párizs vasárnap

Ma is 8 körül keltünk, az étteremben már szinte otthonosan találtunk oda a jó kis választékú kajákhoz, én maradtam a tegnapi bagett, croassant plusz kis sonka cuccnál. Az idő sajna átok rossz, 2 pulcsiban és dzsekiben indulunk a St. Germain negyedbe, ahol egy útikönyv sétaterve kalauzol. Ehhez megint pár metro, közben egy érdekes bringa kölcsönzőt láttunk az utcán, na erre fel is pattannék, olyan kényelmesnek látszanak a gépek.... A célállomásnál pont mise volt a templomban, így ez eltettük későbbre, és szorgalmasan olvasva a jó kis "direction"-okat, sétáltunk ott vagy 3-4 órát, jobbnál-jobb látnivalókkal, macskaköves sikátorokkal, monumentális épületekkel (színház, képzőművészeti iskola...) érintve az Odeon-t már szinte zuhogott amikor irányt vettünk a Luxemburg kert felé. A palota sarkainál üvegkalickában rendőrök vigyázzák a nyugalmat, és kis fedett pergolában bohócnak festett színjátszó csoport hányja a cigánykereket, itt-ott muzsikál valaki, a szél söpri a színes pompázatos leveleket, mi meg kuporogva harapdáljuk a zsákbamacska poulten nevű hatalmas csirkehúsos szendvicset, amiben tutti benne van legalább egy komplett fej saláta is....
KV és forró csoki egy kis bodegában és séta a parkban.....séta a meztelen lábú khaki egyenruhás fiú cserkészcsapat és a kék ruhás, piros-fehér sálas lányok mellett. Egy-két-há..... sok őrültnek tűnő futó rója a köröket, 1 szál cuccban, mi közben kb. megfagyunk.
Aztán ki a parkból.... (nem is jut eszünkbe a ligettel összehasonlítani, mert nem is lehet, az ég és a föld......) és foly.köv. a könyv szerint. A boltok persze zárva, hiába, vasárnap van.
Lassan visszajutunk a kiinduló templomhoz, ahová már be is megyünk, lenyűgözően ódon és szép.
Újabb metrók, (tök jó, gumimaci is van az automatákban, na itt sosem lennék bajban, gumimaci nélkül.....) átszállások,(a metróajtókat kézzel kell nyitni, néha elfelejtjük és várjuk hogy nyíljanak, de nem, és az állomások táblán az ajtó felett néhány vonalon pöttyök világítanak a hátralévő állomásokkal, így tudjuk hol vagyunk )és menjünk valami fedett helyre, La Halle.
A többszintes bevásárlóközpont persze hogy zárva (Vasárnap!) csak egy MCDonalds van nyitva és egy Quick, ahol eszünk egy fagyit csokiöntettel. A WC használat igen kalandos, nem is ajánlom csak erős idegzetűeknek.... (mint otthon.....)
Kicsit itt kóválygunk, újabb monumentális építményeket és templomokat nézünk meg, Szent Antal a kisdeddel persze mindenhol barátságosan tekint le rám, és a Poumpidue központ felé haladunk, ahol hatalmas sor kígyózik, ma ingyen van a múzeum, mi nem állunk be. Hallgatunk egy kis utcazenét, andalgunk, majd a La Ville előtt már zuhog az eső, nem is lehet fotózni több okból, egyrészt ömlik, másrészt egy csúnya hatalmas fehér sátrat vertek fel, így az optimális fotós helyek a sátor alatt vannak. Már annyira esik, hogy majdnem kinyitottam a Manónak (jó sok válogatás után)beszerzett esernyőt, de mégsem, így maradt a széldzseki, összekötözött kapucnival, hogy le ne vigye a fejem a szél. Csapzott madaraknak nézünk ki... Minden csurom víz. Mi is. Közben betérünk egy véletlenül nyitvatartó boltba, csudi dolgok vannak, forró csoki készítő kanna, papíráruk, szebbnél szebbek, Laurent-nak keresünk valami határidő naplót, ami jól néz ki, van is, 30-100 euro. Ki is jövünk hamar.
Hazakutyagolunk megint, a metrótól azért legalább 1,2 km a szálloda, veszünk megint friss bagettet, és valami fini mandulás habcsókot.
A szállodában csak kifújjuk magunkat, ruhát szárítgatunk, cipőt cserélünk és terveink szerint 9-re az Eiffel, hogy megnézzük amikor csili-vili szikrázó és kék fényben is.
Útravalónak egy-két pohár forró tea, és megint nem találunk ki egyenesen a metróhoz.
Mire átszállunk 1x-2x-3x már nagyon esik a Trocadero-nál és vétek elővenni a fényképezőgépet, de azért csinálunk képeket.
Ha már itt vagyunk: ne menjünk fel? vonz az esti látnivaló, irány a torony. Kis séta és fel is a toronyba, csak előbb táskavizit, bombakapu.... Sajnos át kell szállni a 2-on ha a top-ra akar az ember menni, de elég hamar feljutunk a tornádós, esőporlasztott csúcsra. Mit mondjak: gyönyörű persze a város, a "fények városa..."
Hazafelé én ingadozom a taxi és a metro között, de metro marad, persze hogy meg tudom csinálni, így 6 perc helyett máris 1 óra múlva lépünk be a szobába.
Van legalább éjfél. Reggel meg már csomagolhatunk. Na lábam már nincs, de csoki még van..... (tényleg, nem is ettem már csokit mióta.....)

párizs szombat

reggel 8-kor már kikászálódtunk, lelifteztünk a 7. emeletről a reggelizőbe, kaptunk is hamarosan egy kis asztalkát, egy kis termoszkanna forró vizet, aztán jöhet a dínom-dánom. (részemről kis bagett, mini croassant kis mézzel és vajjal, és a citromfű teám...)
Szobában kv, és indulunk a DEFENDE negyedbe. Kis kóválygás után - persze hogy nem azonosítja be magát megint a GPS - csak eltaláltunk a metróig, pár átszállás és már ki is szálltunk a felhőkarcolók lábánál.
A Grande Arche tetejére üveglift vitt fel, és ott nagy meglepinkre mindjárt volt is egy informatikai múzeum, kis nosztalgiával bámultuk a ZX spectrumot az üvegvitrinben....
Ja, volt még egy érdekesség, 3D érdekes festmények, első látásra színes foltoknak tűnnek, de ha 30 mp-ig fókuszálsz egy fehér pöttyre aztán átnézel a kép melletti felületre, fénykép minőségben megjelenik a kép !!!! Hiába az emberi agy az a nem semmi !!!!
Sajnos az építménynek csak egy része kilátó, onnan tudtunk fotózni, pedig azt hittem körbe lehet majd járni. De nem. Így is dróthálózva van.... nem annyira megnyugtató.
Gyors ebéd egy kies olasz éttermecskében, fini olasz pizzaszelettel, majd andalgás a negyedben, és ámulat hogy mire képes az ember....
Mire eljutottunk egy kis közértecskébe ahol sikerült végre vizet (és persze gumimacit) venni, már kb. 10 ft-osnyi hólyag a talpamon..... Haza is vergődtünk pár metróval, kétszintes vonattal, és csap kinyit, be a kádba..... relax. Lábgyógy, testgyógy, relax, relax. Ja..... közben vettünk baguette-t, sajtokat és jó kis vacsit csaptunk.
A "kicsikkel" is sikerült skype-oznunk, mert persze hogy vettünk egy 3 órás orange hozzáférést. Kis gépezés, TV, és már be is dobtuk a szunyát.
Fárasztó egy nap volt, de láttunk befedett virágos úttesteket, hülyén parkoló franciákat, hihhhhhheeeettetlen virágboltokat, sok szemetet, és óriás választékot az aktiviából, meg kell állapítani, itt is jobb az íze mint otthon. Ott direkt rontják el????? A kis francia hölgyikék (is) elegáns bevásárló kocsikat húzgálnak, na otthon biztos nem néznének nagymamának (ja tényleg, az vagyok....:):):) ) ha ilyen kocsival mennék vásárolni !!!!! Hol lehet egyáltalán kapni?????

párizs go péntek

No indulunk.
Persze hogy a reptéren megvettem az áhított könyvet, és persze hogy nem is igazán nyitottam ki, csak az esti programtervezésekkor....

A gépbe persze hogy elsőként szálltunk be, hála az "elsőbbségi beszállásnak", sajnáltam azokat akik már 3-kor a check-in pultnál álldogáltak, mi meg persze ültünk és kanalaztuk a málnás joghurtot, ami EGY VAGYON !!!!!

Gép késve indult vagy 15 perccel, és ilyet még nem láttam: a wc ajtó hasonlított az IKEA fiókgyötrőhöz, csak nyílt és csukódott, 2 órán át.
Volt egy vérző kezű ember, egy hányós tinilány, egy részeg kalapos, szóval pisis egy társaság....

A leszállás kicsit pattogósra sikeredett, aztán okos párocskám elküldött buszjegyért, így már az első busszal be tudtunk jutni Párizsba, ahol egy kis bőröndhúzogatás után mégis taxiba szálltunk és a lassított felvétel sofőrrel már hipp-hopp pár perc alatt a szállodában, sőt a szobában voltunk.

Éjfélig "gépeztünk, befaltuk a bekészítés gyümisalit és vaníliás sütiket, aztán már nyelt is el az ágy. Ja nem mondtam: persze hogy az ablakunkból a kék Eiffel torony is látható....