2019. augusztus 22., csütörtök

Válótársak

igen, ma eljött az a pillanat amikor telefonon (!!!!!!) kaptuk a sokkoló hírt hogy I. el akar válni.

Az utolsó -házasságot érintő - telefonos hír 2009. augusztusában jött, amikor P. kora reggel telefonon kérte meg É. kezét, mentségükre szolgáljon hogy épp Alaszkában voltak.

Elválni??????????????????? Külön élni? Lógott ez már a levegőben egy ideje, magam már a különélés pártján voltam, mert úgy láttam hogy Kicsi felörlődik ebben a kapcsolatban, ami már ez egészségét is veszélyezteti. 
Igen-igen, szerintem lehetőséget kell adni hogy a válni készülő alfába menjen le, vagy a caminóra, vagy tibetbe, vagy koplaljon amíg csak tud és transzba essen és megvilágosodjon hogy mi is a baja az életével???????????????????????????????????????????????
Apukám azt mondta volna: jó dolgodban már nem tudod hogy mit csinálsz?????? 

Zavaró talán egy okos, csinos, fiatal, sikeres feleség aki a csillagokat lehozza az égről és erején túl próbálja megmenteni ezt a házasságot, miközben elveszíti a saját önbecsülését, beáldozza az egyéniségét ebbe a kapcsolatba? 
REMÉLEM TALÁN MÁR NEM ÍGY TÖRTÉNIK!
Zavaró egy okos - felnőtt gondolkodásra idejekorán kényszerült :( - aranyszívű, rendkívül empatikus, önzetlen kisfiú akinek joga van boldog és zavartalan gyermekkorhoz?

A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.
Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelről láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem. (A kis herceg) 

Zavaró a ház, amelyből OTTHON-t próbáltak varázsolni végre egy boldog jövő reményében?

Ez életközépi válság, vagy kapuzárási pánik vagy ön és (remélem nem) közveszélyes állapot, betegség, depresszió, személyiségzavar, világfájdalom?
Mi van ezekkel a pasikkal? ezzel a generációval???? 


Nem is taglalom a tüneteket, hiszen Kicsi mindent leírt már a blogjában.

De hogy azért akar elválni mert létbizonytalanság van és nem is tud mást ígérni?
Könyörgöm: aggódom hogy a családom létbizonytalanságban van és akkor ezt úgy oldom meg hogy magukra hagyom őket??????????????? a létbizonytalanságban? Ez a megoldás tényleg? 

Nagy erőkkel csináljuk meg a házat hogy majd jobban eladhassuk?
Ki az aki ezek után egy szalmaszálat keresztbe tenne és szépítgetné, építgetné a házat - nem a közös boldog élet reményében hanem - ELADÁSRA? Elmebeteg gondolat.
El lehet adni jelen állapotában is, hiszen ők is megvették.

Úristen, nem térek magamhoz. 

Közös megegyezéssel..... mondta. Közös? Mitől közös? Ő akar elválni, Kicsi nem.  
Ha zavarja a család, hát menjen el, a fent említett helyekre, vagy haza a szülőkhöz, mit bánom én.

Milyen érzés sutba dobni a közös jövőt egyik percről a másikra, hazamenni úgy a házba hogy nem épül-szépül tovább, vevőre vár.

Mit lehet kezdeni a továbbiakban? 
A ház árából nem lesz 2 lakás, azt látni kell. :(

A SORS visszaadja a jót/rosszat amit másokkal teszünk. Ki adja majd vissza a reményt, ki váltja át a boldogtalan éveket, a könnyáztatta éjszakákat és nappalokat, az aggódó kisfiú napjait? 

Van-e joga egy másik embernek ennyire lenullázni mások reményeit, életét? 


A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz. (A kis herceg)

SORS BT munkára fel!

SORSFORDÍTÓK, GYERTEK! :) 

belefújtam az ezüst sípomba! 

Halljátok???????????????????????????????????????? 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

eszedbe jutott valami????