visszaszámlálás

Eltelt az első délutánom a Klinikán, látogatási időben (nem volt látogatás a zárlat miatt) leszöktem a kapuhoz, ahol F-val tudtam a padoknál pár szót váltani, de nem tudtam ottmaradni, a szívem szakadt meg, de annyira görcsölt a hasam hogy vissza kellett mennem az osztályra. Ja, el is felejtettem, a délután folyamán több csoport orvostanhallgató vizsgált meg, kérdezett ki, amit elég jól tűrtem, de a hasnyomogatást nem viseltem túl jól....
Közben este lett, éjszaka lett, egyre erősebbek lettek a görcseim, már a szobatársak sem viselték túl jól a szenvedéseim. Arra emléxem, éjszaka az infúziós állvánnyal csörömpöltem a folyosón, újabb valamilyen drogot kérve...... és nagyon-nagyon szomjas voltam... valami jeget kérek, jeges vizet. számoltam a kockákat a folyosón, 10ezerszer elolvastam hogy PROFESSZOROK...a zöld ajtón....a szobákban már sötét, az étkezőben vacsora maradékok, oh, enni.... az meg mi? a pultnál egy fiatal fiú és egy fekete hosszú hajú lány az éjszakások, (vajon együtt járnak????) este 11 körül cipeltek egyszer egy matracot, és a földön aludtak (volna) a pult alatt, ha ilyen elvetemültek (mint én) nem zörögték volna őket fel fél óránként.... tényleg: mit csinálhatnak a professzorok? mit csinálnak az orvosok? biztosan otthon vacsoráznak, nézik a tv-t, kikérdezik a leckét a gyerektől, vagy épp buliban vannak....gondolnak-e rá hogy holnap majd felvágnak valakit... hogyan lehet erre felkészülni? le kell játszani fejben? bemegyek, átöltözöm, jó reggelt mindekinek... hol a beteg? igen, alszik már... akkor kérek egy szikét... oh, na kezdjünk hozzá ! mindig kipihentnek kell lenni? oh, drágám, lécci te porszívózz össze, vagy vidd le a szemetet, tudod holnap lesz egy 6 órás műtétem.... pihennem kell. ja és a kezemre is vigyáznom kell....(Többször elnéztem T. doktor kezét amikor gépelt az ambulancián, vagy G. kezét mikor verte a billentyűzietet amikor felvett, ezek azok a kezek, amik markolják a szikét, fogják a fogót, remegés nélkül engedelmeskednek az AGYNAK.... a munkaeszközök. ) Aztán minden reggel, felkelés után: oh, nehéz napom lesz, lesz 2 műtétem, meg még rendelek is az ambun.....oh, hogyan lehet kipihentnek lenni mindig, nyugodtnak lenni, hogyan lehet koncentrálni, állni ,több órán át, és hogyan lehet tudni hogy mi után-mi következik a műtőben????
Reggel lett, még pár vizsgálat, rosszabbodtam, még telefonon sem tudtam 10 mp-nél többet beszélni senkivel, mert az iszonyú görcsök miatt levegő után kapkodtam.
Délután nagy meglepetésemre hányni is kezdtem valami sárgás-zöldes nemtommit, amitől rettentően megijedtem, mert igazán nem vagyok hányós, talán az utolsó ilyenem mikor J-tal voltam szülés előtt 2 héttel és belerúgott a hasamba.
Kaptam is egy öklendezéssel (nem jól tűrök a torkomban semmit...) lenyomott szondát az egyetlen nem kedves ( csak annak látszó.....) T. nővértől, (máskor is kaptam, de azt a mélyhűtőből vették elő, úgy kicsit emberségesebb ...) amit aztán sikerült pár óra múlva megszabadulnom, így az éjszakát (még) szonda nélkül töltöttem, nem mintha sokat aludtam volna.
Másnapra már nagyon-nagyon ramatyul voltam, de délelőtt a prof. viziten megszántak, eldőlt hogy műtét,(tolódott volna keddre, mondta T. doktor, mert a 7re már elfogyott a kvóta......csókoltatom Horvátágnest a qva kvótákkal együtt......:(:(:( ) kora délutánra tervezve... akkor már minden mindegy volt, csak vigyenek már, "MŰCCSENEK MEG !!!!" hozzák már a fáslit, toljanak fel, aludni szeretnék..... F. sms-eket küldött: mikor? 1-kor..... 2-kor.... azt mondták 4-kor...talán 5kor....
aztán feltoltak, végre-végre.... néztem a lámpákat a plafonon, oh. hányan nézhették ezt bízva a gyógyulásban, hány betegnek ez volt amire utoljára emlékezett, aztán .....
Érdekes, az előkészítőben már nem fájt a hasam, átmásztam az ágyról, és jött egy barna szemű fiatal magas orvos, azt mondta ő fog elaltatni, (találkoztam vele persze előző nap a kórteremben) én még annyit mondtam, szeretném ha ő lenne aki majd fel is ébreszt, ezt persze nagyon megígérte, ránéztem az órára, fél 6 volt...... hol lehet F.? mi van a többiekkel???? oh, kicsikéim, és Anyu-Apu (ott fennt..... ) vigyázzatok rám..... bent még motoztak rajtam ezt-azt, éreztem hogy tűt szúrnak valahová belém, vénát keresnek.... aztán HAMAROSAN A SÖTÉTSÉG.....

folyt.köv., csak rohanok Minimanózni, aki jobban van, holnap kell megint visszavinni, de már nem köhög annyira, beszámolok róla ha hazaértem !!!!!