Ez nálunk egy örökzöld kérdés, ha valaki nagyon határozatlan hogy mit is tegyen...
Az előzményben - talán már írtam is - Juci középiskolás korában esett egyszer valami brutál hó, még az ajtót sem tudtuk tőle kinyitni.... aztán jött a kérdés: Felhívjam Gyöngyi nénit (hogy nem tudok bemenni a suliba, vagy induljak el mégis????????)
Na addig Gyöngyinéniztem én is -- pedig milyen állat rossz előérzetem volt - hogy mégis elkísérem F-t Bécsbe, de talán mégsem kellett volna. Csak annyira megsajnáltam ahogy ült ott este a gépnél, aztán a reggeliző asztalnál... és gyorsan döntöttem, na jó....
Aztán még reggel is gyanút foghattam volna, amikor megküldte a programot, miszerint indulás 12-kor, vacsi 8-kor, majd másnap reggel a szálloda vezetése megtekinti a 8 órás reggeli után az épülő Sofitelt, majd meeting a novotelben, délben ebéd és 1-kor indulás haza. Ez nem sok jóval biztatott a délelőttre, főleg hogy benne volt a check out a szállodánkból 8.45-kor. Hidegek a bécsi utcák délelőtt.
De annyira szomorúan nézett rám, jahhhh jóban-rosszban..... mégis csak együtt tudunk majd tölteni 4 órát az indulás napján, és vacsi után (ahová nem terveztem menni) free time, bár nemtom ki akar -16 fokban kószálni...
és lám, az előérzetek nem hazudnak. Már a bosziknál.
Indulás a mikrobusszal délben (ez teljesült), majd terven felül megállás Pandorfban ahol semmit-de-semmit nem vettünk, csak kockára fagytunk, még egy nyomi játékboltnak sincs nyoma, vevő is alig, és az árak.... nem az a teszveszes...
Ekkor közel álltam hozzá, hogy stoppolok egy magyart hogy lécci-lécci vigyen hazaaaaaaaa... :(
Aztán az érkezés a Mercure-ba, szobánk a 802-es, sajnos nincs kád, pedig jó lett volna egy kád forró fürdő. Na mindegy. Volt 2 óránk sétálni, amit csak egy "meki" forró sültkrumplival és egy forró teával bírtunk ki, ami melegítette a kesztyűs kezünket, ami úgy nézett ki mint egy torz-szülött zombi végtag.... kavargott a hó, csúszott nagyon az út, és már MAJDNEM vettem egy sapit is (ami nagy szó), de nem... és egy vadiúj apródcsizmát 49 euróért, de végül azt sem.... kétségtelen hogy nagyon jók a dekorációk, de sokat nem láttunk belőle mert a lábunk elé kellett néznünk és szembe fújt a hóvihar... Látszik, N-e-k-e-m semmi sem jó !
Aztán vissza a szobába és Fati elment vacsizni 8-ra, megígérte h majd kiment hogy miért is nem mentem vele. (jól tettem h nem mentem, mert a vacsijuk már fél10-kor el is kezdődött mert a nagy arc igazgatójának akkor volt kedve odaérni, és így fél12-kor jött haza a szobába) Én közben lezuhanyoztam, majd hajat is kellett szárítanom mert olyan tudományos a zuhany hogy a kinyitáskor a titkos fejzuhanyból ráömlik az emberre fél liter jeges víz.... aztán kis tv kapcsolgatás és alvás szinte reggelig, kis beébredés az ajtónyitásra fél-éjfélkor.
Na reggelre fájó mellkas, köhécselés, szupi ez így karácsony előtt.
lementünk reggelizni, és a méltóságos IGÁZ-gató úr odavetett nekünk is el félmosolyt. Egy croissant és egy tea mézzel, kávé, majd elhagytam a szállodát abban a tudatban hogy saccperkábé óránként meg kell majd innom egy bécsi punch-ot hogy ne fagyjak meg délig. Aztán F hívott az épp kikanyarodó buszból hogy majd visszajönnek a szállodához, maradjak a szobában. Így fellélegezve vissza, és fél11-ig a szoba melegében játék a távirányítóval, majd miután magamra vettem minden ruhadarabot, több kilóval nehezebben kibotorkáltam az ajtón, mégis csak meg kéne néznem legalább a környéket, csak kibírom 12-ig. Na ez nem így lett, fél12-ig róttam a köröket, közben a nagy dilemma hogy hová menjek pisilni. A közelben egy Meki, na majd ott eszem, úgy is fél12, és majd klotyó és már jönnek is a fiúk-lányok vissza. Jó nagy sor volt, de sikerült kérnem egy GRILLED CHICKEN WRAP-ot, ami igen kulturáltan volt csomagolva, így a táplálék kicsomagolásával majd rendeltetésszerű bejuttatásával is elment fél óra. És jöhet(ne) a mellékes helyiség, ha meglenne a blokkom, de hát SENKI SEM KAPOTT !!!!! EZ MILYEN SZUPER ! Így egy közeli metrómegálló legkisebb helyiségét látogattam meg 50 centért, de elég kulturált volt. Közben F. hívott hogy CSAK 1-KOR INDUL majd vissza a busz. Na akkor volt dél. Akkor körök minden utcában, tök tudom már az árakat és a kirakatokat, pihenő a dómban, szerencsére a történelmi városrészben volt a szálloda így volt látnivaló, bár a fényképezőgép nem nálam volt. Q...va hideg volt, de legalább a hó elolvadt már. Közben jártam egy-két-há boltban, de csak melegedés gyanánt. (Tiszta vicc, nyáron a légkondis helyekre menekültünk be lehűlni kicsit..).
Közben pár kollégám hívott hogy boldog karácsonyt és F is hogy még nem indulnak, majd fél 2 körül és negyed óra az út. Ez ám a valami !!!!! Ízelítőt kaptam az utcai hajléktalanok életéből, főleg h a fél pár kesztyűmet is elhagytam 50 centért a klotyóban, visszamentem de már nem volt meg.
Na később egy spar-t látogattam meg és tudtam venni vigasztaló habmacit és mininek pasztillákat a csokiadagoló micimackójába (remélem jó lesz bele, bár nem smarties) és egy hideg (forró) csokis zárt pohárkát. Na innen jött az 5let, hogy talán vissza kellene menni a MC-be és venni egy forró csokit. Már épp sorra kerültem amikor F hívott hogy 5 p múlva érkeznek, már siessek vissza a szállodához. Így otthagytam a kézmelegítő folyadékot, és vártam fél órát, mert fél3-kor jött meg a busz, és fagyott tovább a kezem (is)
Aztán ismét megálltunk Pandorfban - ahol mi ki sem szálltunk - majd 3x út közben mert a velünk utazó 5 éves Brien-nek pisilni kellett (egyébként fantasztikus a gyerek, apja ír :) anyja magyar (és olvas is), O'Sullivan Brian a becsületes neve, most német nyelvű oviba jár, de egy pillanat alatt átvált angolból-magyarra és fordítva. Szupi volt hallgatni !!!!!
Végül én fél7-re értem haza, F-nak még bent kell maradnia pofaviziten 10-ig a szállodában, ahol épp a western személyzeti bál zajlik.
Na ha ismét ingadoznék egy ilyen kérdésen, akkor asszem semmi gyöngyinénizés nem lesz, hagyatkozom az első megérzésekre.
Semmi nosztalgiám nem volt, visszaemlékezve a gorenje-t szállító magyarok hadára. Minden van itt is ami ott, semmit sem találtunk ami miatt oda kellene menni. (Talán egy békebeli "igazi" arielt vettem volna nosztalgiából, és utántöltőben, csak azt is cipelhettem volna)
Annyira-de-annyira örültem hazafelé vezetve, a dugóban ülve a meleg kocsiból nézelődve a szegényesen (Bécshez képest) kivilágított kis Andrássy utunknak, hogy csak NA !!!!!!!!!
Az előzményben - talán már írtam is - Juci középiskolás korában esett egyszer valami brutál hó, még az ajtót sem tudtuk tőle kinyitni.... aztán jött a kérdés: Felhívjam Gyöngyi nénit (hogy nem tudok bemenni a suliba, vagy induljak el mégis????????)
Na addig Gyöngyinéniztem én is -- pedig milyen állat rossz előérzetem volt - hogy mégis elkísérem F-t Bécsbe, de talán mégsem kellett volna. Csak annyira megsajnáltam ahogy ült ott este a gépnél, aztán a reggeliző asztalnál... és gyorsan döntöttem, na jó....
Aztán még reggel is gyanút foghattam volna, amikor megküldte a programot, miszerint indulás 12-kor, vacsi 8-kor, majd másnap reggel a szálloda vezetése megtekinti a 8 órás reggeli után az épülő Sofitelt, majd meeting a novotelben, délben ebéd és 1-kor indulás haza. Ez nem sok jóval biztatott a délelőttre, főleg hogy benne volt a check out a szállodánkból 8.45-kor. Hidegek a bécsi utcák délelőtt.
De annyira szomorúan nézett rám, jahhhh jóban-rosszban..... mégis csak együtt tudunk majd tölteni 4 órát az indulás napján, és vacsi után (ahová nem terveztem menni) free time, bár nemtom ki akar -16 fokban kószálni...
és lám, az előérzetek nem hazudnak. Már a bosziknál.
Indulás a mikrobusszal délben (ez teljesült), majd terven felül megállás Pandorfban ahol semmit-de-semmit nem vettünk, csak kockára fagytunk, még egy nyomi játékboltnak sincs nyoma, vevő is alig, és az árak.... nem az a teszveszes...
Ekkor közel álltam hozzá, hogy stoppolok egy magyart hogy lécci-lécci vigyen hazaaaaaaaa... :(
Aztán az érkezés a Mercure-ba, szobánk a 802-es, sajnos nincs kád, pedig jó lett volna egy kád forró fürdő. Na mindegy. Volt 2 óránk sétálni, amit csak egy "meki" forró sültkrumplival és egy forró teával bírtunk ki, ami melegítette a kesztyűs kezünket, ami úgy nézett ki mint egy torz-szülött zombi végtag.... kavargott a hó, csúszott nagyon az út, és már MAJDNEM vettem egy sapit is (ami nagy szó), de nem... és egy vadiúj apródcsizmát 49 euróért, de végül azt sem.... kétségtelen hogy nagyon jók a dekorációk, de sokat nem láttunk belőle mert a lábunk elé kellett néznünk és szembe fújt a hóvihar... Látszik, N-e-k-e-m semmi sem jó !
Aztán vissza a szobába és Fati elment vacsizni 8-ra, megígérte h majd kiment hogy miért is nem mentem vele. (jól tettem h nem mentem, mert a vacsijuk már fél10-kor el is kezdődött mert a nagy arc igazgatójának akkor volt kedve odaérni, és így fél12-kor jött haza a szobába) Én közben lezuhanyoztam, majd hajat is kellett szárítanom mert olyan tudományos a zuhany hogy a kinyitáskor a titkos fejzuhanyból ráömlik az emberre fél liter jeges víz.... aztán kis tv kapcsolgatás és alvás szinte reggelig, kis beébredés az ajtónyitásra fél-éjfélkor.
Na reggelre fájó mellkas, köhécselés, szupi ez így karácsony előtt.
lementünk reggelizni, és a méltóságos IGÁZ-gató úr odavetett nekünk is el félmosolyt. Egy croissant és egy tea mézzel, kávé, majd elhagytam a szállodát abban a tudatban hogy saccperkábé óránként meg kell majd innom egy bécsi punch-ot hogy ne fagyjak meg délig. Aztán F hívott az épp kikanyarodó buszból hogy majd visszajönnek a szállodához, maradjak a szobában. Így fellélegezve vissza, és fél11-ig a szoba melegében játék a távirányítóval, majd miután magamra vettem minden ruhadarabot, több kilóval nehezebben kibotorkáltam az ajtón, mégis csak meg kéne néznem legalább a környéket, csak kibírom 12-ig. Na ez nem így lett, fél12-ig róttam a köröket, közben a nagy dilemma hogy hová menjek pisilni. A közelben egy Meki, na majd ott eszem, úgy is fél12, és majd klotyó és már jönnek is a fiúk-lányok vissza. Jó nagy sor volt, de sikerült kérnem egy GRILLED CHICKEN WRAP-ot, ami igen kulturáltan volt csomagolva, így a táplálék kicsomagolásával majd rendeltetésszerű bejuttatásával is elment fél óra. És jöhet(ne) a mellékes helyiség, ha meglenne a blokkom, de hát SENKI SEM KAPOTT !!!!! EZ MILYEN SZUPER ! Így egy közeli metrómegálló legkisebb helyiségét látogattam meg 50 centért, de elég kulturált volt. Közben F. hívott hogy CSAK 1-KOR INDUL majd vissza a busz. Na akkor volt dél. Akkor körök minden utcában, tök tudom már az árakat és a kirakatokat, pihenő a dómban, szerencsére a történelmi városrészben volt a szálloda így volt látnivaló, bár a fényképezőgép nem nálam volt. Q...va hideg volt, de legalább a hó elolvadt már. Közben jártam egy-két-há boltban, de csak melegedés gyanánt. (Tiszta vicc, nyáron a légkondis helyekre menekültünk be lehűlni kicsit..).
Közben pár kollégám hívott hogy boldog karácsonyt és F is hogy még nem indulnak, majd fél 2 körül és negyed óra az út. Ez ám a valami !!!!! Ízelítőt kaptam az utcai hajléktalanok életéből, főleg h a fél pár kesztyűmet is elhagytam 50 centért a klotyóban, visszamentem de már nem volt meg.
Na később egy spar-t látogattam meg és tudtam venni vigasztaló habmacit és mininek pasztillákat a csokiadagoló micimackójába (remélem jó lesz bele, bár nem smarties) és egy hideg (forró) csokis zárt pohárkát. Na innen jött az 5let, hogy talán vissza kellene menni a MC-be és venni egy forró csokit. Már épp sorra kerültem amikor F hívott hogy 5 p múlva érkeznek, már siessek vissza a szállodához. Így otthagytam a kézmelegítő folyadékot, és vártam fél órát, mert fél3-kor jött meg a busz, és fagyott tovább a kezem (is)
Aztán ismét megálltunk Pandorfban - ahol mi ki sem szálltunk - majd 3x út közben mert a velünk utazó 5 éves Brien-nek pisilni kellett (egyébként fantasztikus a gyerek, apja ír :) anyja magyar (és olvas is), O'Sullivan Brian a becsületes neve, most német nyelvű oviba jár, de egy pillanat alatt átvált angolból-magyarra és fordítva. Szupi volt hallgatni !!!!!
Végül én fél7-re értem haza, F-nak még bent kell maradnia pofaviziten 10-ig a szállodában, ahol épp a western személyzeti bál zajlik.
Na ha ismét ingadoznék egy ilyen kérdésen, akkor asszem semmi gyöngyinénizés nem lesz, hagyatkozom az első megérzésekre.
Semmi nosztalgiám nem volt, visszaemlékezve a gorenje-t szállító magyarok hadára. Minden van itt is ami ott, semmit sem találtunk ami miatt oda kellene menni. (Talán egy békebeli "igazi" arielt vettem volna nosztalgiából, és utántöltőben, csak azt is cipelhettem volna)
Annyira-de-annyira örültem hazafelé vezetve, a dugóban ülve a meleg kocsiból nézelődve a szegényesen (Bécshez képest) kivilágított kis Andrássy utunknak, hogy csak NA !!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
eszedbe jutott valami????