hello London, bye-bye London!

Szombaton Londonba ruccantunk ki , egy rokon 80. szülinapjára, 2 éjszakás kaland….sajnos csak villámlátogatás.

Vasárnapra Dover-t terveztünk, ha már Albion innen kapta a nevét, a mészkősziklákról, hát meg kell nézni. Amúgy is vonzanak az ilyen szárazföld vége helyek, világítótornyok.

Nem így alakult.

Felszállás után kb 1 órával már alig láttam, aztán jött a mézga gézás zizis zúgás a fülemben, (mikor köbükit hívják Mézgáék) hányinger, meleg, levettem a pulcsimat, kicsatoltam az övet, szóltunk a személyzetnek, akinek a hajoljak előre tanácsa volt,  és ennyi volt. A következő emlékem hogy a cipőm az égben (valaki tartja a lábamat), fejek körülöttem (3 orvos volt a gépen) és valaki oxigénről érdeklődik, majd kapok is, fejcsóválva nézik a pulzusom, valaki kólát hoz….

Aztán fekve lecsatolnak, megkérik az utasokat hogy maradjanak ülve mert mentősök jönnek majd fel ha leszálltunk.

Így is volt, akkor 131 volt a vérnyomásom, letámogattak, a reptéren (Stansted) leültettek, méregették, vizsgálgattak, majd orvost hívtak mert egyre inkább felfelé ment.

Doktor jött kocsival fél óra múlva egy táskával ami komplett rendelő, EKG, vnyomás folyamatosan, stb. Végül 147-nél úgy döntött nem kell kórház, kiállított egy lepedő papírt, odaadta az EKG-t és elengedett.

Elindultunk a buszhoz egy reptéri kísérő fiúval (húúúúúúúú, egy modell is lehetne), aki átvitt minden akadályon, VIP útvonalakon, majd a buszhoz várakozó sornál megbontotta a kordont és elsőként beállított a várakozókhoz, így elsőként szálltunk fel, a lejárt jegyünkkel. Érdekes, senki sem anyázott.

1 óra 20 p az út Londonba, akkor már csak annyi bajom volt hogy a bepisilés szélén álltam, mert ugye sok folyadékot itattak velem és nem volt időm felkeresni a mellékest, és amíg tartott a történet, nem is jutott eszembe. A buszon volt WC egyébként, de az utasok segítségével sem tudtuk kinyitni. Így Liverpool állomásnál, ahol leszálltunk, rohantunk be egy kávézóba, F. kávéért, én pisilni.

Utána már sima, eltekintve attól, hogy jeges jégdara viharban haladtunk a szálloda felé metroval. Ja igen, és egy nagyon jó találmány, Paypass bankkártyával remekül lehet kedvezményesen utazni, ezt kell hozzáérinteni a nyitóhoz, ekkor kinyílik a kapu, lefoglal 20 fontot a kártyán, de ezzel a módszerrel napi 6,50-nél többet NEM LEHET költeni, ha eléred nem számol tovább, csak kifelé is le kell kezelni, de ez csak a metrora igaz, a többi járművön elég egyszer, amúgy este visszautalja a rendszer a különbözetet. A díjszabás is kedvezményesebb mint a travel card vagy simple jegy. (ezt még itthon kitaláltam). Miért is nem lehet itthon ilyen? Még a jegyvásárlás is bonyolult, nálunk pl. nincs automata, csak 1 megálló visszafelé, ha szerencsém van, akkor épp működik. Zúgolódok megint, ha valami már jól ki van találva, miért is nem lehet nálunk átvenni?????????

Na szálloda, ott azonnal volt egy szobacserénk mert nem ment a fűtés, a rokkant szobát kaptuk helyette ami tágas és kényelmes volt.

Aznap délután 2x hívott a Ryanair hogy minden rendben van-e, jól vagyok-e. Ilyet????????????? Észrevehetően nem Magyarországon voltunk.

A biztosítót is hívtuk hogy mi történt, mert lehet azért hogy érkezik egyszer egy számla….. amúgy az EU kártyánkat sem kérték el.

Felhívtuk a kardiológusom (85 óta járok hozzá, akkor szívizomgyuszim volt, lábon kihordott flu miatt, így vagyunk ilyen viszonyban) hogy mit tegyek most, mert 2 hete ő adott egy gyógyszert, az egyik este hirtelen kiugró vérnyomásomra, ami miatt a sürgősségin töltöttem 2-3 órát mire lement. 

Amúgy mindig is alacsony volt, - bár mostanában a kontrollokon kezdett kicsit emelkedni - ezért volt ijesztő a hirtelen magas, persze a mentő nem jött akkor sem, így saját kocsival (na jó, nem én vezettem  ) mentünk a közeli kh-ba.

Szóval doktor visszahívott, gyógyszer tovább, majd találkozunk kedden reggel. Már az is megtörtént  tegnap, minden ok, holnap vérvétel , aztán majd kontroll. Arra gyanakszik, lehet hogy a vérnyomáscsökkentő vízhajtó hatása miatt csökkent esetleg a kálium, stb. Na meglátjuk. (Coverex As Kombi forte). Amúgy a másik elgondolás az onkológustól, csökken az ösztrogén (5 éve csökkentésben vagyok, ha nem csökkenne magától eleget), a vérnyomás pedig nőhet. Tipp az ájulásra, valami banális együttállás: meleg, légnyomáscsökkenés, a vérnyomáscsökkentő, előtte ettem, szűk ruha, biztonsági öv, esetleg gyomor/emésztés eredetű mint egy kajakóma a kicsiknél, plusz a körülmények.

Ájulás szélén sokszor voltam már, de konkrétan 1 valós esemény, az első kemóm. Akkor a félelem miatti vércukor zuhanás okozhatta, ami azóta is a normál tartományban van, az az 1 alkalom volt. (akkor vettük a vércukormérőt).

Na a buli nagyon remek volt, Beáék taxit küldtek értünk és azzal is mentünk haza, remek embereket ismertünk meg, társalogni sajnos csak angolul tudtunk az új ismerősökkel. 
Nagyon profi és szuper volt a szervezés, a vacsi, a vendéglátás, mintha egy rendezvényszervező működött volna közre, tényleg! Itt is köszi mindent, B.! :) 

Vasárnap offoltuk a Doverbe tervezett programot, több okból, elsősorban átgondoltuk hogy lehet hogy nem kellene 2,5 órás buszos úton nagyon eltávolodni Londontól, másrészt rohadtul esett az eső. Persze reggel 7-re kimentünk a Victoriára, csak nem szálltunk fel a buszra. Ellenben, 22ezer lépést lenyomtunk így is, 2 részletben, délben hazamentünk megszáradni, majd délután visszamentünk a Bond/Oxford streetre, mert látni szerettük volna a Selfridges áruházat, ha már egy remek filmet néztünk meg róla pár éve.

Hétfőn 11-ig a szállodában maradtunk, majd beutaztunk a Liverpoolra, ahol találkoztunk B-val és meglepetésként a férjével is, akikkel egy igazi angol pub-ban búcsú ebédeltünk, - húúúúúúú az a fish and chips, mennyei volt - majd felszálltunk a buszunkra a reptér felé.

Fél 6-kor indult a gép, és érdekes:…………. az előttünk lévő sor üres volt a zsúfolt gépen….. hmmmm….. persze, tudta a ryanair hogy mikor utazunk és hol ülünk….. Már készültek volna? Na jó, ez csak vicc volt. :)))))))))))))))))))))))))))

A vissza út sima volt, (bár bevallom, paráztam kicsit), egy forró teával azért reméltem szinten tartom magam. Ez volt a 42. repülésem.

Bye-bye London bye good bye!

A reptérnek és a légitársaságnak fogok írni egy köszönő levelet.