szerelem

http://www.youtube.com/watch?v=2A2Jt4WOxN8&feature=related

A szerelem egyszer csak rád talál. Jön, és nem kérdez, nem gondolkodik, vágtáz mindenen át, eltapos és leigáz. Állsz ott bénultan, nem tudsz mozdulni, remeg a szád, piciny már a gyomrod, szűk a pupillád. A szíved zakatol és csatakos a bőr, szaporán lélegzel és nem vagy már senki, nem vagy ügyfél, nem vagy egy munkatárs, egy könyvtártag, és utazó a buszon, egy vásárló a piacon, egy beteg a fogorvosnál, nem vagy már senki, csak egy ösztön, a génjeid húznak csak felé mint egy mágnes, már csak együtt tudtok lélegezni, gondolkodni, csak együtt tudtok aludni és felkelni, enni és menni, csak együtt tudtok ÉLNI. Így vagyok én ..........32 éve.

tenger

Vonz a tenger. A hatalmassága, a színe, az illata, az ereje. Állok a parton, és jön, jön felém. Hozza a színeket, a nyugalmat, az oxigént, a szabad, mély lélegzetet, az életet. Mindig lenyűgöz a nagysága, rá kell jönnöm, kicsik vagyunk és múlandók.
De most itt állok a tengerparton, és azt gondolom, a szüleim itt vannak velem, az én szememen át látják a kéket, a zöldet, az átlátszó zselét a partnál amit fodroz a szél, a fehér halrajokat.
Hallják a sirályokat, a bőröm az ő bőrük, amire a szél homokszemcséket tapaszt.
Nyelem a könnyeim.
Most hogy már nincsenek, már sosem vagyok egyedül.

repülés

Egyszer rájöttem, hogy imádok repülni.
Sosem repültem addig, de tudtam, hogy tudok.
Álmodtam hogy repülök, este van, éjjel van, közeledik a kifutó, ereszkedek, csak ereszkedek. Láttam álmomban fényeket, városokat, apró kis autókat, fényutakat. Fújta a hajam a meleg szél, könnyen kanyarodtam, benéztem ablakokon, láttam párokat összeölelkezve aludni, egy fáradt, papucsból kidagadt lábú csapzott anyát vasalni, valaki ült egy asztalnál és le-le csukódó szemmel tanult, máshol a TV villódzott, valaki veszekedett, kihallgattam szakításokat, láttam első csókokat......
Pedig nem ültem még addig repülőn.
De repültem, sokszor repültem.