2019. augusztus 22., csütörtök

Válótársak

igen, ma eljött az a pillanat amikor telefonon (!!!!!!) kaptuk a sokkoló hírt hogy I. el akar válni.

Az utolsó -házasságot érintő - telefonos hír 2009. augusztusában jött, amikor P. kora reggel telefonon kérte meg É. kezét, mentségükre szolgáljon hogy épp Alaszkában voltak.

Elválni??????????????????? Külön élni? Lógott ez már a levegőben egy ideje, magam már a különélés pártján voltam, mert úgy láttam hogy Kicsi felörlődik ebben a kapcsolatban, ami már ez egészségét is veszélyezteti. 
Igen-igen, szerintem lehetőséget kell adni hogy a válni készülő alfába menjen le, vagy a caminóra, vagy tibetbe, vagy koplaljon amíg csak tud és transzba essen és megvilágosodjon hogy mi is a baja az életével???????????????????????????????????????????????
Apukám azt mondta volna: jó dolgodban már nem tudod hogy mit csinálsz?????? 

Zavaró talán egy okos, csinos, fiatal, sikeres feleség aki a csillagokat lehozza az égről és erején túl próbálja megmenteni ezt a házasságot, miközben elveszíti a saját önbecsülését, beáldozza az egyéniségét ebbe a kapcsolatba? 
REMÉLEM TALÁN MÁR NEM ÍGY TÖRTÉNIK!
Zavaró egy okos - felnőtt gondolkodásra idejekorán kényszerült :( - aranyszívű, rendkívül empatikus, önzetlen kisfiú akinek joga van boldog és zavartalan gyermekkorhoz?

A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.
Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelről láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem. (A kis herceg) 

Zavaró a ház, amelyből OTTHON-t próbáltak varázsolni végre egy boldog jövő reményében?

Ez életközépi válság, vagy kapuzárási pánik vagy ön és (remélem nem) közveszélyes állapot, betegség, depresszió, személyiségzavar, világfájdalom?
Mi van ezekkel a pasikkal? ezzel a generációval???? 


Nem is taglalom a tüneteket, hiszen Kicsi mindent leírt már a blogjában.

De hogy azért akar elválni mert létbizonytalanság van és nem is tud mást ígérni?
Könyörgöm: aggódom hogy a családom létbizonytalanságban van és akkor ezt úgy oldom meg hogy magukra hagyom őket??????????????? a létbizonytalanságban? Ez a megoldás tényleg? 

Nagy erőkkel csináljuk meg a házat hogy majd jobban eladhassuk?
Ki az aki ezek után egy szalmaszálat keresztbe tenne és szépítgetné, építgetné a házat - nem a közös boldog élet reményében hanem - ELADÁSRA? Elmebeteg gondolat.
El lehet adni jelen állapotában is, hiszen ők is megvették.

Úristen, nem térek magamhoz. 

Közös megegyezéssel..... mondta. Közös? Mitől közös? Ő akar elválni, Kicsi nem.  
Ha zavarja a család, hát menjen el, a fent említett helyekre, vagy haza a szülőkhöz, mit bánom én.

Milyen érzés sutba dobni a közös jövőt egyik percről a másikra, hazamenni úgy a házba hogy nem épül-szépül tovább, vevőre vár.

Mit lehet kezdeni a továbbiakban? 
A ház árából nem lesz 2 lakás, azt látni kell. :(

A SORS visszaadja a jót/rosszat amit másokkal teszünk. Ki adja majd vissza a reményt, ki váltja át a boldogtalan éveket, a könnyáztatta éjszakákat és nappalokat, az aggódó kisfiú napjait? 

Van-e joga egy másik embernek ennyire lenullázni mások reményeit, életét? 


A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz. (A kis herceg)

SORS BT munkára fel!

SORSFORDÍTÓK, GYERTEK! :) 

belefújtam az ezüst sípomba! 

Halljátok???????????????????????????????????????? 



2019. április 2., kedd

No......

No akkor most nem is kezdem el megmagyarázni hogy miért is nem írtam már közel két éve.
De egy kicsit azért mégis.....

Nagyon-nagyon nem értem rá.
Dolgoztam, látástól-mikulásig (vagy még tovább is), közben sajnos onkológust váltottam mert elment a régi.
Amúgy MÁR minden rendben, tavaly nyáron volt egy tüdőembóliám, amit véletlenül fedeztek fel egy kontroll CT-n, (majd egy másik postban bővebben) azóta napi 2x szurkálom a Clexane-t a hasamba, talán lecsökken 1-re májusban. Vasárnap bevettem az utolsó hormonbogyit, 7 év azért sok idő.

Túl vagyok egy PET CT-is, minden rendben.
F. 3 hó betegállomány az ősszel egy becsípődött derék miatt, MR által kimutatott sérvvel, aztán végül az ORFI mentette meg a műtéttől, vagyis hogy az idegsebész szabira ment.

Közben Minime iskolát váltott, Manóék vettek egy házat, hamarosan költöznek.

A nyáron 2 hetet Biarritzban töltöttünk, ja nem, csak ott aludtunk, talán 2 napot voltunk "otthon".
Szóval lenne mit írni, majd lehet hogy pótolom is. Lehet.

7főtől dolgozom ismét, így egy ideig nem lesz időm elmélkedni azon, ami ma foglalkoztat.

Vajon miért is utálok vásárolni?????

Az oka talán az, hogy a "régi jó dolgokból nem maradt semmi"? vagy talán hogy eltűntek a békebeli kereskedők akik a Vevőkért voltak? (igen, nagybetűvel Vevő).

Vagy mert kevesebb van a zacskós termékekben mint ami rá van írva, az M-es 18 tojásból csak 6 érte el a súlyhatárt ami a dobozán szerepelt, hogy a túró megromlott mielőtt kibontottam volna, a mascarpone penészes lejárat előtt, a péksüteményeket szabadon megfogdossák a vevők, a zöldségek detto, a csirkemell vízzel tele, a barna tanyasi tojásról lemosható a barnaság, az élelmiszerek összetevőiről nem is beszélve. Az ételallergiások számára sem megfelelő a választék.

Nehezíti a feladatot hogy a kosarak koszosak, a rácsos kocsik szervezetlenül megoldva, a polcok konganak, mindenki tudja ezt aki kis hazánkban él.

Nem beszéltem a vonalkód és db átverésekről, de ugyanolyan megkárosítás ha rögtön ki kell dobnom valamit minőségi kifogás miatt.

Lehet hogy elveszítettem a türelmem, mert elég sokat láttam, hogy ez másképp is működhet. Működhetne.

Részemről elveszett a bizalom, a kereskedelem nem arról szól hogy ellássák termékekkel a fogyasztót, hanem arról szól hogy a lánc többi résztvevője meggazdagodjon.

Erről 3 dolog ismét eszembe jut.

1. magyar népmese A két koma

2. A villanykörte összeesküvés


3. holnapra lehiggadok

na én is, majd holnapra lehiggadok! :) Remélem.

Kiegészítés:

ja igen, olyan ez már, mint a kávé.

Azt hittem sokáig hogy a jó kávé az amit a kotyogóban, szarvasiban stb főztünk.
Aztán hogy a nespresso....... Hát nem, egyik sem a KÁVÉ.
Bár olvastuk, hogyan főzik az olaszok kotyogóban a kávét, az már valami.

Ha valahol ránktör a kávévágy, megnézzük a kávéfőzőt. Ha esélyes egy kicsit is hogy KÁVÉ készül benne, akkor jöhet.

Ha nem, akkor inkább köszönjük, nem kérünk. 

Apukám mondta mindig: ..... javul a látásom! Átlátok a kávén! ..." :) 

Na ez egy másik post lesz.