G-nak... (magamnak is..) és a tervezgetőknek....

Hankiss János: Tervek, és tévedések

"Tele vagyunk apróbb, nagyobb tervekkel, néha világmegváltókkal is.Fürdés közben, sétálgatva, egy unalmas előadás hallgatása közben, félálomban, és ébredéskor zseniális, és fontos terveink születnek.Olyanok, amelyekkel megváltoztatjuk a világot, haladásunk irányát, ambícióinkat, úrrá leszünk a nehézségeken, előre megyünk, megoldunk eddig elakadt dolgokat.Kiemelkedünk általuk, megjavulunk, vagy megjavítjuk a körülöttünk élőket.Feltalálunk majd olyan gépeket, amelyek megkönnyítik hétköznapjainkat, leveszik rólunk a gondokat.

Azután indul a nap, gyötrődünk az autobuszon, befúj a szél a rosszul szabott kabátokba,leeresztett az autógumi, minden a hegyén-hátán a hivatalban, már eszünkbe sem jut, egy óra múlva pedig nem a világ megváltására törekszünk, csak kínnal, keservvel magunk mögé tudni a napot, hogy hazamehassünk (ahol égve hagyták a villanyt, bezárt ajtó fogad, a hidegben kell kulcsért kaparásznia kulcs nem akar beilleni, a többiek is fáradtak, elgyötörtek, kedélytelenek, kifut a kávé, minden vacak) Várni a lefekvést, majd a másnap reggelt... és így tovább.
S egy keserű grimasszal tudomásul vesszük, hogy a tervek füstbe mentek, hogy a kitűzött cél megvalósításához, a legapróbbhoz, egy tipli befúrásához, a villany megjavításához sincs erőnk, nemhogy többhöz..
Keserűen oltunk lámpát, hitevesztetten.

Aztán lassan, forgolódás után mégiscsak ránk ereszkedik az álom, s félálomban elgondoljuk, hogy erősek vagyunk, holnap könnyedén kicseréljük a kiégett izzót, hogyan oldjuk meg jobban a közlekedésünket ,hogy mossuk le az autot, rögzítjük ki az ajtót, festjük át az utálatosan fekete lámpát...

Elbukunk, és tervezünk, gyengének mutatkozunk, de fölkászálódunk...
Van-e ennél emberibb, szebb, tisztább álláspont? Bukásaink, és megnemszűnő tervezgetésünk-mi más is az élet?"