2009. február 20., péntek

menőmanó és útravaló

Tegnap megint meglátogattuk a Bethesda gyerekkórházat, ahol szerencsére megint volt egy, azaz 1 db parkolóhely (na ugye? a pozitív gondolkodás !) és 11-től nem is kellett várnunk CSAK több mint egy órát, és már hipp-hopp ki is derült hogy gipsz marad, de már lehet tipitopizni, és majd 2-án talán vége is lesz ennek a rémháromhétnek.
Kéne azért egy gipszes fotó is...... csak hogy majd legyen mire emlékezni !!!!
A tipitopi nem 1xű, mert kismanónak most rövidebb az egyik lába, na nem gyárilag, hanem amin nincs gipsz... ja és kopog és csúszik is a másik.... a fél lábán már áll, és persze nem meri letenni a kopogósat, de azért délután bemutattuk Tata-tata-tatának hogy lehet sétálni-sétálni és egy kis dombra lecsücsülni.... KOPP !!!!! lehet hogy most kéne egy kis step, vagy egy kis Michael Flepni :) és egy kis ír kopogóst tanítani?????
Kipróbáltuk a tapadós zoknit, és a másikra a habpapucsot, de a mai feladat lesz, venni valami nagyobb habpapucsocskát (jó lesz majd később) a humiban és kipróbálni úgy a járást... valaki írta egy fórumon a hőre puffadó habfestéket ami tapad is, annyira-de-annyira kreatívak vagyunk, hogy szerintem veszünk ma azt is !!! :) Most jutott eszembe, valami horror mesében volt valami kisfiú, akit átváltoztattak törpévé, és egy lakásban kis mókuskákkal találkozott, akik lábán diópapucs volt, azzal kopogtak, csúszkáltak.... miért jutott ez eszembe??????? biztos a kopogásról....
Holnap talán megint nálunk délelőtt, mert mi meg aquaznánk de már 3-asban, addig F. az uncsijával, és hátha jól jön megint a "járássegítő" kis kocsi, amit eddig persze úgy tolt rohanva, hogy a kocsi csak úgy szállt a levegőben.... remélem megjön a rohangászás kedve, ha meglátja....
Na itt a kis "okosság" mára... és más napokra is:
"A legalkalmasabb hely itt van.
Pontosan itt.
A legalkalmasabb idő pedig most van.
Pontosan most.
Ha nem tudod, hogyan kezdj neki jól, kezdj neki rosszul, de kezdj neki.
Ha egy dolog ér valamit ebben az életben, azt mindig nehéz megcsinálni. Semmi sem könnyű, csak a zuhanás.
A legtöbb probléma, ami akadályozhatja a sikert és a boldogságot, igen bonyolult.
Egy nehéz és bonyolult feladat megoldásának útja pedig az, hogy nekilátunk. Nem várunk. Nekilátunk - valahogy, ahogy éppen tudjuk csinálni.
Mert a tanulás módja az, hogy próbálkozunk.
Az élet - mesterség, nem pedig tudomány. Elsajátításához gyakorlás, türelem és álhatatosság kell, az, hogy újból és újból elölröl kezdjünk dolgokat. A világon senki sem tanulhatja meg, hogyan kell csinálni valamit, csak ha csinálja. Különösen ha arról van szó, hogyan biztosítsuk a megélhetésünket és hogyan jöjjünk ki embertársainkkal."

Frank Crane

2009. február 17., kedd

G-nak... (magamnak is..) és a tervezgetőknek....

Hankiss János: Tervek, és tévedések

"Tele vagyunk apróbb, nagyobb tervekkel, néha világmegváltókkal is.Fürdés közben, sétálgatva, egy unalmas előadás hallgatása közben, félálomban, és ébredéskor zseniális, és fontos terveink születnek.Olyanok, amelyekkel megváltoztatjuk a világot, haladásunk irányát, ambícióinkat, úrrá leszünk a nehézségeken, előre megyünk, megoldunk eddig elakadt dolgokat.Kiemelkedünk általuk, megjavulunk, vagy megjavítjuk a körülöttünk élőket.Feltalálunk majd olyan gépeket, amelyek megkönnyítik hétköznapjainkat, leveszik rólunk a gondokat.

Azután indul a nap, gyötrődünk az autobuszon, befúj a szél a rosszul szabott kabátokba,leeresztett az autógumi, minden a hegyén-hátán a hivatalban, már eszünkbe sem jut, egy óra múlva pedig nem a világ megváltására törekszünk, csak kínnal, keservvel magunk mögé tudni a napot, hogy hazamehassünk (ahol égve hagyták a villanyt, bezárt ajtó fogad, a hidegben kell kulcsért kaparásznia kulcs nem akar beilleni, a többiek is fáradtak, elgyötörtek, kedélytelenek, kifut a kávé, minden vacak) Várni a lefekvést, majd a másnap reggelt... és így tovább.
S egy keserű grimasszal tudomásul vesszük, hogy a tervek füstbe mentek, hogy a kitűzött cél megvalósításához, a legapróbbhoz, egy tipli befúrásához, a villany megjavításához sincs erőnk, nemhogy többhöz..
Keserűen oltunk lámpát, hitevesztetten.

Aztán lassan, forgolódás után mégiscsak ránk ereszkedik az álom, s félálomban elgondoljuk, hogy erősek vagyunk, holnap könnyedén kicseréljük a kiégett izzót, hogyan oldjuk meg jobban a közlekedésünket ,hogy mossuk le az autot, rögzítjük ki az ajtót, festjük át az utálatosan fekete lámpát...

Elbukunk, és tervezünk, gyengének mutatkozunk, de fölkászálódunk...
Van-e ennél emberibb, szebb, tisztább álláspont? Bukásaink, és megnemszűnő tervezgetésünk-mi más is az élet?"

2009. február 16., hétfő

csapó ...2 ! (3?) aquafitness megint.. ..és Napoli

Most az a menetrend, hogy felkelünk szombaton, és reggeli után átmegyünk minihez, hogy kicsit tehermentesítsük J-t. Na ez szombaton F. feladata, mert mi már 2. alkalommal ezalatt É-vel adunk a vizitornának.
Múlt 7en elmentünk először az usziba, (ez már végre az igazi, a komoly, a mélyvizes) 9-re, voltunk vagy 14-en, nagyon jó az edző és nagyon jó az edzés is. Kicsit féltem hogy hogy bírja a megviselt-stoppolt hasam a terhelést, de múlt 7-en még volt hogy külön gyakikat kaptam, tekintettel az előzményekre.
E héten már próbáltam mindent mint bárki más, és mint rég, sőt vettünk is 10 alkalmas bérletet, ami pont április 18-án szombaton jár le, ami azért érdekes, mert 19-én elutazunk Nápolyba.
kis kitérő.....
Na ez meg úgy jött, hogy láttunk egy kisfilmet Pompei-ról, a Vezúvról (Etnán voltunk már !) és akkor kitaláltuk hogy el kellene menni...
Közben olcsóbb lett a repjegy, és elkezdtük szervezni, és rendben is van, minden visszaigazolva, indulunk majd egy hétre... utolsó bérletes aqua után másnap !!!!!
Kicsit tartok Nápolytól, mert a fórumokon és a neten nincs jó híre, azt javasolják ne vigyünk nyakláncot, a cucc csak hátizsák, ne mászkáljunk sikátorokban és kerüljük el a garibaldi teret... (klasszz, a közelben van a szállodánk....) De hát az élet egy kaland..... Voltunk Palermóban is, (sőt idén vissza is tervezünk menni sanvitoba.....) hát Palermo sem volt gyenge, majd próbálunk Nápolyban is elvegyülni a tömegben, csak még azért el kell gondolkodni hogy vigyük-e a komoly fotoapparátot, mert persze az meg jó lenne ha ott lenne.
Na idő még van, lehet tervezgetni, képeket nézegetni, útitervet készíteni, könyvet keresni (lásd a párizsi könyvvásárlás....hehehe)
no vissza
szóval most kesztyűs gyakorlatok voltak, úgy néztünk ki mint markherris, as bobby a dallasból a nemtudommiacíme filmben sok évvel ezelőtt, vagyis jó kis úszóhártyák lettek az ujjaink között. Az edző nagyon jó, csak most 10-kor jó sokan voltunk, muszáj volt néha előzni is, az egyetlen negatívum a parkolóhely keresés volt, így ha 10-re megy az ember akkor nem 1xű. A heti sportomba így beillesztettem az aqua-t is, így hétfő masszázs (húúúúúú de jó volt ma is......) az elég is az első munkanapra, kedd bringa, szerda hidro, csüt. bevásárlás :), ez épp elég, péntek szauna, szombat aqua, vas. szauna, és minden nap amikor csak tehetjük akkor séta---séta----séta.... vagy lehet hogy a menetrendet még átalakítom, de az biztos hogy az uszi előtti napon jó a szauna !!!!
Szóval bérlet megvan, megyünk, és úszunk, úszunk.....
remélem a 7en J is tud már jönni !!!!!

2009. február 13., péntek

2009. február 12., csütörtök

fagyott madár


Self Pity

I never saw a wild thing
sorry for itself.
A small bird will drop frozen dead from a bough
without ever having felt sorry for itself.

- D.H.Lawrence


folytatni fogom.....
folytatom.
És akkor ÖSSZESZEDTEM MAGAM ! nem volt könnyű. a szondát csak másnap szedték ki, (az nagyon nagy megkönnyebbülés volt !!!!!) a katétert a második napon., hólyagtorna után. Egyik este a fiatal orvos, BG :) (aki felvett G-val együtt), - és mindig volt egy jó szava - kiszedte a nyakamból a CV-t, ami úgy egyébként egyre rosszabbul működött, volt hogy T. nővér benyomta az infúziót, ami folyt mellette, így a megoldás egy papírvatta sál lett, hogy ne áztassam át az ágyat, már megint... Kaptam "kincstári" 1 részes zsákokat, leeresztőset. Ki kellett találnom hogyan tudom megoldani egyedül, hogyan kell kicserélni, leengedni. Volt sok baleset, mert rosszul ragasztották fel, különösen "kedvencem" T. nővér, (akit visszakaptam sajnos) hagyott sza@rban :) soxor, volt hogy 1 óra alatt 5 zsák esett le, hiába csengettem, pletykázott valamelyik kórteremben. Ő volt aki elrémisztett, hogy milyen rossz lesz majd otthon, készüljek fel a legrosszabbra, van-e ablak a fszobánkon.... undorító ez az egész, pfffúúú de büdös van itt, nem lehet kibírni.... Persze tépte le a zsákot, hasogatott a friss seb, volt hogy a trutyi folyt bele a hasamon a kötésbe, rémülten reménykedtem benne hogy nem fertőződik el szegény (összesen addig) 3x vágott-varrt hasam... Volt hogy kinyitotta rám az ablakot, egyedül voltam mert a szobatársaimat elengedték 7végére, jöttek be a mínuszok, nem tudtam felkelni mert épp leesett a zsák, hiába csengettem... És csak jajveszékelt hogy mit csinálok, hogy-hogy megint leesett.... Azon a 7végén egyik éjszaka a kedves Clau volt. Amíg lekezelte, a sebet, lezsírtalanította a bőröm (addig sosem látott anyagokkal) a zsákot rátette a radiátorra, felmelegedett a ragasztó, utána ragasztotta fel, és csodák-csodája, még délelőtt is tartott a zsák... Akkor kezdtem el reménykedni hogy lehet élni majd sztómával. Sokat segített sztómás M. is, kedves volt, gyakoroltunk, lassan elkezdtük kikisérletezni hogy milyen eszköz lesz majd jó otthon.
F. tartotta bennem a lelket, mert ha nem sikerült az akcióm, sírásaim voltak... megnézi mit lehet kapni ebből a világban, és beszerzi a legjobb eszközöket nekem, ha a világ túl felére kell elmenni érte, akkor is. Jött Maka mindig délelőtt, sokat beszélgettünk az élet dolgairól, mikor elment rámtört a sírás, mit fogok csinálni majd... hullámvölgyekben kirándultam...Délután jött mindig Kicsim is, nagyon jó volt.... tartották bennem a lelket, van értelme küzdeni, nem okozhatok csalódást, mindent meg kell tennem, ami csak rajtam múlik... Ahogy megérkeztek felkeltem büszkén, egyre jobban ment, és róttuk együtt a köröket, volt hogy már a liftnél vártam őket....
De összeszedtem magam. Amikor felkeltem pisilni, éjjel -nappal egyre több kört mentem, ha már felkeltem 20 perc alatt, ERŐRE KELL KAPNOM !!!! MENNI KELL, MENNI KELL !!!! SENKI SEM FOGJA EZT HELYETTEM MEGOLDANI !!!! MEG IS HALHATTAM VOLNA ! NEM NAGY ÁR 3 HÓNAP SZTÓMA AZ ÉLETEMÉRT !
és egyre többet sétáltam és mentem, hamar megtanultam kicserélni egyedül a zsákot, na jó, volt éjjeli kisebb balesetem amikor a fszobában letoccsant a zsák, és le kellett hajolnom kapaszkodás nélkül és még össze is takarítottam.
K. nővér is sokat segített, kedves, szelíd, mosolygós, igazi, nagy könyv szerinti ápolónő, tűvel feltűzve az órája, ahogy nekünk is tanították. ha maradtam volna a pályán, én is ilyen szerettem volna lenni.
Napról-napra jobb lett a helyzet, megdícsértek a nővérek, orvosok, profok, hogy milyen szépen sétálok, milyen jól kezelem a sztómát. Mindenkinek volt egy elismerő jó szava, mosolya, ez nagyon sok erőt adott. Már egyedül zuhanyoztam, igaz hogy két részletben, kint ebédeltem, bár a székek az étkezőben nagyon kényelmetlenek mert nincs karfája és nehéz felkelni mert nincs mibe kapaszkodni, és nagyon nehezek a fémtálcák... műtötten visszatenni a tárolóba.
Volt még pár rosszabb napom, de MINDEN NAP TÉNYLEG jobb lett. F. és J. behozták a digitális képkeretet és nézhettem képeket M-ról (aki épp felült és mászott már), kaptam szívhezszóló levelet I-től (sírtam is... :(), J. száraz samponnal "megmosta" a hajam, megkaptam a 3 havi 2 részes, akkor legkorszerűbb eszközeimet, jótanácsot a diétás nővértől és a gyógytornásztól, elbocsátó szép üzit T. doktortól, és a 4. héten elhagyhattam a Klinikát......ígérettel hogy ha minden jól megy, májusban találkozunk ismét.....Túléltem, élek !!!!!!! Új életem kezdődik....

eszmélek reloaded (deja vu)

DEJA VU

Arra eszméltem, hogy fexem egy kocsin, egyre erősödő beszéd és zörgés-csörgés szűrődik az agyamba, jobb oldalon egy zöld lepedőszerű függöny mögött motoz valaki, nem tudom becsukni a számat, ráharapok valami műanyagra, és a torkomat horzsolja valami, ettől alig kapok levegőt.... Próbálok kiabálni, de nem megy, majd rángatni kezdem a zöld függönyt, közben eszembe jut hogy nemrég leesett egy nő egy ilyen ágyról és akkor halt meg.... nem tudom felfedezni hogy le vagyok-e szíjazva... Kapaszkodok a függönybe, rángatom és artikulátlanul nyöszörgök, és egyszer csak valaki kilép mögüle, egy műtős fiú, még nem láttam sosem. Mutogatok hogy vegye ki a számból a tubust (közben rájöttem hogy ez a tubus) de azt mondja majd ha a sebész vagy altatós engedélyt ad.

Most nem veszik ki a tubust, lélegeztetni fognak éjszaka, alig tudták visszagyömöszölni a hasamba ami oda való és ettől fulladtam nagyon, (hiába, ha 1x valamit szétszedsz, sosem lehet visszarakni úgy ahogy volt...) 4 nagy átöltő is van a hasamban, és még egy lyuk, a rettegett sztóma.....
Visznek "haza" az intenzívre, nem tudok magamról semmit, egyszer megint a sűrített levegőre ébredek, és akkor veszik ki a tubust.
Sajnos volt szerencsém megint a morc nővérhez, most kicsit rosszabb mert több sebem is van, és 4 nap alatt másodszor van felvágva és összevarrva a hasam.... de nagyon igyekszem tartani magam, csinálni amit mondanak, türelmesnek és erősnek lenni, és tűrni és tűrni.
Nehezen bírom a szondát, öklendezek tőle, de nem veszik ki, egyszer éjjel megint hányok a szonda dacára, de csak kapok rajta keresztül valami gyógyszert, szonda marad. Nézik a sebeimet és a sztómát, "majd jön Marika" és mindent elmond. Később kiderül, ő a sztómás nővér és az ITO főnővér. Nagyon el vagyok keseredve, úgy érzem meg vagyok nyomorítva, az élet igazságtalan és kegyetlen. Behallatszanak az utcai zajok, mentő vijjog, itt bent el vagyok szakítva a kintiektől, semmi sem fontos már ami kint van..... itt csak zakatol és darál az a bizonyos gépezet....
nem tudom hogyan lesz, mit jelent ez a sztóma, lehet-e élni sztómával (mondják hogy lehet....), vigasztalnak, szánakoznak. A harmadik napon (addig nem volt hely) lekerülök az osztályra, katéterrel, szondával, sztómával. 202-es kórterem, mert közben elköltöztettek. 3 ágyas, előnye hogy szemben a kezelővel, közel van az étkezőhöz, hátránya hogy nincs fszoba, csak mellette de 2 is. Az ablaka a Szentkirály u-ra nyílik, egy gyönyőrű épület zöldeskék tűzzománc díszein csillan a nap, emlékeztetve a sziciliai nyaralásra, a napsütötte épületekre, cipőkkel évszázadok alatt fényesre koptatott utcácskákra. Emléxem milyen boldog voltam ott, mennyire meleg volt, csak sétáltunk gondtalanul, rácsodálkoztunk az épületekre, szívtuk a leánderek fűszeres illatát....



eszmélek

Klinika folyt.
6 órás volt a műtét. Helyrerakták a összekuszált, összecsomózódott, fejen álló beleket, oldották a sok összenövést. "drámai állapotokat találtunk a hasában..." mondták később a doktorok.
T. doktor éjszaka (amikor épp hazaért) elmondta telefonon F-nak, meghalhattam volna.

Arra eszméltem, hogy fexem egy kocsin, egyre erősödő beszéd és zörgés-csörgés szűrődik az agyamba, jobb oldalon egy zöld lepedőszerű függöny mögött motoz valaki, nem tudom becsukni a számat, ráharapok valami műanyagra, és a torkomat horzsolja valami, ettől alig kapok levegőt....
Próbálok kiabálni, de nem megy, majd rángatni kezdem a zöld függönyt, közben eszembe jut hogy nemrég leesett egy nő egy ilyen ágyról és akkor halt meg.... nem tudom felfedezni hogy le vagyok-e szíjazva...
Kapaszkodok a függönybe, rángatom és artikulátlanul nyöszörgök, és egyszer csak valaki kilép mögüle, egy műtős fiú, még nem láttam sosem.
Mutogatok hogy vegye ki a számból a tubust (közben rájöttem hogy ez a tubus) de azt mondja majd ha a sebész vagy altatós engedélyt ad. Próbálom kérdezni hogy van-e sztómám, ő ért tubusosbeteg nyelven, és megnyugtat hogy nincs. Persze teljesen nem hiszek neki, ezért tapogatom a hasam a lepedő alatt, érzem a kötést középen, érzékeny nagyon, és nincs sztóma.... NINCS !!!! :)
Közben előkerül a kedves altató-ébresztő, valamit befújnak a torkomba, olyan sűritett levegőnek tűnik és közben kihúzzák a tubust ! Micsoda megkönnyebbülés !!!! Túléltem ! Nem fáj ! Nincs tubusom ! Van viszont egy szondám, katéterem, és főleg: NINCS SZTÓMÁM !!!! Szép az élet !
Valahogy áttesznek egy ágyra, betolnak az ITO-ra, valakik ügyködnek körülöttem, mint az elkövetkezendő 8 napban és éjszakában is állandóan, és mély álomba merülök.
Nem tudom mikor ébredek fel, reggel van vagy hány óra, nem tudom. Körülnézek. Mellettem egy ágy, lepedőfüggönnyel elválasztva, látok két dagadt lábat a szomszéd ágyban és a sajátomban is (olyan mint Kicsié volt a szülése után), hallom a gépek csipogását, néha állítanak valamit a kütyüjeimen, a nyakamban centrális véna csövecskék himbálóznak, a szondámba folyadékokat nyomnak, hányingerem van tőle ahogy a meleg paraffin halad át a torkomon, még ha benne is van egy csőben... közben F. minden reggel telefonál, csak sejtem hogy ő, minden reggel 7-kor azt mondják neki hogy NEM SAJNOS.... ez azt jelenti, nem indult be a bélműködés. Ez baj. Délelőttönként bejön, és délután is, de mindig akkor tör rám a leküzdhetetlen alvásroham, fogja a kezem és símogat, szeretném tudni mi van vele, a gyerekekkel, Minivel, mindenkivel, de a választ már nem hallom, nekem most MUSZÁJ elaludnom..... félálomban hallom a hangját, érzem a keze melegét.... és visszazuhanok a mélységbe.
Napok telnek így el, jön A., megtanítanak megfordulni és felkelni, kiültetnek egy távolinak tűnő székre (fél méter), ahová odabotorkálok remegő lábbakkal, összegörnyedve, reszketve, de összeszorított fogakkal. ERŐRE KELL KAPNOM !!!!!! FEL KELL KELNI ! CSINÁLNI KELL ! MEG TUDOM CSINÁLNI !
Lassan megismerem a nővéreket és az ITO mindennapjait, tudom kitől mit várhatok. Van 2 kedves Anikó, nappalosok, ha ők fürdetnek reggel, akkor kapok hűsítő zselét is, vidámak. Vagy egy idősebb nővér, tapasztalt nagyon, éjszakás általában, ki tudja hogyan van a műszakváltás.... Ő volt, aki az "elromlott" szondámat nagy könyörgésemre nem cserélte ki, hanem megjavította !!!!! nagy szó, mert belehaltam volna, ha felvágott hassal le kellett volna nyelnem öklendezve egy másikat !!!! Volt viszont egy éjszakás szőke komor (olyan szögletes arcú) rövid hajú, akit nem szerettem mert nagyon pokróc és kíméletlen volt, ott hagyott reggel vizesen nyitott ablaknál, egyátalán nem óvatosan cserélte ki a kötésemet, durva mozdulatokkal forgatott, sosem volt egy jó szava sem. Számára egy tárgy voltam, amivel teendők vannak (sajnos), és nem egy gyarló, gyenge, frissen műtött EMBER. Szerencsére csak párszor volt vele dolgom, de rettegtem hogy nehogy ő legyen.
Végignéztem a váltásokat, ahogy átadtak minket egymásnak, elduruzsolták kivel mi volt, főleg a problémás Cs. úrral, akihez egyszer tüdőgyógyászt kellett hívni h leszívják a vizet a tüdejéből, és egy éjszaka pedig egy fiatal fiú volt az ápoló, aki nem hazudok, az egész éjszakát Cs. úr kozmetikázásával töltötte, a legnagyobb fényárban hogy nem lehetett aludni tőle. levágta a körmeit, megfürdette, megfésülte, vért vett, kicserélt minden csövet, ágyneműt, aztán kezdte újból, közben hangosan beszélt hozzá: Cs. úr, most megfésülködünk.....megszúrom picit, ugye nem fáj.... ez így ment reggelig, azt gondoltam hogy tanul szegény Cs. úron, aki nem tud tiltakozni... nekem ez a fiú egy ŐRÜLTNEK tünt.... :(
Az altató orvos(om) sokat ott időzött, beszélgetett a fiatal ápolónőkkel, nevetgéltek, reggel menetrendszerűen egy zörgő kocsival megjelent a kibontott fekete hajú duci hölgy, talán cserélt valami készleteket? Egyszer a CV-m is elromlott, egy kis fiatal vidám dr.nő jött, (olyan oroszos), azt hiszem ő is Anikó.) hogy ha mozdulatlanul tudok maradni, újat ölt a nyakamba.... 2 szuri az érzéstenenítő és 2 szuri az öltés. csak az öltést választottam. MINDENT ki lehet bírni !!!!! felmerült az EDA lehetősége is, azon át kaphatnék újabb bélmozgatót, fájdalomcsillapítót, de kaptam gondolkodási időt. Ha kicsi kibírta a szülésnél, én is KI FOGOM !!!!!!!
Sokszor kértem, szeretnék kiülni a székbe, hogy mire F. jön örüljön h milyen erős vagyok, büszke legyen rám !!!!! Úgy nehezen bírtam a hanyatt fekvést, nem tudok aludni hanyatt. De igen, itt kiderült hogy tudok !!!! csak kész volt a derekam, a hátam, lecsúsztam a párnáról és nem tudtam egyedül visszakúszni, sok éjjel "kiabáltam" elhaló hangon, hogy tegyen valaki feljebb.....(biztosan nagyon örültek nekem...)
T. doktor minden nap ott volt, és már aggodalommal figyelte az állapotomat. 12-én kedden (MA EGY ÉVE !!!!) beígért egy újabb tükrözést tágítással, és az épp ott beszélgető alatatós ráadásként ígért egy domicumot hozzá.
Délután nagy zörgéssel felérkezett a gép, átmásztam a szomszéd ágyra, esdeklő szemekkel néztem az altatósra: hol van a dormicumom????????? Gondolom valaki beszúrta a CV-ba, mert aztán ismét a NAGY SÖTÉTSÉG....

ez is folyt.köv. lesz.....

Mini ma..(nó)

Mini ma sokkal jobban volt, hál isten minden segítségnek és rágondolásnak.
Mikor megérkeztem, épp rettenet sebességgel 4kézlábazott, (újból meg kell majd tanulnia járni???????) és már nem köhög olyan nagyon csúnyán...
Aztán mivel rajta volt a "lesöprök-ledobok mindent" roham, úgy döntöttünk hogy lemegyünk kicsit sétálni (széééé.... manónyelven), persze a babakocsival.
Elsétáltunk Maka felé, akit kiugrasztottunk az akvárium-generál mellől, kicsit beszélgettünk, Mini puszikat dobált és integetett, és 10 körül már otthon is voltunk.
A délelőtt többi része "tigris színre lép" és kreatív formabedobálós játékkal telt, közben többször kiabált: ANNNAAAA, ANNNNAAA !!!!! (én tanítottam múlt héten, kiabáljunk anyának: ANYA ! ANYA !) :)
Délben megevett egy kis gyógyhusilevest, pár falat hortobágyi palacsintát, és majdnem 1 egész fánkot !!!!!!!
Helyzet JAVUL !!!!!! Minden segítségnyújtónak, pozitív gondolkodónak: THX !!!!!! :):):)

visszaszámlálás

Eltelt az első délutánom a Klinikán, látogatási időben (nem volt látogatás a zárlat miatt) leszöktem a kapuhoz, ahol F-val tudtam a padoknál pár szót váltani, de nem tudtam ottmaradni, a szívem szakadt meg, de annyira görcsölt a hasam hogy vissza kellett mennem az osztályra. Ja, el is felejtettem, a délután folyamán több csoport orvostanhallgató vizsgált meg, kérdezett ki, amit elég jól tűrtem, de a hasnyomogatást nem viseltem túl jól....
Közben este lett, éjszaka lett, egyre erősebbek lettek a görcseim, már a szobatársak sem viselték túl jól a szenvedéseim. Arra emléxem, éjszaka az infúziós állvánnyal csörömpöltem a folyosón, újabb valamilyen drogot kérve...... és nagyon-nagyon szomjas voltam... valami jeget kérek, jeges vizet. számoltam a kockákat a folyosón, 10ezerszer elolvastam hogy PROFESSZOROK...a zöld ajtón....a szobákban már sötét, az étkezőben vacsora maradékok, oh, enni.... az meg mi? a pultnál egy fiatal fiú és egy fekete hosszú hajú lány az éjszakások, (vajon együtt járnak????) este 11 körül cipeltek egyszer egy matracot, és a földön aludtak (volna) a pult alatt, ha ilyen elvetemültek (mint én) nem zörögték volna őket fel fél óránként.... tényleg: mit csinálhatnak a professzorok? mit csinálnak az orvosok? biztosan otthon vacsoráznak, nézik a tv-t, kikérdezik a leckét a gyerektől, vagy épp buliban vannak....gondolnak-e rá hogy holnap majd felvágnak valakit... hogyan lehet erre felkészülni? le kell játszani fejben? bemegyek, átöltözöm, jó reggelt mindekinek... hol a beteg? igen, alszik már... akkor kérek egy szikét... oh, na kezdjünk hozzá ! mindig kipihentnek kell lenni? oh, drágám, lécci te porszívózz össze, vagy vidd le a szemetet, tudod holnap lesz egy 6 órás műtétem.... pihennem kell. ja és a kezemre is vigyáznom kell....(Többször elnéztem T. doktor kezét amikor gépelt az ambulancián, vagy G. kezét mikor verte a billentyűzietet amikor felvett, ezek azok a kezek, amik markolják a szikét, fogják a fogót, remegés nélkül engedelmeskednek az AGYNAK.... a munkaeszközök. ) Aztán minden reggel, felkelés után: oh, nehéz napom lesz, lesz 2 műtétem, meg még rendelek is az ambun.....oh, hogyan lehet kipihentnek lenni mindig, nyugodtnak lenni, hogyan lehet koncentrálni, állni ,több órán át, és hogyan lehet tudni hogy mi után-mi következik a műtőben????
Reggel lett, még pár vizsgálat, rosszabbodtam, még telefonon sem tudtam 10 mp-nél többet beszélni senkivel, mert az iszonyú görcsök miatt levegő után kapkodtam.
Délután nagy meglepetésemre hányni is kezdtem valami sárgás-zöldes nemtommit, amitől rettentően megijedtem, mert igazán nem vagyok hányós, talán az utolsó ilyenem mikor J-tal voltam szülés előtt 2 héttel és belerúgott a hasamba.
Kaptam is egy öklendezéssel (nem jól tűrök a torkomban semmit...) lenyomott szondát az egyetlen nem kedves ( csak annak látszó.....) T. nővértől, (máskor is kaptam, de azt a mélyhűtőből vették elő, úgy kicsit emberségesebb ...) amit aztán sikerült pár óra múlva megszabadulnom, így az éjszakát (még) szonda nélkül töltöttem, nem mintha sokat aludtam volna.
Másnapra már nagyon-nagyon ramatyul voltam, de délelőtt a prof. viziten megszántak, eldőlt hogy műtét,(tolódott volna keddre, mondta T. doktor, mert a 7re már elfogyott a kvóta......csókoltatom Horvátágnest a qva kvótákkal együtt......:(:(:( ) kora délutánra tervezve... akkor már minden mindegy volt, csak vigyenek már, "MŰCCSENEK MEG !!!!" hozzák már a fáslit, toljanak fel, aludni szeretnék..... F. sms-eket küldött: mikor? 1-kor..... 2-kor.... azt mondták 4-kor...talán 5kor....
aztán feltoltak, végre-végre.... néztem a lámpákat a plafonon, oh. hányan nézhették ezt bízva a gyógyulásban, hány betegnek ez volt amire utoljára emlékezett, aztán .....
Érdekes, az előkészítőben már nem fájt a hasam, átmásztam az ágyról, és jött egy barna szemű fiatal magas orvos, azt mondta ő fog elaltatni, (találkoztam vele persze előző nap a kórteremben) én még annyit mondtam, szeretném ha ő lenne aki majd fel is ébreszt, ezt persze nagyon megígérte, ránéztem az órára, fél 6 volt...... hol lehet F.? mi van a többiekkel???? oh, kicsikéim, és Anyu-Apu (ott fennt..... ) vigyázzatok rám..... bent még motoztak rajtam ezt-azt, éreztem hogy tűt szúrnak valahová belém, vénát keresnek.... aztán HAMAROSAN A SÖTÉTSÉG.....

folyt.köv., csak rohanok Minimanózni, aki jobban van, holnap kell megint visszavinni, de már nem köhög annyira, beszámolok róla ha hazaértem !!!!!

2009. február 10., kedd

felhő

Azt hiszem itt az idő, hogy (persze több folytatásban) emlékezzek azokra a napokra, amik (nem közhely !) megváltoztatták az egész életemet.

6-án volt egy éve, hogy szörnyű, csillapíthatatlan fájdalmakkal ültem megszeppenve - bélelzáródás diagnózissal - a Klinika ambulanciáján először.
A mosdót - sikertelenül - 5 percenként látogatva, felpuffadva, majd kuporogva vinnyogva a padon, mégis TUDTAM (!) ha valahol meg kell operálni, akkor ezt a helyet választom.

Lenyűgözött a váróterem, a zöld ajtók, a képek a falon (nem mintha nem jártam volna már sok ilyen intézményben), és kicsit elkalandozva visszakerültem az időben.... elképzeltem hogy ezekhez a falakhoz támaszkodtak az egykori betegek, nyíltak a nagy ajtók, a sok "fehérköppenyes" szinte a kockás burkolat felett suhant az oszlopok között, fémek csörgése hallatszik át az ajtón, a várakozók halkan beszélgetnek, duruzsolnak, összeszorult gyomorral érdeklődnek: szintén? és mi a baj? ó jaj, meg kellett operálni? szegény..... ott jön a professzor..... tiszteletem professzor úr.... a prof. elgondolkodva lépked a fertőtlenítő szagú kockákon, félmosolyt vet és "....napot" mormol, és becsukódik mögötte a nagy ajtó, amely mögött titkok.... sóhajok, jajok....

Közben markolásztam F. kezét, aki idegesen ült mellettem, nem könnyű éjszaka volt mögöttünk, egy kórházból SF (saját felelősségre) elrohanással, infúzió kiköttetésével, az éjszaka végig sírásával....
Aztán eljött a 8-9 óra, az orvosok egyre többen érkeztek a rendelőkbe, már ülőhely sem volt a padokon.
Nekem a T. doktornál volt jelenésem. Elképzeltem hogy biztosan ő a magas, koros orvos, zsebében a keze, aki alázatosan sétált az egyik rendelőbe, vagy talán az ősz hajú.... akit sok beteg ismerősként üdvözölt????
Aztán egyszer csak nevemen szólítottak, beléptem a rendelőbe, ahol egy dús fekete hajú fiatal orvos fogadott, bemutatkozott, leültetett.
Még el sem mondtam mi történt, mik az előzmények, még épp csak megvizsgált, megnézte a leleteket, de már tudtam..... hogy Neki, (vagy itt bárkinek) a kezébe adom az életem. (nem mintha lett volna más választásom :() Nem tűnt idegesnek, gondterheltnek, kiírt pár vizsgálatot azonnalra és várt vissza.
Hamarosan túlestem egy állandó hasgörcsök mellett elvégzett nem túl kellemes vizsgálaton (irrigoszkópia), majd visszavittük a leleteket, amiket kielemzett a radiológussal, majd mindkettőnket behívott és elmagyarázta hogy mi a helyzet.
Ami a rossz hír, a bélelzáródás igaz.
Ami a jó hír, hogy NEM daganat !!!! Ezen meglepődtem, mert én sosem gondoltam arra hogy daganat lehet, valahogy minden mást inkább elképzeltem mint azt !
Ami a biztos, hogy itt kell maradnom, és a tervek szerint -pár vizsgálat után - pénteken megoperál majd. Felvetette az ideiglenes sztóma lehetőségét is, de Tőle, nem tűnt nagyon rémisztőnek (csak egy kicsit), és nagyon bíztunk benne mindhárman hogy erre nem lesz szükség.
Na ekkor, a felvételem hallatán, már igazán MEGNYUGODTAM. ITT VAGYOK A LEGJOBB HELYEN !!!! Véget érnek a sírásaim, a pokoli görcseim, csak azon drukkoltam, ha így alakult, akkor igen-igen-igen, minél hamarabb operáljanak meg, és szűnjenek meg a szenvedéseim, mert pár napja már éreztem (olyan 7. érzék volt) hogy MOST igazán nagy bajban vagyok...MEGHALHATOK.

A betegfelvételi iroda után felmentünk az osztályra és elfoglaltam az ágyam a 212-es kórterem 2-es ágyán. (A holmimat Kicsiék hozták be délután, a szigorú portás hozta fel, közben kitört a látogatási tilalom :() .
Összeismerkedtem a szobatársakkal, és a nem szűnő görcsök közepette kilátogattam a kezelőbe, ahol két nagyon fiatal, mosolygós, nyugodt és barátságos orvos (fiú-lány) vett fel, kikérdezett, megvizsgált, és nagy örömömre a doktornő (thx G !!!!!!! :):):)) eltekintett egy igen kellemetlen vizsgálattól amin az elmúlt napokban már többször is átestem.... így a kínzásom nem folytatódott tovább. Annyira nyugalmat sugároztak, hogy a nem szűnő fájdalmaim ellenére nem féltem a rám váró műtéttől.
A délutánom nem volt kellemes, a fiatal doktor lekísért az endoszkópos laborba, ahol a számomra nagyon rettegett tükrözés várt rám, a megnyugtató viszont a szituban T. doktor volt (aki felvett) és dacára annak hogy betódult egy orvostanhallgató csapat is, megadóan tűrtem a vizsgálatot, különösebb jajveszékelés nélkül, és akkor gondoltam rá először, hogy itt vagyok, én vagyok a 212-es 2-es (bár hamarosan az ápolónők és pár orvos is nevemen szólított, ez nagyon jól esett...), és nincs mit tenni, nem tehetem már amit akarok, nincs már saját akaratom, BESZIPPANTOTT A GÉPEZET....

folyt. köv.

2009. február 9., hétfő

woodoo

Na most már aztán abba lehet hagyni a woodoozásomat, mert összekapom magam és tényleg elkezdek ellen "varázsolni", de annak beláthatatlan következményei lesznek..... :(:(:(

Fél 10-ig legyűrtem pár munkát, vetettem egy pillantást az osztály új "játék" hűtőjére, kb. mint az oviban a konyhasarok, már a méretét tekintve...
Főztünk meleg teát Sanyinak, hogy kikecmeregjen a flu-ból, előkészítettem a pénzt hogy megyek masszázsra, (pénteken ugye nem voltam) telefonom lemerülőfélben, közben vártam J-ék telefonját a jó hírrel a sebészetről, és lám-lám, hívott is, nem éppen jó hírekkel.

Reggel a körzeti dokinál voltak, mert Mini köhögött és fulladozott egész éjjel, most indultak volna a Bethesdába, de a kocsi lerohadt, oda kellene menni, őket hazavinni (szerencsére Maka ezt megoldotta .... :):):) és még nem is láttam az új kocsit.... :(:(:( ), aztán elvinni a sebészetre, délután a heimpálba a másik lába miatt.

Eközben szakad a hó.... masszázs ma is törölve, cucc felkapva, irány-horány V. utca, megjönnek Makával, kis gipszelt lábú madárkám..... Megyünk a sebészetre, ami nem 1xű, mert már az ajtósinál be kell kanyarodni balra, a gyerekkórház előtt 1 db kispolskinyi hely (F. mondta volna: szűk ez mamóka...) de mi muszájból mégiscsak leparkoltunk, mert különben honnan cipeld be a hóesésben a gipszelt gyereket?????????????? közben szétvet a méreg, hogy milyen áldaltan állapotok, nem lehet behajtani csak a város másik végéről, és nincs elegendő parkolóhely sem.

Ja, és a kocsiban mini kapott egy adag spray-t, amit bele kellett porlasztani egy csőbe, aminek a végén van egy maszk, abból kell belélegeznie, persze nagy sírások közepette.
Merthogy asztmatikus tünetek, mondta a drnő aki eddig, heteken át csak acc-t adott a köhögésre, a múlt 7en egy másik drnő már antibiotikumokat, de csak fulladozik, aludjon hidegben, ki kell vinni..... MIÉRT NEM CSINÁLTAT VALAKI EGY RTG-T?????? MI AZ HOGY ASZTMATIKUS TÜNETEK????? AKKOR MIÉRT KÖHÖG FEL DEKÁNYI NYÚLÓS VÁLADÉKOT?????? Most már K-O-M-O-L-Y-A-N AGGÓDOK !!!!! nem kellene egy szakorvos???????? ide szerdán kell visszavinni.
I közben a jéghideg autóban várja a szerelő "barátot" aki majd legalább annyira megjavítja a kocsit, hogy a szervízbe lehessen vinni.

A sebészeten csak átkötötték a gipszet, jövő 7 csütörtökön kell visszavinni, majd akkor kap járót, de sarok nélkül és nem ajánlják a könnyítettet mert azt csak fűrésszel lehet majd levágni.

Mikor visszafelé jöttünk, fél 12 felé, I még várta a "sárga (?) angyalt (?) ".....

2009. február 7., szombat

akadályverseny és szárnyaszegett madárka....)

Az oké, hogy minden napra jut valami megpróbáltatás, és minden nap persze egyre erősebb leszek, mert ugye amibe nem halunk bele az erősebbé tesz, mint a gátfutó ugrálom át az akadályokat, aztán jön a következő, a következő, a következő, és persze győzni akarok, és futok tovább és tovább....
(fuss Forest, fuss.... )
Ez volt bent is, itthon is, sok munka, sok adminisztráció, és szervezés, ügyködés, esti fordítások F-nak, de szépen ment minden mint a karikacsapás, ugyan kicsit dévavára-szerű volt, mert egy megoldott dolog hozott kettőt, pedig el sem hangzott hogy minden(ki) hozzon magával még egyet... Aztán szerdán hívott É hogy TELEFONON (!!!!!) kirúgták, másnap már be sem kell mennie.... Nagyjából levegőt sem kaptunk, mert pont akkor értünk haza, csináltam a fordítást már.... Összedugtuk a fejünket és stratégiát találtunk ki a sokadik szemét munkahelye ellen, és forrt az agyam hogy hogy lehet valaki ilyen 2színű és szenya, hogy még a szemébe sem néz annak, akit az indokolatlan döntéssel a létbizonytalanságba taszít.....
Na nehéz is lett a szívem, nem elég hogy Kicsiék is így állnak, egy keresővel, ugyan Kicsi gyeden (gyesen????) van, de felszámolták a munkahelyét, és tudjuk a blogjából hogy nehezen jön össze egy állás, már nem is téma hogy a szakmájában legyen, csak valamit csináljon 2 diplomával.... és most ez, amikor É most tervezett átiratkozni a másik fősuliba, tanít egy napot hogy pénzük is legyen, és bejárt minden munkahelyére betegen, megfázva, stb. mert valakinek ki kell nyitni, mi lesz ha nem megy be..... Most aztán látszik mennyire érdemes is.....legyél lojális.

Plakát a szobámból:
AHHOZ HOGY ITT DOLGOZZ,
NEM KELL HÜLYÉNEK LENNI...
DE AZ... SOKAT SEGÍT !!!!

A lakáscsere elképzelések is egyenlőre a füstben...igaz, a hitelek is az ablakban, ahogy áll (áll???? zuhan......:() a Ft.

Közben F-ban is nehéz tartani a lelket, igazoló jelentéseket ír hogy miért volt hideg tavaly ilyenkor, miért kellett fűteni a szállodát, és miért volt meleg, amikor meg hűteni kellett, ez egy vicc, én meg fordítom ezeket mert az új igazgató nem beszél magyarul. Minden nap későn és ziláltan jön haza, munkával, tele keserűséggel, kénytelen leszek woodoo-zni az már csak szent !!!
(hú de jó kis képzavar volt!!!!)
Mégsem engedhetem hogy tönkretegye egy az országba jött jött-ment (tényleg, mert max. 3 évig marad) az életünket !!!!
Közben megtudjuk hogy Minimanó beteg, nagy a baj, torka gyulladt, sípol a tüdeje, folyik az orra, 4 gyógyszer, antibiotikumok, a kálváriát Kicsi megírta a blogjában...

Volt még ezek után egy értekezletünk, ami után hazaestem szerdán jó fáradtan, É miatt alig aludtam, F. hajnal 1-ig csinálta a HF-ot, csütörtökön kicsit meggyötörve értem be, szomorúan hogy még a N.-téri búcsúpuszink is elmaradt a kapkodásban (ott cserélünk, és én tovább kocsival, Ő metro), megcsináltam ezt-azt, kicsit sóhajtottam hogy hála az égnek csütörtök, amikor Kicsi írta a skype-on hogy felhívhat-e? persze, de hívtam én..... és akkor Kicsi lányom is sír a telefonban, alig értem..... de már érzem hogy baj van.... és igen..... CININEK EL VAN TÖRVE A LÁBA !!!!!!!!!!!!!! Mint aki nincs is ott, kérdezem hogy MMMMIIIIIII VVVAAAANNNN???????????? KINEK VAN ELTÖRVE?????????????? aztán még befejezek egy ügyet, és még alig múlt 8, már autózom hozzájuk.... Kicsinek kisírva a szeme, és a kis szárnyaszegett madárkának GIPSZBEN a bal lába térdig..... persze jönne-menne, nem szabad lógatni, jegelni kell......
Ott voltam csütörtök-pénteken reggeltől ebédig, aztán visszamentem 3 körül, mert mindenhová ölben kell vinni, még pisilni sem lehet csak ha valaki mellette marad....
próbáljuk lefoglalni, de nyűgös, nem érti miért nem mehet, miért nem motorozhat, dömperezhet, közben néha felsír keservesen, vinni kell ki-be-le-fel.... és az összes igekötő...
Várja Apukám nyomdokaiba lépett TATA-TATA-Tatát, aki persze jó későn ért csak oda, pénteken meg nem is, mert este hatkor még megbeszélése volt, közben rajzoltunk, olvastunk, kirakóztunk, de minden unalmas lesz egyszer.
(be kell szerezni újabb figyelemlekötő kreatív játékokat, és meg kell barkácsolni a babakocsit is, hogy ki lehessen vinni..)
Mini "elmesélte" hogyan borult le a székről....... Anyán és Micimackón is kötés van, épp csak az asztal lába nincs még bekötve :(

Hétfőn kell visszamenni, reménykedünk hogy vegyék le ezt a fekvőt, és kapjon könnyített járógipszet.....

Most KÉÉÉÉRRRREEEEKKKK az univerzumtól:

1. MINDENKINEK EGÉSZSÉGET !!!!!!!!!!!!! (mert valahogy ki kell bírni ezt a sok baromságot)
2. rendeződő viszonyokat F-nak.....(valahogy el kell távolítani az őrültet a közeléből.... 1x már sikerült, miért ne tudnám ismét megcsinálni?????)
3. Munkahelyet a lányoknak, stabilitást a fiúknak,
4. Könnyitett gipszet mininek,

5. Általában és minden alkalomra, mindenkinek türelmet, erőt,
Magamnak CSAK egészséget !!!!!!!! (tegnap volt 1 éve hogy a klinikára kerültem....)

MINDEN POZITÍV ENERGIÁT IDE....(befogadás mód: ON)

2009. február 1., vasárnap

aquafittness

Mióta kijöttem a kórházból, és dolgozom (július óta) gondolkodom hogy járni kellene aquára, mint rég, a BM usziba. Úszni persze ott most is tudnék, de az aqua-t úgy szerveztük meg, külön, péntekenként volt 1 óra. (lehet újból lehetne mozgolódni ez ügyben?)
Na mindegy. Itt van a közelemben a KÖSZI, részeként egy tanuszoda, még ott tanultam úszni általánosban, és van aqua. Előtte persze informálódtam, ez sekélyvízi. Na ezt eddig nem próbáltam, csak a mélyvizeset, ahol egy mellény van az emberen, ami ráadásul tartja a gerincét, a bokáján habok, csak a nehezítés miatt, aztán vannak még eszközök, súlyzók, meg még ez+az. Az biztos hogy 1 órán át keményen "pedálozni" kell, mert az embernek nem ér le a lába, és közben haladni kell a medencében, tehát lábmunka az biztosan van.
Szóvas ez sekély. Attól ez még jó és hatékony lehet, olvastam, gumicipővel, víz alatt sámlival, nehezítő kestyűvel. Próbáljuk ki. É-vel elmentünk, vettünk jegyet, és szembesültem a tanuszoda 70-ES évek körüli állapotával, ami persze még nem baj, de tisztaság az volt, szerencsére. Öltözőszekrény az nincs, csak öltöző, cuccot be is lehet vinni, be is mentünk egy "Halihó" felkiáltásra. 20-an voltunk, kb. 3 korosztály, 1/3-ados megoszlásban. Kellett magunkhoz vennünk szörfszivacsot (nemtomminek) súlyzókat és vizinudliból készített karikákat (nemtomminek).
A háromnegyed óra első 20 perce tisztán szárazföldi gyakorlatok, hanyatfekvés, lábemelgetés, kinyújtás, váltott lábbal, keresztezés víz felett, kicsit belógatva (inkább kint), és 7 óra 10-kor már be is a (meleg) vízbe.
A gyakorlatok érdekesek voltak, karikával a nyakunkban (tehát kint vagyunk a vízből... minden értelemben) ugrálás előre páros lábbal, terpeszben zár-nyit, legugol, hátrafelé szökdécselés, indián szökellés, visszafelé mindig úszkálás. Szóval semmi komoly. Pár súlyzós gyakorlat a végén, és félkor felkiáltás: JÁTÉK !
Összefoglalva: a többiek rég járnak, de mégis mi voltunk a legjobbak, az edző hogy úgy mondjam "nem komoly", a gyakorlatok sem.
Van persze izomlázam, de persze a szárazföldi gyakorlatoktól, konklúzió: keresni kell egy IGAZI aquafittness helyet, IGAZI edzővel, főleg ha már fizetünk is !!!!
Legalább ez nem izgat tovább, ezt is kipróbáltuk !
A Gáborék (BM uszisok) itt vannak, ide kellene menni
http://aquafitness.extra.hu/mikor_hol.htm elfogadják a wellness jegyeket is !
Itt egy kis plusz leírás:
http://www.aquafitt.hu/aquafitness/