2020. november 20., péntek

Grincs, avagy boncolgatom a Karácsonyt

 oh, akkor ebben az évben nem lesz közös családi Karácsony, csak a szívünkben?

Tudom még (nem annyira) messze van, de foglalkoztat.....

A magyar karácsony szót rendszerint a téli napforduló ünnepének szláv nevére (korcsun = „átlépő”) vezethető vissza. A szót Magyarországon már a 13. század óta a keresztény ünnep értelmében használják.

  

Mit is jelent nekem a Karácsony?

Talán a lelassulást, (mint a filmekben) a megállást, amikor azt gondolom hogy az Univerzumban hirtelen nagy lesz a CSEND.... egyszerre, és mindenhol. Mintha lelassulna a Föld, az IDŐ. Jó ennek a kollektív CSENDNEK a része lenni. Azt képzelem, mint a papírlámpások, szállnak fel az IGAZI jó kívánságok, csak fel-fel, minden nyelven száll a sok gondolat, boldog Karácsonyt! Ez olyan teremtő, milliószoros nap! 

Nyugalmat jelent nekem az az este, a legjobb ha sűrű pelyhekben ömlik a hóóóóóóóóóó. A legjobb ilyenkor kint, felnézni a mélykék égre, nézni a kavargó pelyheket, hallani a CSENDET.

Ezt máskor nem tudod, mert hiába van meg minden kellék, a CSEND hiányzik. A kollektív csend. (mondhatnám, most a kijárási tilalom miatt megvan a csend, de nem, mégsem..... az nem egyszerre van és nem mindenhol :( )

Ilyenkor, időutazok és utazok. Vissza elmúlt Karácsonyokba, amikor tűz égett a kis kályhában, igazi gyertyás fenyő várta a gyertyagyújtást...... Ajándékokra nagyon nem is emlékszem...... de, párra igen, említettem is már kis szürke töltőtollat, piros pulcsi kardigán együttest, talán könyveket...... szeretem ma is a könyvek illatát, parlamenti Karácsonyt habos kakaóval, gyerekműsorral, Rodolfóval......Érzem a fenyőillatot, (hová lett a fenyőillat???) a diós, mákos KALÁCS (nem beigli) illatát..... Az utcákon már csak egy-egy sietős léptű alak tűnik fel, igyekszik hazaérni gyertyagyújtásra. Emlékszem aztán már minden karácsonyra... az elsőre a saját lakásunkban, és előkészületekre, a meglepetésekre, a gyerekek csillogó szemű várakozására...... Utazom is....... vissza a helyekre ahol jártunk, kóborolok a havas utcákon, hosszú csúszós lábnyomokat hagyva, látom ahogy égnek a fixen felrakott karácsonyi égők, amiket nyáron túristaként mindig megcsodálok. Próbálok gondolatban az ablakok mögé látni, próbálom meglátni a láthatatlant, a varázslatot.

Mert csodának,varázslatnak lennie KELL. 

Ha csak kis időre is, de a Karácsony legyőzte a háborút. 


Idén a COVID a grincs.

De látom folyamatosan a képeket más COVID sújtotta országokból, és nem adják meg magukat, tele az utca fénylő fenyőkkel, készülnek már a karácsonyi sütik próbái, szállnak a dallamok, szólnak a hangszerek, készülnek, igen! LEGYŐZHETETLENEK!!!  

Lehet hogy nem találkozhatunk csak korlátozottan, nem lesz közös ebéd, (ki-mit-hoz?) közös ajándékbontogatás, zenehallgatás, sütizés, játék.

Hogyan lesz az alma, amiről azt is olvastam, ha valaki elveszne, eszébe jut, kikkel evett almát előző évben, így biztosan hazatalál.

A fenyőfa hiányozni fog? Nem tudom..... Sajnos már a tavalyi Karácsonyon se kötődtek hozzá emlékek, nem ették le a fiúk a szaloncukrot, nem estek le a díszek "véletlenül", nem csodálkoztak rá, nem keresték alatta a csomagocskákat. Karácsony napjaiban, együtt nem voltak itt. :( Nem készült el a hagyományos közös karácsonyi kép, se bolond, se normális változatban.


Tudom, én sem vagyok 100-as, de amikor valami hiányzik nekem, mindig felmerül, én is hiányzom-e neki. Ez nálam a tárgyakra, a lakásokra, a helyekre is igaz....... :) Hajlamos vagyok mindent felruházni érzelemmel. Szegény kis fa, készült tavaly, "ünneplőbe öltözött", és elmaradt a gyerekzsivaj, a csingiling..... szomorú...... Nekünk különösen fájó pont ez. 

Az ünnepek, várakozás is. Várni, és tudni, "mikor öltöztessük díszbe a szívünket". Szívmelengető és GYÓGYÍTÓ, látni körülöttünk a gyerekeinket, unokáinkat, csak nézni őket ahogy örülnek egymásnak, elmerengeni hogy mennyire megnőttek, szépek, okosak, még lehetőségek, vér a vérünkből..... 

PÓTOLHATATLAN veszteség ha ez elmarad. 

Hogyan emlékeznek majd a gyerekek? az év amikor elmaradt a Karácsony? 

Találkozni KELL (valahogy), beszélni KELL (valahogy) talpon kell maradni (valahogy) túl kell ezt ÉLNI (valahogy) és ugye? mennyire értékessé váltak a találkozások, az ölelések, legyen hát MINDEN NAP (amikor csak találkozhatunk) KARÁCSONY!!! 

Igen, túl lehet ÉLNI a Karácsonyt ha idén közösen nem találkozunk, az ÉLNI ebben a kulcsszó. 

Csoda kell nagyon majd ezen a varázs éjszakán. Univerzum, figyelsz????

(amúgy ez a rozmaring megoldás ebben az évben, nekem szimpatikus........)

 2020, legyen rozmaring!

 

GYÓGYULJ MEG VILÁG!





 



   



2019. augusztus 22., csütörtök

Válótársak

igen, ma eljött az a pillanat amikor telefonon (!!!!!!) kaptuk a sokkoló hírt hogy I. el akar válni.

Az utolsó -házasságot érintő - telefonos hír 2009. augusztusában jött, amikor P. kora reggel telefonon kérte meg É. kezét, mentségükre szolgáljon hogy épp Alaszkában voltak.

Elválni??????????????????? Külön élni? Lógott ez már a levegőben egy ideje, magam már a különélés pártján voltam, mert úgy láttam hogy Kicsi felörlődik ebben a kapcsolatban, ami már ez egészségét is veszélyezteti. 
Igen-igen, szerintem lehetőséget kell adni hogy a válni készülő alfába menjen le, vagy a caminóra, vagy tibetbe, vagy koplaljon amíg csak tud és transzba essen és megvilágosodjon hogy mi is a baja az életével???????????????????????????????????????????????
Apukám azt mondta volna: jó dolgodban már nem tudod hogy mit csinálsz?????? 

Zavaró talán egy okos, csinos, fiatal, sikeres feleség aki a csillagokat lehozza az égről és erején túl próbálja megmenteni ezt a házasságot, miközben elveszíti a saját önbecsülését, beáldozza az egyéniségét ebbe a kapcsolatba? 
REMÉLEM TALÁN MÁR NEM ÍGY TÖRTÉNIK!
Zavaró egy okos - felnőtt gondolkodásra idejekorán kényszerült :( - aranyszívű, rendkívül empatikus, önzetlen kisfiú akinek joga van boldog és zavartalan gyermekkorhoz?

A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.
Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelről láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem. (A kis herceg) 

Zavaró a ház, amelyből OTTHON-t próbáltak varázsolni végre egy boldog jövő reményében?

Ez életközépi válság, vagy kapuzárási pánik vagy ön és (remélem nem) közveszélyes állapot, betegség, depresszió, személyiségzavar, világfájdalom?
Mi van ezekkel a pasikkal? ezzel a generációval???? 


Nem is taglalom a tüneteket, hiszen Kicsi mindent leírt már a blogjában.

De hogy azért akar elválni mert létbizonytalanság van és nem is tud mást ígérni?
Könyörgöm: aggódom hogy a családom létbizonytalanságban van és akkor ezt úgy oldom meg hogy magukra hagyom őket??????????????? a létbizonytalanságban? Ez a megoldás tényleg? 

Nagy erőkkel csináljuk meg a házat hogy majd jobban eladhassuk?
Ki az aki ezek után egy szalmaszálat keresztbe tenne és szépítgetné, építgetné a házat - nem a közös boldog élet reményében hanem - ELADÁSRA? Elmebeteg gondolat.
El lehet adni jelen állapotában is, hiszen ők is megvették.

Úristen, nem térek magamhoz. 

Közös megegyezéssel..... mondta. Közös? Mitől közös? Ő akar elválni, Kicsi nem.  
Ha zavarja a család, hát menjen el, a fent említett helyekre, vagy haza a szülőkhöz, mit bánom én.

Milyen érzés sutba dobni a közös jövőt egyik percről a másikra, hazamenni úgy a házba hogy nem épül-szépül tovább, vevőre vár.

Mit lehet kezdeni a továbbiakban? 
A ház árából nem lesz 2 lakás, azt látni kell. :(

A SORS visszaadja a jót/rosszat amit másokkal teszünk. Ki adja majd vissza a reményt, ki váltja át a boldogtalan éveket, a könnyáztatta éjszakákat és nappalokat, az aggódó kisfiú napjait? 

Van-e joga egy másik embernek ennyire lenullázni mások reményeit, életét? 


A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz. (A kis herceg)

SORS BT munkára fel!

SORSFORDÍTÓK, GYERTEK! :) 

belefújtam az ezüst sípomba! 

Halljátok???????????????????????????????????????? 



2019. április 2., kedd

No......

No akkor most nem is kezdem el megmagyarázni hogy miért is nem írtam már közel két éve.
De egy kicsit azért mégis.....

Nagyon-nagyon nem értem rá.
Dolgoztam, látástól-mikulásig (vagy még tovább is), közben sajnos onkológust váltottam mert elment a régi.
Amúgy MÁR minden rendben, tavaly nyáron volt egy tüdőembóliám, amit véletlenül fedeztek fel egy kontroll CT-n, (majd egy másik postban bővebben) azóta napi 2x szurkálom a Clexane-t a hasamba, talán lecsökken 1-re májusban. Vasárnap bevettem az utolsó hormonbogyit, 7 év azért sok idő.

Túl vagyok egy PET CT-is, minden rendben.
F. 3 hó betegállomány az ősszel egy becsípődött derék miatt, MR által kimutatott sérvvel, aztán végül az ORFI mentette meg a műtéttől, vagyis hogy az idegsebész szabira ment.

Közben Minime iskolát váltott, Manóék vettek egy házat, hamarosan költöznek.

A nyáron 2 hetet Biarritzban töltöttünk, ja nem, csak ott aludtunk, talán 2 napot voltunk "otthon".
Szóval lenne mit írni, majd lehet hogy pótolom is. Lehet.

7főtől dolgozom ismét, így egy ideig nem lesz időm elmélkedni azon, ami ma foglalkoztat.

Vajon miért is utálok vásárolni?????

Az oka talán az, hogy a "régi jó dolgokból nem maradt semmi"? vagy talán hogy eltűntek a békebeli kereskedők akik a Vevőkért voltak? (igen, nagybetűvel Vevő).

Vagy mert kevesebb van a zacskós termékekben mint ami rá van írva, az M-es 18 tojásból csak 6 érte el a súlyhatárt ami a dobozán szerepelt, hogy a túró megromlott mielőtt kibontottam volna, a mascarpone penészes lejárat előtt, a péksüteményeket szabadon megfogdossák a vevők, a zöldségek detto, a csirkemell vízzel tele, a barna tanyasi tojásról lemosható a barnaság, az élelmiszerek összetevőiről nem is beszélve. Az ételallergiások számára sem megfelelő a választék.

Nehezíti a feladatot hogy a kosarak koszosak, a rácsos kocsik szervezetlenül megoldva, a polcok konganak, mindenki tudja ezt aki kis hazánkban él.

Nem beszéltem a vonalkód és db átverésekről, de ugyanolyan megkárosítás ha rögtön ki kell dobnom valamit minőségi kifogás miatt.

Lehet hogy elveszítettem a türelmem, mert elég sokat láttam, hogy ez másképp is működhet. Működhetne.

Részemről elveszett a bizalom, a kereskedelem nem arról szól hogy ellássák termékekkel a fogyasztót, hanem arról szól hogy a lánc többi résztvevője meggazdagodjon.

Erről 3 dolog ismét eszembe jut.

1. magyar népmese A két koma

2. A villanykörte összeesküvés


3. holnapra lehiggadok

na én is, majd holnapra lehiggadok! :) Remélem.

Kiegészítés:

ja igen, olyan ez már, mint a kávé.

Azt hittem sokáig hogy a jó kávé az amit a kotyogóban, szarvasiban stb főztünk.
Aztán hogy a nespresso....... Hát nem, egyik sem a KÁVÉ.
Bár olvastuk, hogyan főzik az olaszok kotyogóban a kávét, az már valami.

Ha valahol ránktör a kávévágy, megnézzük a kávéfőzőt. Ha esélyes egy kicsit is hogy KÁVÉ készül benne, akkor jöhet.

Ha nem, akkor inkább köszönjük, nem kérünk. 

Apukám mondta mindig: ..... javul a látásom! Átlátok a kávén! ..." :) 

Na ez egy másik post lesz. 







2017. április 19., szerda

Mamóka költözzél tanyára!

Oh ezt számtalanszor hallottam a családomtól, főleg a költözéseinket (volt belőle nem kevés) követően..
Tanyára.... ahol nincsenek szomszédok. (de vannak)

Volt még gyerekkoromban a Paárné, aki alattunk lakott. Számtalanszor jött fel hozzánk zajok miatt, (egyszer be is dobott hozzánk egy cikket: "Fölöttünk elefántok laknak".... Azt hiszem Apukám talált akkor valami választ, és gondosan bedobott: "alattunk állatok..." vagy valami ilyesmi. Feljövetele alkalmával ellenőrizte a papucsainkat, nem klumpa, a széklábakat melyek be voltak filccel ragasztva, főleg a parketta miatt, stb...
Aztán kidobáltak a kedves szomszédok mindent az ablakon (mint a tanyán), zöldségeket, szemetet, húsvétkor sonkacsontot. Általános iskolai rajzórán szabad foglalkozás keretében készítettem is egy plakátot, melyen az állt, ne dobj ki semmit az alakon.

Később laktunk itt-ott, Wekerlén albérletben, ott egy kis család volt a lakóközösség, együtt vártuk É. születését, figyeltek ránk, esténként a belső udvar nevetéstől volt hangos...

Az első saját lakásunk.... Hmmm. Csak a szembe szomszédasszonnyal vesztem össze, lépcsőház takarítás okán... Hetente volt a váltás, és aki elkészült, átadott egy bilétát a következőnek, így tudta hogy rajta a sor. Na ő közvetlenül azután takarított (vagyis nem) ahogy megkapta a kis érmét (az első napon nem volt rá szükség még), mi pedig mint normáliséknál, a megbeszélt napon takarítottunk  dupla koszt. Nagy szóváltás volt, de amúgy nem én kezdtem.

Na és a római..... ott csak az építési hiányosságok miatt volt egy kis pörkölt illat a WC-ben, egy kis WC szag a konyhában.....

Az első ház... a jobb szomszéddal igen jóban voltunk, dacára annak, hogy a kis édi óriás snauzer kutyánk többször átlátogatott a kertjükbe és nem kis kárt tett a száradó ruhákban, virágokban. A másik oldalon építkezett egy fiatal párocska, első gyermeküket várva. Ő csak nagyon udvarias volt, köszönt éjjel nappal, úgy érezte beszélgetnie kell. Nem gond ez, csak ha szeretnél ebédelni a teraszon vagy olvasgatni kicsit. Őt Undinak neveztük el. De volt majdnem szemben az igazi UNDOK, aki megmérgezte a kutyánkat, (megmentették szerencsére) és igazán undokságokat is elkövetett.

Aztán Pécel, ahol mondhatni barátságban voltunk a szomszédokkal, csak pár kellemetlenség volt, mondjuk pl. a bal szomszéd házáról ami épp fordítva állt, nem egyszer csúszott a hó a kocsibejárónkra, mert nem volt hófogója a cserepeken. Egyszer találtam elpusztult kiscicákat bedobva a kertünkbe, és pár ilyen bosszúság. A szemben oldalon egy bácsika hajnalban darabolt télre tüzelőt egy körfűrésszel mindezt pl. szombat hajnal 4-kor (mert később már meleg van) és felvilágosított minket hogy a légtér a kertje felett a sztatoszféráig az övé , így megteheti. Feljelentés és pénzbírság lett a vége, de folytatta míg el nem költözött.

na és most? 
ezt a lakást szerkezetkészen vettük, így a gépészetet, villanyszerelést, festést, burkolást, stb mi csináltuk, de szigorúan a házirend szerint, hétköznap 6-kor, szombaton 2-kor abbahagytuk, pedig a házban akkor még alig volt lakó.
Na ez sokakat nem érdekel azóta sem (házirend). Ébredünk zörgésre, fúrásra, lehet akár karácsony is, vagy bármely nap és napszak.

Egyszer csak csöngettek. A teraszunkról lehullanak a levelek a földszinti lakó kertjébe. Persze nem feltétlenül tőlünk, de ok, vettük az adást, levettük a növényeket a korlátról, a terasz szélén helyeztük el. 
Aztán csöngettek (ja, nincs is csengőnk), lefolyik a víz a locsoláskor. Ok máshogy helyeztük el a ládákat.
aztán újabb lakó: neki penészes a szoba sarka... mutattuk, a miénk is : hőhíd probléma.

aztán tegnap délután is kopogtak.
Megint az alattunk lakó szakács, (amúgy nem fizetik a közös ktg-et, már 600e Ftnál többel tartoznak), végis is futott az agyamon, most mi van?????????????????? nem locsoltunk, nincsenek még elültetve a növények....
Kéri hogy éjszaka ne rohangáljunk úgy mint 7főn egész nap (nem voltunk itthon), és ne nyitogassuk a heverőnket órákon át, és ne nézzünk Tv-t sem, és ne skype-ozzunk, és ne hallgassunk zenét se, és ne... és ne...
Na felment a pumpám, és körbevezettem a lakáson: NINCS kinyitható ágyunk, minden széken, asztallábon bútoron filc van, leginkább a parketta védelmében. Hétfőn nem voltunk itthon, de amúgy sincs megengedve a szaladgálás,  labdázás, autókázás, stb, MERT ALATTUNK LAKNAK!

Este egy másik szomszéddal nyomozásba kezdtek és mindenkihez becsöngettek, hangfelvétel készül majd a zajokról....(na és? tudjuk Pécelről, ha nem haladja meg a határérték decibelt, mindegy).

Amúgy igen, én is hallok hangokat (na nem, nem a fejemben :) ) a háló falán át a fejemnél hallom hogy éjszaka húzgálják a székeket, minta valaki felpattanna és egy nehéz szék hátra megbillenne, aztán hallom a reklamáló nagy dohányos szakács ugató köhögését éjszaka, és igen, a kislányuk sírását is hallottam sok éjszaka.....
Zongora is van a házban, és kutya egyik lakásban, sok gyerek, egy nagyon hangos koránkelő, 24 órában sípoló kuktát használó néni, ajtócsapkodók, liftet minden emeleten megállítók, liftbe hamuzók, garázsban elénk állók, stb.stb.

Bárhol laktunk, próbáltuk betartani az együttélés szabályait, a szomszédok legkisebb zavarása nélkül ÉLNI a lakásban.

Most akkor tényleg: költözzünk tanyára???????????????????

vagy inkább ők?




2017. január 18., szerda

hello London, bye-bye London!

Szombaton Londonba ruccantunk ki , egy rokon 80. szülinapjára, 2 éjszakás kaland….sajnos csak villámlátogatás.

Vasárnapra Dover-t terveztünk, ha már Albion innen kapta a nevét, a mészkősziklákról, hát meg kell nézni. Amúgy is vonzanak az ilyen szárazföld vége helyek, világítótornyok.

Nem így alakult.

Felszállás után kb 1 órával már alig láttam, aztán jött a mézga gézás zizis zúgás a fülemben, (mikor köbükit hívják Mézgáék) hányinger, meleg, levettem a pulcsimat, kicsatoltam az övet, szóltunk a személyzetnek, akinek a hajoljak előre tanácsa volt,  és ennyi volt. A következő emlékem hogy a cipőm az égben (valaki tartja a lábamat), fejek körülöttem (3 orvos volt a gépen) és valaki oxigénről érdeklődik, majd kapok is, fejcsóválva nézik a pulzusom, valaki kólát hoz….
Aztán fekve lecsatolnak, megkérik az utasokat hogy maradjanak ülve mert mentősök jönnek majd fel ha leszálltunk.

Így is volt, akkor 131 volt a vérnyomásom, letámogattak, a reptéren (Stansted) leültettek, méregették, vizsgálgattak, majd orvost hívtak mert egyre inkább felfelé ment.
Doktor jött kocsival fél óra múlva egy táskával ami komplett rendelő, EKG, vnyomás folyamatosan, stb. Végül 147-nél úgy döntött nem kell kórház, kiállított egy lepedő papírt, odaadta az EKG-t és elengedett.

Elindultunk a buszhoz egy reptéri kísérő fiúval (húúúúúúúú, egy modell is lehetne), aki átvitt minden akadályon, VIP útvonalakon, majd a buszhoz várakozó sornál megbontotta a kordont és elsőként beállított a várakozókhoz, így elsőként szálltunk fel, a lejárt jegyünkkel. Érdekes, senki sem anyázott.

1 óra 20 p az út Londonba, akkor már csak annyi bajom volt hogy a bepisilés szélén álltam, mert ugye sok folyadékot itattak velem és nem volt időm felkeresni a mellékest, és amíg tartott a történet, nem is jutott eszembe. A buszon volt WC egyébként, de az utasok segítségével sem tudtuk kinyitni. Így Liverpool állomásnál, ahol leszálltunk, rohantunk be egy kávézóba, F. kávéért, én pisilni.
Utána már sima, eltekintve attól, hogy jeges jégdara viharban haladtunk a szálloda felé metroval. Ja igen, és egy nagyon jó találmány, Paypass bankkártyával remekül lehet kedvezményesen utazni, ezt kell hozzáérinteni a nyitóhoz, ekkor kinyílik a kapu, lefoglal 20 fontot a kártyán, de ezzel a módszerrel napi 6,50-nél többet NEM LEHET költeni, ha eléred nem számol tovább, csak kifelé is le kell kezelni, de ez csak a metrora igaz, a többi járművön elég egyszer, amúgy este visszautalja a rendszer a különbözetet. A díjszabás is kedvezményesebb mint a travel card vagy simple jegy. (ezt még itthon kitaláltam). Miért is nem lehet itthon ilyen? Még a jegyvásárlás is bonyolult, nálunk pl. nincs automata, csak 1 megálló visszafelé, ha szerencsém van, akkor épp működik. Zúgolódok megint, ha valami már jól ki van találva, miért is nem lehet nálunk átvenni?????????

Na szálloda, ott azonnal volt egy szobacserénk mert nem ment a fűtés, a rokkant szobát kaptuk helyette ami tágas és kényelmes volt.

Aznap délután 2x hívott a Ryanair hogy minden rendben van-e, jól vagyok-e. Ilyet????????????? Észrevehetően nem Magyarországon voltunk.

A biztosítót is hívtuk hogy mi történt, mert lehet azért hogy érkezik egyszer egy számla….. amúgy az EU kártyánkat sem kérték el.

Felhívtuk a kardiológusom (85 óta járok hozzá, akkor szívizomgyuszim volt, lábon kihordott flu miatt, így vagyunk ilyen viszonyban) hogy mit tegyek most, mert 2 hete ő adott egy gyógyszert, az egyik este hirtelen kiugró vérnyomásomra, ami miatt a sürgősségin töltöttem 2-3 órát mire lement. 

Amúgy mindig is alacsony volt, - bár mostanában a kontrollokon kezdett kicsit emelkedni - ezért volt ijesztő a hirtelen magas, persze a mentő nem jött akkor sem, így saját kocsival (na jó, nem én vezettem  ) mentünk a közeli kh-ba.
Szóval doktor visszahívott, gyógyszer tovább, majd találkozunk kedden reggel. Már az is megtörtént  tegnap, minden ok, holnap vérvétel , aztán majd kontroll. Arra gyanakszik, lehet hogy a vérnyomáscsökkentő vízhajtó hatása miatt csökkent esetleg a kálium, stb. Na meglátjuk. (Coverex As Kombi forte). Amúgy a másik elgondolás az onkológustól, csökken az ösztrogén (5 éve csökkentésben vagyok, ha nem csökkenne magától eleget), a vérnyomás pedig nőhet. Tipp az ájulásra, valami banális együttállás: meleg, légnyomáscsökkenés, a vérnyomáscsökkentő, előtte ettem, szűk ruha, biztonsági öv, esetleg gyomor/emésztés eredetű mint egy kajakóma a kicsiknél, plusz a körülmények.

Ájulás szélén sokszor voltam már, de konkrétan 1 valós esemény, az első kemóm. Akkor a félelem miatti vércukor zuhanás okozhatta, ami azóta is a normál tartományban van, az az 1 alkalom volt. (akkor vettük a vércukormérőt).

Na a buli nagyon remek volt, Beáék taxit küldtek értünk és azzal is mentünk haza, remek embereket ismertünk meg, társalogni sajnos csak angolul tudtunk az új ismerősökkel. 
Nagyon profi és szuper volt a szervezés, a vacsi, a vendéglátás, mintha egy rendezvényszervező működött volna közre, tényleg! Itt is köszi mindent, B.! :) 

Vasárnap offoltuk a Doverbe tervezett programot, több okból, elsősorban átgondoltuk hogy lehet hogy nem kellene 2,5 órás buszos úton nagyon eltávolodni Londontól, másrészt rohadtul esett az eső. Persze reggel 7-re kimentünk a Victoriára, csak nem szálltunk fel a buszra. Ellenben, 22ezer lépést lenyomtunk így is, 2 részletben, délben hazamentünk megszáradni, majd délután visszamentünk a Bond/Oxford streetre, mert látni szerettük volna a Selfridges áruházat, ha már egy remek filmet néztünk meg róla pár éve.

Hétfőn 11-ig a szállodában maradtunk, majd beutaztunk a Liverpoolra, ahol találkoztunk B-val és meglepetésként a férjével is, akikkel egy igazi angol pub-ban búcsú ebédeltünk, - húúúúúúú az a fish and chips, mennyei volt - majd felszálltunk a buszunkra a reptér felé.

Fél 6-kor indult a gép, és érdekes:…………. az előttünk lévő sor üres volt a zsúfolt gépen….. hmmmm….. persze, tudta a ryanair hogy mikor utazunk és hol ülünk….. Már készültek volna? Na jó, ez csak vicc volt. :)))))))))))))))))))))))))))

A vissza út sima volt, (bár bevallom, paráztam kicsit), egy forró teával azért reméltem szinten tartom magam. Ez volt a 42. repülésem.

Bye-bye London bye good bye!


A reptérnek és a légitársaságnak fogok írni egy köszönő levelet. 

2016. december 31., szombat

2017



és IGEN, ezt ÍGY szeretném jövőre is!!!!


2016. október 30., vasárnap

Time




Időhttp://24.media.tumblr.com/tumblr_m4jh16JbgM1rsjmuho1_1280.png
(Time)
lassan peregnek
egy unalmas napon a percek
állnak az órák
és minden ugyanolyan
kavicsot rugdalva
ténferegsz lent az utcán
csak valaki jönne
hogy érezd: valami van
esik vagy a nap süt: neked
tökmindegy, nem érdekel
előtted van még az élet
addig csak kibírni kell
aztán egy nap arra ébredsz
tíz év valahogy elszaladt
most hiába nem érdekel
az élet melletted megy el
és egyre rohansz
hogy utolérd magad de hiába
kergetheted
de utol nem éred az időt
szinte ugyanaz minden
de közben megöregedtél
néha kihagy a légzés
a halál is közelebb
rövidebb lesz minden év:
eltűnik mint egy pillanat
mennyi tervünk maradt félbe
vagy vált köddé egy perc alatt

önsajnálat angol módra
- nem futja csak ennyire
az idő lejárt
a dalnak vége
szinte ebből se lett semmi se…

nem azért nem írok mert nincs miről, hanem azért mert túl sok is van.... :)

Jaj mennem kell az óragyárba: ugye ott teszik az órába az időőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőt????



.....folytatjuk......

:)

2016. április 11., hétfő

pozitív vagyok, mert negatív vagyok!!!!

Nem bírom a kontrollok előtti parát. kontrolltól kontrollig tart az időszámításom.

akkor most a blog.
Mindig volt valami ami miatt épp akkor nem is írtam, hogy "..... majd ha ennek vége...." majd ha elmentünk, majd ha hazajöttük, majd ha túl vagyunk rajta.....

Miken is?
annyira zajlanak az események hogy nem is tudom már időrendben összerakni....

Komolyan a naptáram ki sem látszik a firkából, de azért egy kis negyedévösszefoglaló:

Még tavaly eladtuk a kocsit, így nőnapig kocsi nélkül voltunk. Aztán Petya visszament a hajóra dolgozni, így Minikét amikor tudom, én viszem a csütörtök délelőtti fejlesztőre, mert sajnos megint dadogni kezdett. (azóta már javul).
Közben az egyik térdem kaput lett, megfázott, - mondta az ortopédus - és lipo/limfoödéma, menjek majd nyirokrendelésre addig is porcképző. Időpont hónapokra előre, de már megtörtént, majd később a részletek.
Közben F. köhécselős kivizsgálása folytatódott, és "néma reflux", derült ki a Honvéd gasztrón, ahol gyomortükrözés volt. Ja és helico baci is, candida is (ez a gégészeti lelet volt). Antibikik, és gyógyszerszedés konkrét szabáklyok szerint, jahhhhh ezt ő nem nagyon bírja.
Közben Mátus elesett a jégpályán, 2 éjszaka Heim Pál mert az eszméletét is elvesztette, aztán szigorú nyugalom, felmentések. Már jól van...
Aztán gégészet vissza F-val, tüdőgondozó is, háziorvost is váltott. Kellemetlen vizsgálatok, fibroszkóp, de minden ok. Viszont köhécsel és sípol éjszaka néha.
Aztán kiderültek a kontroll időpontjaim, minden április 7, előtte labor, de itt a területen a tumormarker hónapok múlva készül el, így azt levették az onkológián.
Közben István kh limfo rendelés, júniusban 1 hétre be kell feküdnöm komplex kezelésre, ha az onkológus rábólint.
Gégészet vissza F-val, 22-én egy altatásos fibroszkópos vizsgálat, (ezért majd bent kell aludnia) hogy megnézzék miért sípol néha, most pénteken aneszteshez megyünk. Azt tippelik hogy a hangszálakat kuszerálja a felszálló gyomorsavgőz.  De mi van ha pont nem is sípol????? amúgy gasztro helico teszt negatív, és candida is negatív már, gyógyszert lehet majd csökkenteni.
na és akkor voltam a kardiológián, UH és terheléses is ok.
aztán a vérvételeken is. Mell UH-on is, hasi UH-on is (velem nyitott a SOTE új UH labor, épp hogy szalagátvágás nem volt :) ) szív UH-on is (legalább lekontrolláltuk a saját kardiológusunkat, jelzem SOTE lelet jobb!!!!), mellkas RTG is pipa.

Közben voltunk 4 napig Prágában (és itt-ott Csehországban), városi kirándulásokon, tegnap épp egy Népszínház utcai sétán, járunk úszni, aquafitness, gyalogolunk, tervezünk egy júliusi 1 hetes "mindenkiottvan" tengerpartot 2 kocsival (szállás lefoglalva, előleg befizetve), tele vagyunk kultúrprogrammal, és nagyon szívesen megyünk, szinte minden hétre van valami.....

és akkor maaaaaaaaaaaaaaa, igen, megint eltelt az idő, ma vittem vissza a leleteket a doktornak, és minden jóóóóóóóóóóóóóó, minden negatív... (reméljük ez így is marad mantra)..... és rábólintott az istván kórházas 1 hétre is, DE előtte kismedence MR vagy CT, hogy lássuk minden ok-e, a 6 hasi műtét után rendben van-e minden, nincs-e valami ami miatt akadályozott a nyirokkeringés, hogy ne csináljunk majd nagyobb bajt!
Csak: kell egy írásos igazolás, hogy a 2008-ban alkalmazott gépi varratsor MR kompatibilis-e vagy sem, mert ettől függ hogy MR vagy CT lesz, és gyorsan kellene, mert a laborleletem még nem járt le...és időpontot szerezni sem könnyű.
Ezért elrohantam a TRP-ra, ahol a műtéti naplóból nem derült ki, a sebész nem tudja, csak a gyártó. (J&J) a gyártó nem tudja, csak a területi képviselő aki eladta. Ő nem tudja, de megkérdezi a fő műtősnőt, ami ma nem sikerült. Nemrég hívott a képviselő, hogy egyenes varrógép volt vagy körvarrógép????

na most erre mit mondjak? (amúgy szerintem kör, 1x lerajzolta nekem a sebész)
Holnap arra járok és próbálok majd ismét nyomozni, de kellene a típusszám a képviselőnek. Állítólag van minden termék mellett egy leírás, amiben az az MR dolog le van írva.
Mennyi az esélye hogy 2008. május 22-én ezt megőrizte valaki?

Ezek mennek mostanság, így sajnos nem jutok előre.
De mindezek mellett azért pozitív vagyok, mert az sokat segít!!!!! (és nem vitatva, az ÉGIEK a legtöbbet!)

2016. január 6., szerda

BUÉK 2016

Ezzel a dalszöveggel kívánok Magunknak (persze a T. Olvasókat is beleértve) Boldog Új évet!




Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!


jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.


Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!



Hogy miért?

Mert eljött az ideje a LASSÍTÁS-nak, ahogy Kicsi is írta. Nagy volt már a hajtás, a kapkodás, a feszültség, a rohanás, és sok volt a hangos szó.

Saját tapasztalat, az emlékezés sokat segít.
(persze nem mindenkinek van ilyen végtelen memóriája mint nekem. :) )

Biztosan lehet ezt még fejleszteni, - azon vagyok - remélem a gyerekeink is örököltek ebből a képességből.

Így amikor minden összeomolni látszik, eszükbe jutnak a nyarak, az illatok, a havak, a 
"varázsgőz", az első korizás, a hópihe a galléron, a szeder Kenesén, Oropesa, a nyarak a nagyszülőknél, a kisdobos avatás, a Balaton, a karácsonyi készülődés a rádió1-gyel :) szalonnasütés rákoscsabán, meggy szedés pomázon, a sok kirándulás, a kövek, a gesztenyék és a virágok, lángosok, Nagyi húslevese, Nagypapa készítette grillázs, másik Nagyi kalácsa, a csepeli strand, a napfény az arcon, fehér homok a papucsban, a sok nevetés.
És persze a szerelmek, sírások, és azok a "nagy napok", az IGEN-ek, a csillogó szemek, a mosolyok, az illatok, és a finom kis tejes babailllatok, puha kis kezecskék, gurgulázó kacagások....

Hiszem hogy ezek mind VANNAK valahol (?) egy másik dimenzióban (univerzumban) ahová nagyon jó visszamenni, újraélni, elmélázni, álmodni, folytatni, nézelődni ott.

Igen-igen, kezdj el ÉLNI a JELENBEN persze, hogy teljenek a végtelen emlékdobozok, 2016-os nevetésekkel, sikerekkel, boldog napok emlékeivel!

BUÉK!  



 

2015. október 2., péntek

ez van ha kapkodok

Szóóóóóóóóóóóóóóóóóóóval, elkapkodtam a munkákról szóló értesítéseket. Kopogni kellett volna, alulról, 3x és valami fán.

Nekem kis szünet, (jövő 7ig) mert nem adtak be kellő számú aláírást, így most nincs munka az ívekkel.
Következő beadási határidő 10.07.
Akkor derül ki másnap mikorra kell menni.

Aztán 10.17, aztán 11.05. akkor 2 témában is.

A jó oldal: Ma tudok vigyázni Olcsira, mert persze hogy nincs ovi..... :(((((( amúgy ez a kerekerdő ovi is "monnyon le". :(((((((((((((((((((((((

I: most van tele a ööööööö....... hóbugyra. Megértem. Én már eddig sem húztam volna amilyen dohogó és igazságtalanságot nem tűrő vagyok..... na jahhhh. Az "átkos" békeidőkben egy fikarcnyi jogaim tiprásánál már kiléptem, AZONNAL. Akkor egy "kilépett" munkakönyv pedig bünti, 1 évig nincs béremelés és csak az alapbér, minimum szabadság, munkaközvetítő, és az ő ajánlott állásukat EL KELLETT FOGADNI akkor is ha a világ végén volt, vagy 2-3 műszak, stb.
Mert KÖTELEZŐ volt dolgozni. Nincs tengi-lengi az utcán, a yard (rendőr) elvitte az embert KMK-ért. (KözveszélyesMunkaKerülés).
Tényleg ez az "átkos"???????

É: visszaszámlálás a próbaidőből...... yáááááááááááááááááááááááááyyyyyyy.

gyomoridegem van ettől az egésztől.