2020. november 20., péntek

Grincs, avagy boncolgatom a Karácsonyt

 oh, akkor ebben az évben nem lesz közös családi Karácsony, csak a szívünkben?

Tudom még (nem annyira) messze van, de foglalkoztat.....

A magyar karácsony szót rendszerint a téli napforduló ünnepének szláv nevére (korcsun = „átlépő”) vezethető vissza. A szót Magyarországon már a 13. század óta a keresztény ünnep értelmében használják.

  

Mit is jelent nekem a Karácsony?

Talán a lelassulást, (mint a filmekben) a megállást, amikor azt gondolom hogy az Univerzumban hirtelen nagy lesz a CSEND.... egyszerre, és mindenhol. Mintha lelassulna a Föld, az IDŐ. Jó ennek a kollektív CSENDNEK a része lenni. Azt képzelem, mint a papírlámpások, szállnak fel az IGAZI jó kívánságok, csak fel-fel, minden nyelven száll a sok gondolat, boldog Karácsonyt! Ez olyan teremtő, milliószoros nap! 

Nyugalmat jelent nekem az az este, a legjobb ha sűrű pelyhekben ömlik a hóóóóóóóóóó. A legjobb ilyenkor kint, felnézni a mélykék égre, nézni a kavargó pelyheket, hallani a CSENDET.

Ezt máskor nem tudod, mert hiába van meg minden kellék, a CSEND hiányzik. A kollektív csend. (mondhatnám, most a kijárási tilalom miatt megvan a csend, de nem, mégsem..... az nem egyszerre van és nem mindenhol :( )

Ilyenkor, időutazok és utazok. Vissza elmúlt Karácsonyokba, amikor tűz égett a kis kályhában, igazi gyertyás fenyő várta a gyertyagyújtást...... Ajándékokra nagyon nem is emlékszem...... de, párra igen, említettem is már kis szürke töltőtollat, piros pulcsi kardigán együttest, talán könyveket...... szeretem ma is a könyvek illatát, parlamenti Karácsonyt habos kakaóval, gyerekműsorral, Rodolfóval......Érzem a fenyőillatot, (hová lett a fenyőillat???) a diós, mákos KALÁCS (nem beigli) illatát..... Az utcákon már csak egy-egy sietős léptű alak tűnik fel, igyekszik hazaérni gyertyagyújtásra. Emlékszem aztán már minden karácsonyra... az elsőre a saját lakásunkban, és előkészületekre, a meglepetésekre, a gyerekek csillogó szemű várakozására...... Utazom is....... vissza a helyekre ahol jártunk, kóborolok a havas utcákon, hosszú csúszós lábnyomokat hagyva, látom ahogy égnek a fixen felrakott karácsonyi égők, amiket nyáron túristaként mindig megcsodálok. Próbálok gondolatban az ablakok mögé látni, próbálom meglátni a láthatatlant, a varázslatot.

Mert csodának,varázslatnak lennie KELL. 

Ha csak kis időre is, de a Karácsony legyőzte a háborút. 


Idén a COVID a grincs.

De látom folyamatosan a képeket más COVID sújtotta országokból, és nem adják meg magukat, tele az utca fénylő fenyőkkel, készülnek már a karácsonyi sütik próbái, szállnak a dallamok, szólnak a hangszerek, készülnek, igen! LEGYŐZHETETLENEK!!!  

Lehet hogy nem találkozhatunk csak korlátozottan, nem lesz közös ebéd, (ki-mit-hoz?) közös ajándékbontogatás, zenehallgatás, sütizés, játék.

Hogyan lesz az alma, amiről azt is olvastam, ha valaki elveszne, eszébe jut, kikkel evett almát előző évben, így biztosan hazatalál.

A fenyőfa hiányozni fog? Nem tudom..... Sajnos már a tavalyi Karácsonyon se kötődtek hozzá emlékek, nem ették le a fiúk a szaloncukrot, nem estek le a díszek "véletlenül", nem csodálkoztak rá, nem keresték alatta a csomagocskákat. Karácsony napjaiban, együtt nem voltak itt. :( Nem készült el a hagyományos közös karácsonyi kép, se bolond, se normális változatban.


Tudom, én sem vagyok 100-as, de amikor valami hiányzik nekem, mindig felmerül, én is hiányzom-e neki. Ez nálam a tárgyakra, a lakásokra, a helyekre is igaz....... :) Hajlamos vagyok mindent felruházni érzelemmel. Szegény kis fa, készült tavaly, "ünneplőbe öltözött", és elmaradt a gyerekzsivaj, a csingiling..... szomorú...... Nekünk különösen fájó pont ez. 

Az ünnepek, várakozás is. Várni, és tudni, "mikor öltöztessük díszbe a szívünket". Szívmelengető és GYÓGYÍTÓ, látni körülöttünk a gyerekeinket, unokáinkat, csak nézni őket ahogy örülnek egymásnak, elmerengeni hogy mennyire megnőttek, szépek, okosak, még lehetőségek, vér a vérünkből..... 

PÓTOLHATATLAN veszteség ha ez elmarad. 

Hogyan emlékeznek majd a gyerekek? az év amikor elmaradt a Karácsony? 

Találkozni KELL (valahogy), beszélni KELL (valahogy) talpon kell maradni (valahogy) túl kell ezt ÉLNI (valahogy) és ugye? mennyire értékessé váltak a találkozások, az ölelések, legyen hát MINDEN NAP (amikor csak találkozhatunk) KARÁCSONY!!! 

Igen, túl lehet ÉLNI a Karácsonyt ha idén közösen nem találkozunk, az ÉLNI ebben a kulcsszó. 

Csoda kell nagyon majd ezen a varázs éjszakán. Univerzum, figyelsz????

(amúgy ez a rozmaring megoldás ebben az évben, nekem szimpatikus........)

 2020, legyen rozmaring!

 

GYÓGYULJ MEG VILÁG!