Ma is 8 körül keltünk, az étteremben már szinte otthonosan találtunk oda a jó kis választékú kajákhoz, én maradtam a tegnapi bagett, croassant plusz kis sonka cuccnál. Az idő sajna átok rossz, 2 pulcsiban és dzsekiben indulunk a St. Germain negyedbe, ahol egy útikönyv sétaterve kalauzol. Ehhez megint pár metro, közben egy érdekes bringa kölcsönzőt láttunk az utcán, na erre fel is pattannék, olyan kényelmesnek látszanak a gépek.... A célállomásnál pont mise volt a templomban, így ez eltettük későbbre, és szorgalmasan olvasva a jó kis "direction"-okat, sétáltunk ott vagy 3-4 órát, jobbnál-jobb látnivalókkal, macskaköves sikátorokkal, monumentális épületekkel (színház, képzőművészeti iskola...) érintve az Odeon-t már szinte zuhogott amikor irányt vettünk a Luxemburg kert felé. A palota sarkainál üvegkalickában rendőrök vigyázzák a nyugalmat, és kis fedett pergolában bohócnak festett színjátszó csoport hányja a cigánykereket, itt-ott muzsikál valaki, a szél söpri a színes pompázatos leveleket, mi meg kuporogva harapdáljuk a zsákbamacska poulten nevű hatalmas csirkehúsos szendvicset, amiben tutti benne van legalább egy komplett fej saláta is....
KV és forró csoki egy kis bodegában és séta a parkban.....séta a meztelen lábú khaki egyenruhás fiú cserkészcsapat és a kék ruhás, piros-fehér sálas lányok mellett. Egy-két-há..... sok őrültnek tűnő futó rója a köröket, 1 szál cuccban, mi közben kb. megfagyunk.
Aztán ki a parkból.... (nem is jut eszünkbe a ligettel összehasonlítani, mert nem is lehet, az ég és a föld......) és foly.köv. a könyv szerint. A boltok persze zárva, hiába, vasárnap van.
Lassan visszajutunk a kiinduló templomhoz, ahová már be is megyünk, lenyűgözően ódon és szép.
Újabb metrók, (tök jó, gumimaci is van az automatákban, na itt sosem lennék bajban, gumimaci nélkül.....) átszállások,(a metróajtókat kézzel kell nyitni, néha elfelejtjük és várjuk hogy nyíljanak, de nem, és az állomások táblán az ajtó felett néhány vonalon pöttyök világítanak a hátralévő állomásokkal, így tudjuk hol vagyunk )és menjünk valami fedett helyre, La Halle.
A többszintes bevásárlóközpont persze hogy zárva (Vasárnap!) csak egy MCDonalds van nyitva és egy Quick, ahol eszünk egy fagyit csokiöntettel. A WC használat igen kalandos, nem is ajánlom csak erős idegzetűeknek.... (mint otthon.....)
Kicsit itt kóválygunk, újabb monumentális építményeket és templomokat nézünk meg, Szent Antal a kisdeddel persze mindenhol barátságosan tekint le rám, és a Poumpidue központ felé haladunk, ahol hatalmas sor kígyózik, ma ingyen van a múzeum, mi nem állunk be. Hallgatunk egy kis utcazenét, andalgunk, majd a La Ville előtt már zuhog az eső, nem is lehet fotózni több okból, egyrészt ömlik, másrészt egy csúnya hatalmas fehér sátrat vertek fel, így az optimális fotós helyek a sátor alatt vannak. Már annyira esik, hogy majdnem kinyitottam a Manónak (jó sok válogatás után)beszerzett esernyőt, de mégsem, így maradt a széldzseki, összekötözött kapucnival, hogy le ne vigye a fejem a szél. Csapzott madaraknak nézünk ki... Minden csurom víz. Mi is. Közben betérünk egy véletlenül nyitvatartó boltba, csudi dolgok vannak, forró csoki készítő kanna, papíráruk, szebbnél szebbek, Laurent-nak keresünk valami határidő naplót, ami jól néz ki, van is, 30-100 euro. Ki is jövünk hamar.
Hazakutyagolunk megint, a metrótól azért legalább 1,2 km a szálloda, veszünk megint friss bagettet, és valami fini mandulás habcsókot.
A szállodában csak kifújjuk magunkat, ruhát szárítgatunk, cipőt cserélünk és terveink szerint 9-re az Eiffel, hogy megnézzük amikor csili-vili szikrázó és kék fényben is.
Útravalónak egy-két pohár forró tea, és megint nem találunk ki egyenesen a metróhoz.
Mire átszállunk 1x-2x-3x már nagyon esik a Trocadero-nál és vétek elővenni a fényképezőgépet, de azért csinálunk képeket.
Ha már itt vagyunk: ne menjünk fel? vonz az esti látnivaló, irány a torony. Kis séta és fel is a toronyba, csak előbb táskavizit, bombakapu.... Sajnos át kell szállni a 2-on ha a top-ra akar az ember menni, de elég hamar feljutunk a tornádós, esőporlasztott csúcsra. Mit mondjak: gyönyörű persze a város, a "fények városa..."
Hazafelé én ingadozom a taxi és a metro között, de metro marad, persze hogy meg tudom csinálni, így 6 perc helyett máris 1 óra múlva lépünk be a szobába.
Van legalább éjfél. Reggel meg már csomagolhatunk. Na lábam már nincs, de csoki még van..... (tényleg, nem is ettem már csokit mióta.....)
KV és forró csoki egy kis bodegában és séta a parkban.....séta a meztelen lábú khaki egyenruhás fiú cserkészcsapat és a kék ruhás, piros-fehér sálas lányok mellett. Egy-két-há..... sok őrültnek tűnő futó rója a köröket, 1 szál cuccban, mi közben kb. megfagyunk.
Aztán ki a parkból.... (nem is jut eszünkbe a ligettel összehasonlítani, mert nem is lehet, az ég és a föld......) és foly.köv. a könyv szerint. A boltok persze zárva, hiába, vasárnap van.
Lassan visszajutunk a kiinduló templomhoz, ahová már be is megyünk, lenyűgözően ódon és szép.
Újabb metrók, (tök jó, gumimaci is van az automatákban, na itt sosem lennék bajban, gumimaci nélkül.....) átszállások,(a metróajtókat kézzel kell nyitni, néha elfelejtjük és várjuk hogy nyíljanak, de nem, és az állomások táblán az ajtó felett néhány vonalon pöttyök világítanak a hátralévő állomásokkal, így tudjuk hol vagyunk )és menjünk valami fedett helyre, La Halle.
A többszintes bevásárlóközpont persze hogy zárva (Vasárnap!) csak egy MCDonalds van nyitva és egy Quick, ahol eszünk egy fagyit csokiöntettel. A WC használat igen kalandos, nem is ajánlom csak erős idegzetűeknek.... (mint otthon.....)
Kicsit itt kóválygunk, újabb monumentális építményeket és templomokat nézünk meg, Szent Antal a kisdeddel persze mindenhol barátságosan tekint le rám, és a Poumpidue központ felé haladunk, ahol hatalmas sor kígyózik, ma ingyen van a múzeum, mi nem állunk be. Hallgatunk egy kis utcazenét, andalgunk, majd a La Ville előtt már zuhog az eső, nem is lehet fotózni több okból, egyrészt ömlik, másrészt egy csúnya hatalmas fehér sátrat vertek fel, így az optimális fotós helyek a sátor alatt vannak. Már annyira esik, hogy majdnem kinyitottam a Manónak (jó sok válogatás után)beszerzett esernyőt, de mégsem, így maradt a széldzseki, összekötözött kapucnival, hogy le ne vigye a fejem a szél. Csapzott madaraknak nézünk ki... Minden csurom víz. Mi is. Közben betérünk egy véletlenül nyitvatartó boltba, csudi dolgok vannak, forró csoki készítő kanna, papíráruk, szebbnél szebbek, Laurent-nak keresünk valami határidő naplót, ami jól néz ki, van is, 30-100 euro. Ki is jövünk hamar.
Hazakutyagolunk megint, a metrótól azért legalább 1,2 km a szálloda, veszünk megint friss bagettet, és valami fini mandulás habcsókot.
A szállodában csak kifújjuk magunkat, ruhát szárítgatunk, cipőt cserélünk és terveink szerint 9-re az Eiffel, hogy megnézzük amikor csili-vili szikrázó és kék fényben is.
Útravalónak egy-két pohár forró tea, és megint nem találunk ki egyenesen a metróhoz.
Mire átszállunk 1x-2x-3x már nagyon esik a Trocadero-nál és vétek elővenni a fényképezőgépet, de azért csinálunk képeket.
Ha már itt vagyunk: ne menjünk fel? vonz az esti látnivaló, irány a torony. Kis séta és fel is a toronyba, csak előbb táskavizit, bombakapu.... Sajnos át kell szállni a 2-on ha a top-ra akar az ember menni, de elég hamar feljutunk a tornádós, esőporlasztott csúcsra. Mit mondjak: gyönyörű persze a város, a "fények városa..."
Hazafelé én ingadozom a taxi és a metro között, de metro marad, persze hogy meg tudom csinálni, így 6 perc helyett máris 1 óra múlva lépünk be a szobába.
Van legalább éjfél. Reggel meg már csomagolhatunk. Na lábam már nincs, de csoki még van..... (tényleg, nem is ettem már csokit mióta.....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
eszedbe jutott valami????