március 8.

Lehetne tavaszünnep..... lehetne egy szép vasárnap idén..... napsütéssel, madárcsicsergéssel, a kertekben a fagyos földet szétrobbantó születő hóvirágokkal....

Nap kergeti

a telet.

Hancúroznak

friss szelek.

Nyelvecskéjével

a fű

tavaszt kóstol

-Jóízű!

Bimbót bont a

barka már.

A hóvirág?

Ő sem vár.

Hosszú volt a

tél nagyon.

Jót nyújtózik

a napon.

Közben meg Nőnap.... Nőnap !!!! A héten volt egy kis vitánk F-val a nőnapról, és én kijelentettem megint, mint már sok éve, mióta a felesége vagyok, hogy NEM-KÉREK-VIRÁGOT !!!! NŐNAPRA N-E-M ! vegyen bármikor amikor akar, adja át amikor akarja, de nőnapra neeeeemmmmm. Miért vagyok én más mint a többi nő? (akik örülnek????) kérdezte. Nem tudom. Én nem vagyok a többi nő, én ÉN vagyok, és nem kell engem ünnepelni egy évben 1 napon, főleg nem a többi nővel együtt.... és nem KELL virágot hozni, és miért érzi azt minden férfi hogy feltétlenül az évnek ezen a napján virágot KELL venni.... Miért? mert ez a szokás? megkérdezném az összes férfit: mit jelent a számára az hogy NŐ????? Miért kellene a kollégámnak megemlékezni az ÉN nőségemről? Vagy miért nem lehet hogy mindenki gondol egyet, és az év egy napján majd visz egy szál virágot a NŐ-nek, vagy szervez egy romantikus estét, vagy mit tudom én, de miért MINDENKINEK UGYANAZON A NAPON kell ünnepelnie minket???? Furán gondolkodom. Én is tudom. Ebből is látszik hogy MÁS vagyok. Aztán persze jól megbántam.... Nem hagytam az önfejűségemmel hogy F. a FÉRFI legyen, aki a NŐ-nek virágot vesz. Aztán persze másnap vett.... és nagyon örültem. De az pénteken volt.... és nem ma (szerencsére)

.... és szélvihar van, késő délután már armageddon-szerű az ég, letört faágak szerte-szét, a délutáni sétánkon megfagyott leveleket kerget a szél, mint egy kis forgószélben pörögnek-forognak a levelek, és visszahullnak a fagyos földre, hogy egy újabb fuvallat messze vigye zörgő levélcsontjaikat....

Apukám születésnapja van ma!!!!!
Már 5 éve hogy utoljára felköszöntöttük, a "nemzetközi születésnapja" alkalmából, már 5 éve hogy ezen jót nevettünk........
Ma megint meggyújtottam a lelkemben egy mécsest....

Délután jöttek kicsiék, a két fiútól kaptam egy aranyos kis nárciszt, a "nemzetközi Zoltán-nap" alkalmából...

Honnan tudhatták???? :)

És most itt egy kis manó, egy új FÉRFI :) a Földön, aki felém nyújt egy kis tavasz-színű selymes kis virágot, mint ahogy a dédnagypapája (az első TATA...) is de sokszor.... :)

Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz! Hallgass el, rút panasz! Él még a szeretet. Van Isten. Lesz tavasz.