I’m…..

e szépségeket kaptam Kicsitől. (a szalag rózsaszín, csak vacakok már a fények)

(óvatosan mondom: “….mert megérdemlem”. )

háááááááááááát, ehhez tartanom KELL magam!!!

asszem még ki fogom egészíteni újabb kincsemmel….

ugye látszik – számomra - mi rajta a különleges?

pink

tudom, nem egy nagy durranás, de nekem IGEN…. hogy MA, rajta lehettem ezen a képen.

Hogy kicsit segítsek, a szalag bal oldalán utolsóként állok, egy hosszú világos sál amitől tudom hogy ÉN vagyok ott, és persze a fa sincs jó helyen.

(azért “……”ne vágj ki minden fát”)

dragonfly

szeretem ezt a pasit. (is)

no korántsem "ÚGY" és annyira, mint a családom múltbéli, jelenlegi és jövőbeli (és itt persze hogy a további fiúcska unokákra gondolok ;)) férfitagjait, de asszem nagyon jól elbeszélgetnénk, ha egyszer össze lennénk zárva egy lakatlan szigeten, ezt érzem.

annyira azonosulni tudok olvasás közben a szerzővel, talán köszönhető a könyveinek, és a sok személyes találkozónak is, hogy amikor  könyveit olvasom, ne nevessetek ki, de HALLOM a hangját közben, mintha hangoskönyv lenne, és felolvasna nekem. normális ez????????

na ebben pláne megerősített a tegnap esti könyvbemutató, amit nagyon vártam már, és sikerült is beszereznem egy ilyen példányt:

Most kicsit belemerülök, aztán majd vissza a blogba, addig is: