Vonz a tenger. A hatalmassága, a színe, az illata, az ereje. Állok a parton, és jön, jön felém. Hozza a színeket, a nyugalmat, az oxigént, a szabad, mély lélegzetet, az életet. Mindig lenyűgöz a nagysága, rá kell jönnöm, kicsik vagyunk és múlandók.
De most itt állok a tengerparton, és azt gondolom, a szüleim itt vannak velem, az én szememen át látják a kéket, a zöldet, az átlátszó zselét a partnál amit fodroz a szél, a fehér halrajokat.
Hallják a sirályokat, a bőröm az ő bőrük, amire a szél homokszemcséket tapaszt.
Nyelem a könnyeim.
Most hogy már nincsenek, már sosem vagyok egyedül.
De most itt állok a tengerparton, és azt gondolom, a szüleim itt vannak velem, az én szememen át látják a kéket, a zöldet, az átlátszó zselét a partnál amit fodroz a szél, a fehér halrajokat.
Hallják a sirályokat, a bőröm az ő bőrük, amire a szél homokszemcséket tapaszt.
Nyelem a könnyeim.
Most hogy már nincsenek, már sosem vagyok egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
eszedbe jutott valami????