögést beindítani, szelepeket kinyitni.....eltávolítani az "idegeneket", hőközpont bekapcs, süssük meg a nyavalyásokat....
Hadiállapot volt a torkomban az biztos, de mintha csatát nyernék reggelre, ugyan izzadtan ébredtem de csak 36,2-m van, talán tompult a torokfájás, már csak kapar kicsit, és a reggeli szinte "normale" köhögésen kívül, már csak kis krákogás, kezd viszatérni a hangom (ennek nem fognak sokan örülni:)), talán a nyirokcsomóim is lassan felveszik a régi alakjukat.....
azért semmi pihenj, cvitamin raktárak feltöltve reggel 2000 egységgel, fokhagyma leküldve, a tea most lett készen, szóval még nincs vége érzem, de mintha nyerésre állnék...... a bacik már nem röhögnek.....
Na ugye hogy műxik ez a távgyógyi????? mondtam én..... :):):)
és a lényeg: na persze hogy jobban vagyok !!!!!!!!
2009. augusztus 24., hétfő
csak még fájfájfájfáj......
Úgy kezdődött, hogy F. szerdán este kb. fél11-kor jött haza, na akkor aludtam el végre, abban a megnyugtató tudatban hogy itthon van.
Aztán arra riadtam fél 12-kor, hogy lopódzik ki a ruháival, érdekes az órát nem is hallottam.... mert hogy tűz van, és csőtörés is a szállodában.
Persze hogy egyértelmű hogy a műszaki igazgató menjen ilyenkor be. De kinek egyértelmű?????????????
Na ennek következtében egy szemhunyásnyit sem aludtam hajnal fél4-ig.... 3-kor jött haza, csak még elmesélte hogy mi volt.
A baglyozást azzal töltöttem, hogy kapcsolgattam a tv-t, és új rekordokat állítottam be az okostelómon, több játékban is.
Közben megfáztam volna??????
Másnap este, gondoltam, na most kialszom magam, alig vártam. De fél óra alvás után felébredtem hogy beszűkült a torkom és rettentően fááááááááááj, nem tudok nyelni sem, sajog a fejem is. Bírtam pár órát, mire csak bevettem egy algot hogy tudjak aludni, pedig igazán nem szokásom a tablettázás.
Aztán a nappal sem volt jobb, de a fejfájás csökkent, viszont a torok az egyre rosszabb lett, nyögvenyelős éjszakám volt, izzadásrohamokkal, de estére max hőemelkedés, láz semmi. Felemeltem a cvitamin adagot (ami akkor árt ha nem vesszük be, mondta atyja dr. Sz.A...) megettem minden macimézet, zsályás cukormentes cukit, sok fokhagymát, és már jött is a krahácsolós köhögés, és észrevettem hogy továbbra is vannak varrataim, NEM AKAROK KÖHÖGNI !!!!!!!!!
szombat reggel, tekintettel a köhögésre, csak lementünk az ügyeletre, bízva abban hogy csak nem felülfertőzés, nehezen sikerült megnézni a torkom ami piros, megesküdtem hogy már 2x vették ki a mandulám, legutóbb felnőtt koromban, a tüdőm tiszta (volt akkor) kis bal oldali valamivel, nem nem, nem dohányzom.... nem szedek gyógyszereket, kivéve a fél kísérleti concor....
Sós vizes gargalizálás, strepsils, mucoangin, acc, stb. Ebből vettük a 2 középsőt, gargalizálni most fogok, mert a torkom továbbra is nagggyyyooonnnnn fáj és napközben köhécselek is, reggel pedig köhögök és rekedt vagyok. Ugye nem lesz belőle tüdőgyula?????????????????????????
Tisztára mint Mini pár hete, akkor neki kruppot mondtak, lehet hogy az nem az volt, vagy ez nem ez hanem az?????
Közben a szülinapos detto, így mindjárt dupla adagot vettünk a szopogatós gyogyókból, csendesen telt a szülinapja mert nem nagyon csacsogtunk, majd lesz belőle post is képekkel.
Este szaunát vetettem be, immunerősítés gyanánt és mesterséges lázat keltve, zöld fénnyel ami jó a torokra....
és a torkom csak fáj, és este persze hogy rosszabb, hártya a torkomon amit nehezen viselek, csak a gyomorszonda emléke ad ehhez erőt.
Éviékről vannak hírek, és 2 kép is..... vajon ki lehet az egyetlen lány fehérben az egyik képen? A másik képen csak nem Peti áll pont középen????
Ma utolsó angol tesztjük, majd személyesen a CAPTAIN adja majd át az okleveleiket a HÍD-on, és szépruhába kellett menniük, mert újabb képek is lesznek....
És jövő pénteken indulunk San Vito Lo Capo-ba.......
MEG KELL GYÓGYULNUNK !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
és a torkom csak fáj-fáj-fáj-fáj.......
Aztán arra riadtam fél 12-kor, hogy lopódzik ki a ruháival, érdekes az órát nem is hallottam.... mert hogy tűz van, és csőtörés is a szállodában.
Persze hogy egyértelmű hogy a műszaki igazgató menjen ilyenkor be. De kinek egyértelmű?????????????
Na ennek következtében egy szemhunyásnyit sem aludtam hajnal fél4-ig.... 3-kor jött haza, csak még elmesélte hogy mi volt.
A baglyozást azzal töltöttem, hogy kapcsolgattam a tv-t, és új rekordokat állítottam be az okostelómon, több játékban is.
Közben megfáztam volna??????
Másnap este, gondoltam, na most kialszom magam, alig vártam. De fél óra alvás után felébredtem hogy beszűkült a torkom és rettentően fááááááááááj, nem tudok nyelni sem, sajog a fejem is. Bírtam pár órát, mire csak bevettem egy algot hogy tudjak aludni, pedig igazán nem szokásom a tablettázás.
Aztán a nappal sem volt jobb, de a fejfájás csökkent, viszont a torok az egyre rosszabb lett, nyögvenyelős éjszakám volt, izzadásrohamokkal, de estére max hőemelkedés, láz semmi. Felemeltem a cvitamin adagot (ami akkor árt ha nem vesszük be, mondta atyja dr. Sz.A...) megettem minden macimézet, zsályás cukormentes cukit, sok fokhagymát, és már jött is a krahácsolós köhögés, és észrevettem hogy továbbra is vannak varrataim, NEM AKAROK KÖHÖGNI !!!!!!!!!
szombat reggel, tekintettel a köhögésre, csak lementünk az ügyeletre, bízva abban hogy csak nem felülfertőzés, nehezen sikerült megnézni a torkom ami piros, megesküdtem hogy már 2x vették ki a mandulám, legutóbb felnőtt koromban, a tüdőm tiszta (volt akkor) kis bal oldali valamivel, nem nem, nem dohányzom.... nem szedek gyógyszereket, kivéve a fél kísérleti concor....
Sós vizes gargalizálás, strepsils, mucoangin, acc, stb. Ebből vettük a 2 középsőt, gargalizálni most fogok, mert a torkom továbbra is nagggyyyooonnnnn fáj és napközben köhécselek is, reggel pedig köhögök és rekedt vagyok. Ugye nem lesz belőle tüdőgyula?????????????????????????
Tisztára mint Mini pár hete, akkor neki kruppot mondtak, lehet hogy az nem az volt, vagy ez nem ez hanem az?????
Közben a szülinapos detto, így mindjárt dupla adagot vettünk a szopogatós gyogyókból, csendesen telt a szülinapja mert nem nagyon csacsogtunk, majd lesz belőle post is képekkel.
Este szaunát vetettem be, immunerősítés gyanánt és mesterséges lázat keltve, zöld fénnyel ami jó a torokra....
és a torkom csak fáj, és este persze hogy rosszabb, hártya a torkomon amit nehezen viselek, csak a gyomorszonda emléke ad ehhez erőt.
Éviékről vannak hírek, és 2 kép is..... vajon ki lehet az egyetlen lány fehérben az egyik képen? A másik képen csak nem Peti áll pont középen????
Ma utolsó angol tesztjük, majd személyesen a CAPTAIN adja majd át az okleveleiket a HÍD-on, és szépruhába kellett menniük, mert újabb képek is lesznek....
És jövő pénteken indulunk San Vito Lo Capo-ba.......
MEG KELL GYÓGYULNUNK !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
és a torkom csak fáj-fáj-fáj-fáj.......
2009. augusztus 19., szerda
hogy volt..... 1979
Ma (19-én) 30 éve, előre jól eltervezetten a szüleim nyaralni indultak a mai nevén Horvátországba 3-asban, Juci nénivel. Azért most, és nem később, mert jól kitalálták hogy ilyenkorra már kb. 2 hónapos lesz a harmadik unokájuk, nevezetesen a MI 2. gyermekünk....
Aggódó szívvel hagytak itthon kettesben É-vel, aki nemsokára (29-én) 2 éves, hiszen "mindenórásnak" minősültem a júniusi kiíráshoz képest, a családfő pedig épp katona ugye, én pedig maradok itthon a "nagy" majdnem 2 évessel.....
És ha az apa nem kap kimenőt? ha nem engedik el szabadságra?
Maka is nyaral épp E-val Földváron, szóval aggódva csukták be maguk után az ajtót..... de elhalasztani persze nem lehet, csereüdülés, indul a busz, nem úgy van az.....
Én persze cseppet sem aggódtam, majd csak lesz valahogy. Nálam a tutitipp orvosi kérés a világ legszexisebb és leghelyesebb, zavarba ejtőn kék szemű szülészétől: T. Mentők ! Kérem .......-t a ............. kh szülészetére szállítani. (ma is őrzöm)
Délután a majdnem 2 gyerekes apa is megérkezett, izzadtan, a katonaruha a vállfára került, előkerült egy szuvenír paprikás szalámi is from MH, szóval lesz mit ennünk.
Sajnos telefonhiányban, nem tudtuk a nagyszülőkkel tudatni hogy már 3-an vagyunk itthon.
Viszont a különleges az volt, hogy birtokba vehettük az EGÉSZ lakást, mintha a miénk lett volna, álom-álom, mintha a SAJÁT lakásunk lett volna az 50 nm-es 2 szobás kőbányai......
Másnap reggel sikerült É kis puha ujjacskájára rácsuknunk a nagyszoba ajtót, és nem is értettük miért sír, és miért is nem csukódik be az ajtó..... Szegény levegőt sem kapott, és sikítani is csak akkor kezdett, amikor amikor a derékszögűre görbült kis puha ujját kivarázsoltuk az ajtó zsanér alól.
A gyomrom egy gombócban, és hevesen vert a szívem és egy furcsa bizsergés itt belül........ azóta is ha valakivel valami történik.
Délután 3-asban az akkor már szokásos heti szerdai kontroll (akkor volt ügyeletes a szívtipró és nővérfaló doktor), elég lassan bandukoltunk a szülőotthon felé (István kh. szülőotthona Kispesten, ma már nem az, de megdobban a szívem ha ott megyünk el...) a táblára kiírva hogy ügyeletes a doktor....
Aki szokásosan megvizsgált, a füli hallgatójával a szívhangot is (az un. bébidop ami kihangosítja az anya számára is, csak a körzeti rendelőben..., itt nem), meghallgatta és megkérdezte itt van-e cuccom, mert akkor maradnom kellene.
Persze hogy ott volt a "piros táska"..... de a gondolatra hogy szülni fogok, azt mondtam zavartan, nincs, hazamegyünk érte..... végig kell ezt még gondolnom.... :)
Aztán felgyorsultak az események. Hazamentünk, vagyis nem haza, hanem Csepelre, és Makáékat vártuk a kapujukban a Balatonról, mert valakinek vigyázni kellene É-re amíg én szülök, mert vissza is kellene menni, kocsink sincs és jogsink sincs persze, és apás szülést akartunk, ami ritkaság volt akkor még.
Makáék megérkeztek, majd együtt vissza kőbányára, mégis jobb É-nek ha otthon van nem velünk, talán nem olyan nagy a stressz.
Busz, villamos, gyalog, nagyon meleg van, megyünk a kh felé, a kiskatonám szorgalmasan hozza a piros táskát, amibe azért még belekerült ez-az, kis rékli, kis sapka, pár pelenka, kis kabalám is....
A kórházban megcsap a fertőtlenítő szag, fémek csillognak és zörögnek, de nem félek, Anyukám azt mondta, aki nem tudja mi vár rá az azért ne féljen, aki tudja, pedig azért ne....
A kék-zöld kismamaruhám van rajtam, a Baross u sarkán vettük a város egyetlen kismama boltjában, és egy scholl klumpa, akkor már naponta cserélgetnem kellett a cipőt-papucsot, eléggé dagadt a lábam.
Katonaaput hazaküldték, majd jöjjön vissza reggel, én az éjszakámat a folyosón kötelezően sétálva töltöttem (eszembe is jutott a Klinikán sétálva) számoltam a kockákat, lefeküdtem a szülőszobában a magas ágyra, (3 ágyas volt, függönnyel elválasztva, most egy másik ágyat választottam mint 2 éve mikor É. született, babonából.....) majd vissza ki a folyosóra, közben a nővérszobában a Tv-ben a Derrick ment, így lett reggel, és jött el a vizit. Döntés született, lekerülök az osztályra, még nem szülünk !
Egyéskilenctizedes-gyerekes apu is megérkezett, kicsit beszélgettünk, otthon minden rendben mondta a híreket, és 9-kor hazaindult azzal, hogy majd délután visszajön....
Visszamásztam az ágyra, pihizek kicsit mielőtt elhagyom a szülőszobát kis időre.
Pihenésről azonban szó sem volt, még elmehettem zuhanyozni a szülőszoba sarkában kialakított tusolóba, ahol jó volt a "hazai" fehér, amo (nagy kincs) szappannal átdörzsölni az óriásira nőtt pocimat, majd újabb vizsgálatok, némán tűrtem a hideg műszereket, KI KELL BÍRNOM !!!!!
Egy gyors burokrepesztés következett, az ágyat elöntötte a csatak, húzó, egyre erősödő fájdalmak kezdődtek, mint amikor az első menstruációimnál összeszorított foggal némán jajgatva, összekuporodva vártam az enyhülést.....
Fel kellett kelnem, nyomnom, az ágy végébe kapaszkodva, majd vissza az ágyra, folyt rólam a víz, néztem közben az ablakra és eszembe jutott, kispapám még a megállóban állhat !!!!! Nem is tudja hogy elkezdődött !!!!!! Szülünk !!!!!
A szünetek egyre szűkebbek lettek, néha megvizsgált valaki, majd susmus, és kiderült farfekvéses volt a kis jövevény, de a magzatvíz elfordította és most a keze került előre !!!!!! (UH nem volt)
A szünetekben Anyura gondoltam, ugyanezt élte át velünk, majd É-re, majd a világ összes anyájára, aki kibírta......én is ki fogom !!!!!
Kaptam pár injekciót, bejött a műtősfiú, behúzták a függönyöket az ágyamnál, felkapcsolták a lámpákat, ekkor már tapasztalatból tudtam hogy hamarosan vége lesz.....
Mi lesz? fiú? vagy lány? szőke mint É, vagy barna, vagy fekete, mit érezhet most az én kis Babócám......
Az előtérben szólt a rádió, pár szülésznő kint beszélgetett, újabb kismamákat vettek fel közben, és letelefonáltak a csecsemőosztályra hogy valaki jöjjön fel, egy szülésznő megírta Babó karszalagját, a dátumot, a vezetéknevét, és bekapcsolták a pólya fölött az infralámpát is...
A zavarbaejtő doktor megpróbálta Babó kis kezét visszatuszkolni és közben fordítani is rajta, de nem sok sikerrel, a fájások egyre jöttek és jöttek, erős, vonagló hullámokban, átázott az ágy, valami külső műszerrel a hasamon (újdonság akkor) mérték a fájások erősségét, belekapaszkodtam a rácsos fejvégbe, és muszáj volt nyomni, valaki kérdezte kérek-e bódítót, fölöttem állt az üvegcsével és a maszkkal, de nem, nem kértem..... Akkor már nem tudtam hol vagyok, hogy hívnak és ki vagyok, beszédfoszlányokra emlékszem, fényekre, gyógyszeres izzadságszagra, a doktor megnyugtató mosolyára, és a szokásos látom már a haját.......
És akkor kiszakadt belőlem egy hatalmas hullámmal és erővel......
Ennyit hallottam: 13 óra, híreket mondunk.....
APGAR 10.....
és a telefon: igen, épp e pillanatban született...... lány, egészséges....
Felemelték a grabancánál fogva mint egy kismacskát, sötét volt a bőre és kicsit gyűrött az arca, fekete dús volt a haja, hunyorgott épp a fényben, erőteljesen és életrevalóan sírt.....
Nézd Kicsi, itt az Anyukád......Anyuka, mi legyen a neve? és már írták is a kis karszalagra: JUDIT 1979.08.23.
http://www.youtube.com/watch?v=rVQm7pwENvY
Aggódó szívvel hagytak itthon kettesben É-vel, aki nemsokára (29-én) 2 éves, hiszen "mindenórásnak" minősültem a júniusi kiíráshoz képest, a családfő pedig épp katona ugye, én pedig maradok itthon a "nagy" majdnem 2 évessel.....
És ha az apa nem kap kimenőt? ha nem engedik el szabadságra?
Maka is nyaral épp E-val Földváron, szóval aggódva csukták be maguk után az ajtót..... de elhalasztani persze nem lehet, csereüdülés, indul a busz, nem úgy van az.....
Én persze cseppet sem aggódtam, majd csak lesz valahogy. Nálam a tutitipp orvosi kérés a világ legszexisebb és leghelyesebb, zavarba ejtőn kék szemű szülészétől: T. Mentők ! Kérem .......-t a ............. kh szülészetére szállítani. (ma is őrzöm)
Délután a majdnem 2 gyerekes apa is megérkezett, izzadtan, a katonaruha a vállfára került, előkerült egy szuvenír paprikás szalámi is from MH, szóval lesz mit ennünk.
Sajnos telefonhiányban, nem tudtuk a nagyszülőkkel tudatni hogy már 3-an vagyunk itthon.
Viszont a különleges az volt, hogy birtokba vehettük az EGÉSZ lakást, mintha a miénk lett volna, álom-álom, mintha a SAJÁT lakásunk lett volna az 50 nm-es 2 szobás kőbányai......
Másnap reggel sikerült É kis puha ujjacskájára rácsuknunk a nagyszoba ajtót, és nem is értettük miért sír, és miért is nem csukódik be az ajtó..... Szegény levegőt sem kapott, és sikítani is csak akkor kezdett, amikor amikor a derékszögűre görbült kis puha ujját kivarázsoltuk az ajtó zsanér alól.
A gyomrom egy gombócban, és hevesen vert a szívem és egy furcsa bizsergés itt belül........ azóta is ha valakivel valami történik.
Délután 3-asban az akkor már szokásos heti szerdai kontroll (akkor volt ügyeletes a szívtipró és nővérfaló doktor), elég lassan bandukoltunk a szülőotthon felé (István kh. szülőotthona Kispesten, ma már nem az, de megdobban a szívem ha ott megyünk el...) a táblára kiírva hogy ügyeletes a doktor....
Aki szokásosan megvizsgált, a füli hallgatójával a szívhangot is (az un. bébidop ami kihangosítja az anya számára is, csak a körzeti rendelőben..., itt nem), meghallgatta és megkérdezte itt van-e cuccom, mert akkor maradnom kellene.
Persze hogy ott volt a "piros táska"..... de a gondolatra hogy szülni fogok, azt mondtam zavartan, nincs, hazamegyünk érte..... végig kell ezt még gondolnom.... :)
Aztán felgyorsultak az események. Hazamentünk, vagyis nem haza, hanem Csepelre, és Makáékat vártuk a kapujukban a Balatonról, mert valakinek vigyázni kellene É-re amíg én szülök, mert vissza is kellene menni, kocsink sincs és jogsink sincs persze, és apás szülést akartunk, ami ritkaság volt akkor még.
Makáék megérkeztek, majd együtt vissza kőbányára, mégis jobb É-nek ha otthon van nem velünk, talán nem olyan nagy a stressz.
Busz, villamos, gyalog, nagyon meleg van, megyünk a kh felé, a kiskatonám szorgalmasan hozza a piros táskát, amibe azért még belekerült ez-az, kis rékli, kis sapka, pár pelenka, kis kabalám is....
A kórházban megcsap a fertőtlenítő szag, fémek csillognak és zörögnek, de nem félek, Anyukám azt mondta, aki nem tudja mi vár rá az azért ne féljen, aki tudja, pedig azért ne....
A kék-zöld kismamaruhám van rajtam, a Baross u sarkán vettük a város egyetlen kismama boltjában, és egy scholl klumpa, akkor már naponta cserélgetnem kellett a cipőt-papucsot, eléggé dagadt a lábam.
Katonaaput hazaküldték, majd jöjjön vissza reggel, én az éjszakámat a folyosón kötelezően sétálva töltöttem (eszembe is jutott a Klinikán sétálva) számoltam a kockákat, lefeküdtem a szülőszobában a magas ágyra, (3 ágyas volt, függönnyel elválasztva, most egy másik ágyat választottam mint 2 éve mikor É. született, babonából.....) majd vissza ki a folyosóra, közben a nővérszobában a Tv-ben a Derrick ment, így lett reggel, és jött el a vizit. Döntés született, lekerülök az osztályra, még nem szülünk !
Egyéskilenctizedes-gyerekes apu is megérkezett, kicsit beszélgettünk, otthon minden rendben mondta a híreket, és 9-kor hazaindult azzal, hogy majd délután visszajön....
Visszamásztam az ágyra, pihizek kicsit mielőtt elhagyom a szülőszobát kis időre.
Pihenésről azonban szó sem volt, még elmehettem zuhanyozni a szülőszoba sarkában kialakított tusolóba, ahol jó volt a "hazai" fehér, amo (nagy kincs) szappannal átdörzsölni az óriásira nőtt pocimat, majd újabb vizsgálatok, némán tűrtem a hideg műszereket, KI KELL BÍRNOM !!!!!
Egy gyors burokrepesztés következett, az ágyat elöntötte a csatak, húzó, egyre erősödő fájdalmak kezdődtek, mint amikor az első menstruációimnál összeszorított foggal némán jajgatva, összekuporodva vártam az enyhülést.....
Fel kellett kelnem, nyomnom, az ágy végébe kapaszkodva, majd vissza az ágyra, folyt rólam a víz, néztem közben az ablakra és eszembe jutott, kispapám még a megállóban állhat !!!!! Nem is tudja hogy elkezdődött !!!!!! Szülünk !!!!!
A szünetek egyre szűkebbek lettek, néha megvizsgált valaki, majd susmus, és kiderült farfekvéses volt a kis jövevény, de a magzatvíz elfordította és most a keze került előre !!!!!! (UH nem volt)
A szünetekben Anyura gondoltam, ugyanezt élte át velünk, majd É-re, majd a világ összes anyájára, aki kibírta......én is ki fogom !!!!!
Kaptam pár injekciót, bejött a műtősfiú, behúzták a függönyöket az ágyamnál, felkapcsolták a lámpákat, ekkor már tapasztalatból tudtam hogy hamarosan vége lesz.....
Mi lesz? fiú? vagy lány? szőke mint É, vagy barna, vagy fekete, mit érezhet most az én kis Babócám......
Az előtérben szólt a rádió, pár szülésznő kint beszélgetett, újabb kismamákat vettek fel közben, és letelefonáltak a csecsemőosztályra hogy valaki jöjjön fel, egy szülésznő megírta Babó karszalagját, a dátumot, a vezetéknevét, és bekapcsolták a pólya fölött az infralámpát is...
A zavarbaejtő doktor megpróbálta Babó kis kezét visszatuszkolni és közben fordítani is rajta, de nem sok sikerrel, a fájások egyre jöttek és jöttek, erős, vonagló hullámokban, átázott az ágy, valami külső műszerrel a hasamon (újdonság akkor) mérték a fájások erősségét, belekapaszkodtam a rácsos fejvégbe, és muszáj volt nyomni, valaki kérdezte kérek-e bódítót, fölöttem állt az üvegcsével és a maszkkal, de nem, nem kértem..... Akkor már nem tudtam hol vagyok, hogy hívnak és ki vagyok, beszédfoszlányokra emlékszem, fényekre, gyógyszeres izzadságszagra, a doktor megnyugtató mosolyára, és a szokásos látom már a haját.......
És akkor kiszakadt belőlem egy hatalmas hullámmal és erővel......
Ennyit hallottam: 13 óra, híreket mondunk.....
APGAR 10.....
és a telefon: igen, épp e pillanatban született...... lány, egészséges....
Felemelték a grabancánál fogva mint egy kismacskát, sötét volt a bőre és kicsit gyűrött az arca, fekete dús volt a haja, hunyorgott épp a fényben, erőteljesen és életrevalóan sírt.....
Nézd Kicsi, itt az Anyukád......Anyuka, mi legyen a neve? és már írták is a kis karszalagra: JUDIT 1979.08.23.
http://www.youtube.com/watch?v=rVQm7pwENvY
penny
Na engem sem kergettek az asztal körül....... mind mondani szokták, és félreértés ne essék, nem esik le az aranygyűrű az ujjamról ha nem a legelegánsabb helyen vásárolok, sőt, a kis bolt és a piac az igazi, bár újabban ott azt nem szeretem ha nem engednek válogatni, így tutti kapok rohadt vagy romlott árut is.
Oh, hol van a régi Haller piac, (társasház a helyén) ahol csüt-pénteken már felbukkantak az őstermelő nénikék és mindig volt friss tej és kolbász is. Annak a piacnak hangulata volt, olyan ízes, és igazi magyar.
Vagy hol van a Mázsa téri piac, (üres telek a helyén) ahová Anyuval vagy Apuval mentünk korán reggel szombaton a bevásárló kosárral, nagy volt a nyüzsgés, harsogó gyümölcsök-zöldségek kiabáltak: vegyél meg ! vegyél meg !
A hentesek imádták a nőnemű vásárlókat, zavarban voltam ha kellett kérni egy kiló oldalast, valami elismerő megjegyzést biztosan bezsebelhetett mindenki, épp a hangulatnak és a korának megfelelőt !
Aztán egy francia piac Párizsban, ahová kora hajnalban mozgó hűtőpultos kocsik érkeztek, szakszerűen piramisba tornyozva a káposztafejek, megkomponálva minden stand, legyen az hal, vagy hús, vagy sajt vagy fűszeres zsákok, és nagy a hangzavar, túlkibálnák egymást az eladók ha tudnák, és a pikáns bókok sem vesztek még ki.... gondolom, mert franciául nem tudok, de zavarba jöttek a vásárló hölgyek és szemlesütve csak vettek valamit.... (ha már ilyen szépen kérték őket...)
Már írtam, nem vagyok vásárlás mániás, SŐT UTÁLOK VÁSÁROLNI!!!!, persze ez biztos a hazai viszonyok-iszonyok miatt van, mennyire más egy SMA, vagy egy COOP!!!!! (Italian) :) ahol minden rendben, a kosárhoz csatlakoztathatsz rögtön leolvasót, így nem kell 100x pakolni, és igazi kv-t főznek a pénztárakkal szemben.... biza.
De még a "nyomi" boltban is legalább kedvesek az eladók, mert EL AKARNAK ADNI !!!!
Azért ez a mai bót az nem lopta be a szívembe magát, régebben sem, de most sem....
Nagyjából ez van a legközelebb, és kezd is meleg lenni, ezért választottam ezt a piros betűst.
A csekély választékkal nincs is bajom, hiszen csak aktivia kellett, de a kosz, az eladók igénytelensége és a közönség az ami elrettentett. Direkt keresik ide a bunkó, koszos eladókat? hogyan nézhet ki egy állásinterjú? Körömvizit- ha fekete gyász-szegélyes akkor + 1 pont, ha csatakos haj, koszos nyak és gyűrött igénytelen ruha akkor + még 2, ha a szókincse 200 alatt (egy 2 éves gyereké már több) és az IQ-ja 80 alatt akkor tutti övé az állás !!!!!!!
Kosár az nincs, (már a bevásárló dobozok sem) csak a rozsdás kocsi, és persze nincs 100-asom mert bilétával élünk ami persze a kocsiban, ami ma F-nál mert későn jön haza.
Összekaparok 100 Ft-ot, és a napszaknak megfelelő köszönés után kérem a magam igen kedves barátságos módján az eladót hogy váltsa be az áhított 100-asra a kocsihoz amibe majd biztos többet pakolok és azért nincs is kosár??????????
Aztán leordítja a fejemet, hogy "maj mingggyyyyáááááá, jó??????????????" na állam az leesett, majd megköszöntem és mosolyogva SZÉP NAPOT kívántam, amitől meg az övé esett le, jah, kell IQ ahhoz is hogy valakit megsértsen vagy gondolkodásra késztessen az ember.
A bótban kuszaság, kosz, de szerencsére aktivia volt és hideg is (tehát a hűtő működik), a vásárlóközönség is alkalmazokodott az üzlet stílusához minden szinten, így hamarosan ki is menekültem.
Hogy van ez? és már bármelyikben voltam bent az ország bármely pontján (na jó, ez összvissz csak talán 5x volt, az is kényszerhelyzetben) mindenhol ez fogadott.
Vagy velem van a baj?
Miért akarok feltöltött, tiszta üzletet, friss árukat, kultúrált és kedves eladókat akik MIATTAM jöttek be dolgozni, ha már nem a kedvencem a vásárlás, legalább ne ábránduljak ki még jobban...
VAGY EZ JÁR NEKÜNK 2009-BEN?
Zorán:
Oh, hol van a régi Haller piac, (társasház a helyén) ahol csüt-pénteken már felbukkantak az őstermelő nénikék és mindig volt friss tej és kolbász is. Annak a piacnak hangulata volt, olyan ízes, és igazi magyar.
Vagy hol van a Mázsa téri piac, (üres telek a helyén) ahová Anyuval vagy Apuval mentünk korán reggel szombaton a bevásárló kosárral, nagy volt a nyüzsgés, harsogó gyümölcsök-zöldségek kiabáltak: vegyél meg ! vegyél meg !
A hentesek imádták a nőnemű vásárlókat, zavarban voltam ha kellett kérni egy kiló oldalast, valami elismerő megjegyzést biztosan bezsebelhetett mindenki, épp a hangulatnak és a korának megfelelőt !
Aztán egy francia piac Párizsban, ahová kora hajnalban mozgó hűtőpultos kocsik érkeztek, szakszerűen piramisba tornyozva a káposztafejek, megkomponálva minden stand, legyen az hal, vagy hús, vagy sajt vagy fűszeres zsákok, és nagy a hangzavar, túlkibálnák egymást az eladók ha tudnák, és a pikáns bókok sem vesztek még ki.... gondolom, mert franciául nem tudok, de zavarba jöttek a vásárló hölgyek és szemlesütve csak vettek valamit.... (ha már ilyen szépen kérték őket...)
Már írtam, nem vagyok vásárlás mániás, SŐT UTÁLOK VÁSÁROLNI!!!!, persze ez biztos a hazai viszonyok-iszonyok miatt van, mennyire más egy SMA, vagy egy COOP!!!!! (Italian) :) ahol minden rendben, a kosárhoz csatlakoztathatsz rögtön leolvasót, így nem kell 100x pakolni, és igazi kv-t főznek a pénztárakkal szemben.... biza.
De még a "nyomi" boltban is legalább kedvesek az eladók, mert EL AKARNAK ADNI !!!!
Azért ez a mai bót az nem lopta be a szívembe magát, régebben sem, de most sem....
Nagyjából ez van a legközelebb, és kezd is meleg lenni, ezért választottam ezt a piros betűst.
A csekély választékkal nincs is bajom, hiszen csak aktivia kellett, de a kosz, az eladók igénytelensége és a közönség az ami elrettentett. Direkt keresik ide a bunkó, koszos eladókat? hogyan nézhet ki egy állásinterjú? Körömvizit- ha fekete gyász-szegélyes akkor + 1 pont, ha csatakos haj, koszos nyak és gyűrött igénytelen ruha akkor + még 2, ha a szókincse 200 alatt (egy 2 éves gyereké már több) és az IQ-ja 80 alatt akkor tutti övé az állás !!!!!!!
Kosár az nincs, (már a bevásárló dobozok sem) csak a rozsdás kocsi, és persze nincs 100-asom mert bilétával élünk ami persze a kocsiban, ami ma F-nál mert későn jön haza.
Összekaparok 100 Ft-ot, és a napszaknak megfelelő köszönés után kérem a magam igen kedves barátságos módján az eladót hogy váltsa be az áhított 100-asra a kocsihoz amibe majd biztos többet pakolok és azért nincs is kosár??????????
Aztán leordítja a fejemet, hogy "maj mingggyyyyáááááá, jó??????????????" na állam az leesett, majd megköszöntem és mosolyogva SZÉP NAPOT kívántam, amitől meg az övé esett le, jah, kell IQ ahhoz is hogy valakit megsértsen vagy gondolkodásra késztessen az ember.
A bótban kuszaság, kosz, de szerencsére aktivia volt és hideg is (tehát a hűtő működik), a vásárlóközönség is alkalmazokodott az üzlet stílusához minden szinten, így hamarosan ki is menekültem.
Hogy van ez? és már bármelyikben voltam bent az ország bármely pontján (na jó, ez összvissz csak talán 5x volt, az is kényszerhelyzetben) mindenhol ez fogadott.
Vagy velem van a baj?
Miért akarok feltöltött, tiszta üzletet, friss árukat, kultúrált és kedves eladókat akik MIATTAM jöttek be dolgozni, ha már nem a kedvencem a vásárlás, legalább ne ábránduljak ki még jobban...
VAGY EZ JÁR NEKÜNK 2009-BEN?
Zorán:
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó,
Döcög a gép, de nekünk így is jó, így is jó, így is jó,
Langyos a sör, de nekünk így is jó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)