A tegnap délelőttről szót sem ejtek, egyedül vagyok tegnap-ma..... igaz, ma 9-kor egy tárgyalásom lesz. háromnegyed 4-kor hazarohantam, és gyorsan összedobtam egy kenyérlángos-pizza hibridet, tegnap találtam a receptem a gasztrón, aztán egyenként becsomagolva őket vacsira, indultam a Keletibe a Kicsik elé, F-val ott taliztunk, mert ő pedig nagyon elfoglalt volt.
Mikor a kerepesiről lekanyarodtam, már láttam h nem loesz 1xű parkolóhelyet szerezni, okoska városvezetés a parkolók egy részét (a nagyobbat) a buszoknak tartja fenn, így kocsi legyen a kerekén aki talál parkolóhelyet. Ott araszolgattam én is, közben F. szemből jött gyalog, helyet vadászva, és csodák-csodája találtunk is egy helyet..... meg is kérdezte egy embör: be áll erre a helyre?????? naná!!!!!!! (na ennek később lesz jelentősége... :()
F benyomott egy forró hibridet aztán beslattyogtunk a pu-ra, de persze nem lehet a vágányokhoz menni csak jeggyel, így a szegény bőröndösök segítség nélkül kell hogy kicipeljék a bőröndöket, jelen esetben a bőröndöt és a beteg gyereket (begyulladt a szeme, lehet h a vonat klímától, és már lázas is volt sajna) mert nem engedik oda a várakozó hozzátartozókat. Ez is milyen nagy találmány e honban. Láttam már pár nagy pályaudvart, pl. a rómait is, ahová 40-50 vágányra érkeznek a vonatok, hatalmas lcd kijelzők vannak a vágányok végén, és még hatalmasabb elektronikus érintőképernyős menetrendekben lehet keresgélni az összes olasz vasút járatai közt, de olyat még nem láttam h csak jeggyel lehet a peronra lépni, így szakadjanak meg az utazók..... no comment. nem vagyunk európában.
Miután belül végigohantuk a pu-t, mégis beengedett egy marcona, és nemsokára a kis bódult minit át is vettük már a szülőktől, és igyekeztünk gyorsan a kocsi felé, mert 8-ig a gyerekrendelő is tervbe volt véve....
Lám-lám, haladunk a kocsi felé, ott egy rendőrautó, el is gondolkodtam hogy mi történhetett, aztán a kocsinkon egy "feljelentem" cédula, kicsiot még tanakodtunk hogy odamenjünk-e könyörögni, de hamarosan be is kopogott egy szerv, elrte az iratokat, és hiába magyaráztuk hogy épp elég volt figyelni hogy ne törjek össze egy szabálytalanul parkoló autót sem, azt végképp nem figyeltem h a lámpaoszlopon van egy tábla hogy 2x rokkant parkoló. sajnos már mindent mindenhová jelentettek, nem tudnak elengedni, mondták..... Aztán hátranéztem az elcsigázott családra, lázas kis minire, és csak odamentem a valamikori BM igazolványommal hogy nem lehetne-e????????????? aztán persze lehetett...... (nem szoktam ilyet, de most tényleg vészhelyzet volt....)
Aztán száguldás a gyerekorvoshoz, közben Mini már hányt a kocsiban, és a felbontott úttesten botorkálva becipelték a rendelőbe.
Kapott gyógyszereket amit kiváltottunk, szemcseppet és hányáscsillapítót, lázcsillapítót....
Vírus-nak mondta a doktornéni a nyavalyát, reméljük rohamosan javul majd.
Nagyon rossz volt látni, hogy egy ugra-bugra vidám, pancsoló, Tata néééézzzzdddd, kacagó gyereket tettünk fel a vonatra, most pedig egy lázas, csendes, begyulladt, könnyes szemű Annaaaaaaaa........ Annnaaaaaaa......kis madárkát hozott vissza a vonat.....
