level hard

tök úgy érzem magam, mint aki egy pc-s játékban sorban és sorban oldja meg a pályákat, továbbjutottam, halleluja…. és már várom is hogy na most majd mi lesz a következőn? aztán azt is gyorsan, oké, leküzdve, next level…

és akkor itt a nehezítés a hétre.

Keddet tudjátok már, de délután még egy sms hogy a folyószámlánkról átvezettek x ft-ot egy másik számlánkra. Na értetlenül álltunk. Szerdáig.

Szerdán a levél is megjött hozzá, F. 100 éves adó túlfizetését betudták egy olyan adósság (illeték)  törlesztésébe, amely létezéséről nem is tudtunk. Csak úgy a horror kedvéért, ez az összeg több mint 100e késedelmi kamattal együtt majdnem HATSZÁZEZER forint !!!! Na a döbbenettől se köp, se nyel.

Gondoltuk majd írok hogy mi ez, de eljött a csütörtök, amikor újabb sms a telómra, hogy nem tudják teljesíteni a villanyszámla átutalást…. próbaképp megpróbáltam felvenni a számláról, de “ÖNNEK EZ NEM ENGEDÉLYEZETT”.

És ekkor telt be a pohár, levél a hatóságnak:

Az hogy van, hogy előzetes értesítés nélkül átvezetnek a számlánkról?

az hogy van, hogy semmi levelet nem kapunk hogy mit róttak ki ránk, közben erre rárakódik egy kisebb vagyon késedelmi pótlék és ezt így kell megtudni? (közben megtudtam, “átvette” jelzéssel ott van a feladóvevény. De ki vette át? mutassa meg valaki azt a papírt az aláírásunkkal !!!!!)

Aztán a hab a tortán a számlazárolás, amit nem előz meg értesítés. Ja, a kifogás 5ezer ft-ba kerül, amit utaljak át vagy fizessek kártyával. Hogyan is???? Szélsőséges esetben (ha nem épp ma adok el valamit a vaterán), nincs semmi kp-m. Még egy nyomorult jegyet sem tudok  venni, vagy akár benzint hogy bemenjek a hatósághoz, vagy vizet mert 34 fok van, vagy esetleg kenyeret, és így tovább. és most nincs kifizetve a villanyszámla, 1-én nem lesz a lakáshitel, a riasztós, a biztosító, nem tudom átutalni a közös ktg-et és a telefont, az internetet.

Az alap jogainkat korlátozták így, most nem az evés-ivásra gondoltam, pedig az is, hanem az információhoz való jog, azt sem tudom hogy ezt a zárolást hogyan lehet feloldani, nem tudom hogy mik a jogaim, hová fordulhatok, hol fellebbezhetek. Az üi. határidő 22 nap. nagyszerű. meddig marad zárolva a számla? amíg a 600 e (nem jogos) tartozást nem tudják behajtani? na arra várni kell, az én fizetésemmel talán karácsonyra. Közben BAR listás leszek, és majd kikapcsolnak minden közművet és infrastruktúrát. Nagyszerű.

(Ja igen. Most hívom fel a nyájas olvasó figyelmét, hogy júli 18-tól 5 hét igazgatási szünet az államigazgatásban, és majd dec. 23-tól is 2 hét.)

Na ezen a pályán nem tudom hogy mikor jutok túl. és mi lehet a következőben?????????????

odavág

F. múlt kedden zajlott, kitűnően sikerült állásinterjúja után, 1 hetet kellett várni arra, hogy ma megtudjuk, hogy egy ‘olcsóbb’ embert választottak.

Előzményben annyi, hogy ők keresték meg, beszéltek, megállapodtak, majd kiírták a pályázatot amire jelentkezett, közben leinformálták több forrásból is, voltak pártfogói, behívták az interjúra, ahol már kevesebb pénzt ígértek és több munkát, de F. ebbe is belement, csak kárpótlásul egy kicsit (tényleg, pár 10e ft) kért az eredeti ajánlatra. Ígérték hogy  rendben lesz, értesítik.

Így F. nem izgult, nem volt ideges, nyugodtan várta a választ, én pedig a telefonját. Már hallottam a fülemben a hírt, és képzeletben nagy kő esett le a szívemről végre.

De nem így történt. Most rettentő szomorú vagyok és dühös, és csalódott. (nem érdemelt volna meg egy telefont az eredeti ajánlattal?)

Nagyon, nagyon, nagyon nehéz a szívem.

Ez minden erőt kivett most belőlem, csak ülök, nézek ki a fejemből csendben, gondolkodni is nehéz, és fásultan csak hagyom hogy megtörténjenek a dolgok.

És mindig fel kell állni, és menni kell mint egy gép, egy robot, és csinálni….. Mosolyognom kell közben és tartani benne a lelket, lehülyézni őket, és elbagatellizálni, és csillogó szemmel közhelyeket idézve, hogy biztos nem véletlen ez, mert vár rá egy jobb állás, semmi baj, ennek így kellett lennie, stb. …… a támasza kell hogy legyek.

Na én ebbe a lelki teherbe most úgy bele vagyok fáradva, mintha kiskanállal vittem volna arrébb a Gellért hegyet.

És ki ad nekem ehhez (is) erőt????????

Csütörtökön 10-kor egy másik (sokadik) interjú.

Csak közben elveszett a bizalom, a remény, és az idő fogy, még 1 hét a munkahelyén. Szorítsatok !!!!!

imagine

Az elmúlt hetekben, annyi minden történt, hogy felsorolnom is nehéz.

Volt közte munkahelyi nem is kevés, vezetők pályáztatása, káosz, feljelentések, igazoló jelentések, vádaskodások, elbocsátás, sírás, harag és düh, ezeknek nem alanya, csak résztvevője voltam/vagyok

aztán volt F. állásinterjú (még nem tudjuk, talán a jövő 7 elején eldől)

lepkehimlő múlóban,  - breaking news: most kaptam a hírt: irány érte az oviba, bárányhimlő !!!!! - Bogyóra vigyáztunk vasárnap egész nap megosztva a Kicsikkel, hírek P-ről, vasárnap el kell hagynia a hajót…. tehát megszűnt az állása, remek.

Volt kontroll É-vel (javul, már a gyógyszer is csökkenthető), Thome ügyintézés (tök feleslegesen ment el a délután) aztán vártam a szerelőt, mégis lemondtuk….. és tovább, és tovább és tovább.

aztán egyszer csak lerogytam a nappaliban, és csak néztem és néztem egy képünket szemben a falon (IL PONTE DI RIALTO, VENEZIA) ami talán múlt századi lehet (már mint az ábrázolt életkép), napsütötte tetőkön ruhák lengenek, törött deszkájú csónakokból árut pakolnak ki épp, elég nagy a nyüzsgés, délelőtt lehet.

És őrült vágyakozás lett úrrá rajtam, hogy talán be kellene menni egy kicsit a képbe, ahol még nincs feltalálva a telefon, nincs kábeltévé, ott nincs autó, nincs számítógép és mikró, szupermarket sincs, nincs repülőgép, vonat se biztos, ózonlyuk sincs még, de van tengerillat, van napsütés és őrült hangzavar,  biztos van zsebtolvaj, csaló és gyilkos, de ott van mégis a nyugalom és ott van az igazi, nagybetűs ÉLET.

És akkor fájón hasogatva felvillant egy másik kép.

A tesóm festette, és nála is van persze.

(de mióta tud M. festeni???????????? )

Egy poros kis falusi utca, és ott van rajta két alak. Nem látszik az arcuk, másnak nem is felismerhetőek. De én tudom hogy az Anyukám….van ott,  a lilás kis kardigánjában, a  kezében lóbálja a táskáját, és az Apukám, kicsit görnyedten, a világos nyári öltönyében.

Igen, nagyon szeretnék ott lenni. Ott benne. A képben.

butterfly

Ma délutáni meglepetésem az uszoda után:

járvány van az oviban: lepkehimlő.

(be)katt

Ma kora délelőtt szólt a telefonom, hogy egy kolléga rosszul van, és rohanjak. (eü. múltamra tekintettel ebben az épületben, 300 főre én vagyok az elsősegélynyújtó, jahhhh)

Ekkor hónom alá csaptam a vérnyomás mérőt, másom sincs, na jó, még egy láda van tele gézekkel, ilyesmikkel és berontottam a szobába, ahol a 60 feletti férfi kollégám ült a széken egy szál alsógatyában, az íróasztalon egy alsó-felső fogsor szétdobálva, a fején egy női kardigán turbánként. Sápadt volt, de forró,  zihált és dőlt róla a hideg veríték. A vérnyomása 171/95 P: 152. Nem tudta hol van, de nem torzult el az arca és meg tudta szorítani egyformán mind a két kezem. nem tudta mit szed, hányadika van, hol lakik, most hol van, de azt tudta hogy nem kell orvos és nem kell mentő. Aztán felöltöztettük és a kocsijához ledülöngélt (azt hitte majd haza viszi valaki) közben a közeli BM-s drnő javaslatára mentőt hívtunk.

A mentő hamar jött (most nem akarnék visszaemlékezni a pont 6 hónappal ezelőtti éjszakára !!!!) mert BM számról hívták… van ilyen?????, aztán a kollégát kiimádkozták a kocsijából és beszállították az ÁEK-be.

No ilyen délelőttöm volt.  Milyen munkahely ez???????

Mum’s day

Mi sem nem tudtuk eldönteni, hogy mikor is van Anyák napja. Egy vélemény szerint, a május 1-ét követő vasárnap. Mivel grillezni akartunk, így a jövő 7 talán esélyesebbnek látszik.

Aztán hirtelen döntéssel mégis ezt a 7végét neveztük ki.

Kaptam szál rózsát, aranyos zöldfüvet ami majd lila virágcsokor lesz, fagyit és “mindenvanrajta” karkötőt…. és verset is

Anyák Napja 2011