2015. március 25., szerda

jaj

nem tudom kiverni a fejemből ezt a légikatasztrófát most,  hogy épp megjöttünk Barcelonából.
Nem megy ki a fejemből, hogy simán előfordulhatott hogy a Güel parkban mellettünk vidáman sörözgető, fotózgató német diákok az áldozatok között lehettek, hogy nekem jöhetett valaki a Ramblán az áldozatok közül, vagy együtt ültünk a siklón, és így tovább.
 
Barcelona most megint fekete-fehér nekem, mint a 2011-es emlékek miatt sokáig.
 
Nagyon szeretek repülni, de a mostani hazaúton többször eszembe jutott mit tennék ha itt a vég.
Mondjuk sok választás nincs, de egymás kezét fogva tudnám-e nyugodtan fogadni, (mint a filmekben)
Aztán gyorsan elhessegettem, mert tartok az önbeteljesülő jóslatoktól.
 
Pár éve beregisztráltam egy titkos pilóta fórumba, ahol a szakemberek beszélgetnek.
Beleolvastam.
Sok a feltevés, hogy mi lehetett az ok, de egyik sem megnyugtató. 
 
Nem mindig áldás a fotografikus memóriám.
Beleégtek a képek, és nem tudom élnek-e még akik rajta vannak a képeken a fejemben.
 
Tudom én is, hogy ez nem normális.