láttunk egy filmet, és abban volt egy szenzációs dallam:
és igen, igen, rá vagyok kattanva, és nagyon. (itthon végtelenre állítva)
és elmerengek, és eszembe jut Volterra, az andalgás a fényesre koptatott köveken, egymás kezét fogva és lóbálva, és a szemünkbe süt a lemenő nap, és leánder illat van, és sós tenger pára. Majd eszembe jut Lisszabon, hiszen a dal címe Bistro Fada, és ez portugál, tündért jelent.
és nem véletlenül választottam a sok klip közül ezt az olajfásat, mert szinte érzem itt hogy fúj a langy szél.
és tudom, és-sel nem kezdünk mondatot, de miközben ma 55 percig feküdtem a csontizotóp vizsgálaton mozdulatlanul, elzsibbadva és rángatózó izmokkal, na ez segített ezt kibírni. (lelet nincs, majd elküldik a dokinak)
és nézzétek meg a neten a többi variációt is, ésésésés nézzétek meg a filmet is:
