A sok idegeskedés és feszültség ellenére (már érik a post..... nem fenyegetésnek szánom :) )
annyira de annyira jó volt, és melegség az anyai szívemnek, hogy csak ott ültem..... és néztem és néztem a két gyerekem, akik teljes egyetértésben küzdöttek, hogy kis Pöttömöt megtanítsák szopizni......