Self Pity
I never saw a wild thing
sorry for itself.
A small bird will drop frozen dead from a bough
without ever having felt sorry for itself.
folytatni fogom.....
folytatom.
És akkor ÖSSZESZEDTEM MAGAM ! nem volt könnyű. a szondát csak másnap szedték ki, (az nagyon nagy megkönnyebbülés volt !!!!!) a katétert a második napon., hólyagtorna után. Egyik este a fiatal orvos, BG :) (aki felvett G-val együtt), - és mindig volt egy jó szava - kiszedte a nyakamból a CV-t, ami úgy egyébként egyre rosszabbul működött, volt hogy T. nővér benyomta az infúziót, ami folyt mellette, így a megoldás egy papírvatta sál lett, hogy ne áztassam át az ágyat, már megint... Kaptam "kincstári" 1 részes zsákokat, leeresztőset. Ki kellett találnom hogyan tudom megoldani egyedül, hogyan kell kicserélni, leengedni. Volt sok baleset, mert rosszul ragasztották fel, különösen "kedvencem" T. nővér, (akit visszakaptam sajnos) hagyott sza@rban :) soxor, volt hogy 1 óra alatt 5 zsák esett le, hiába csengettem, pletykázott valamelyik kórteremben. Ő volt aki elrémisztett, hogy milyen rossz lesz majd otthon, készüljek fel a legrosszabbra, van-e ablak a fszobánkon.... undorító ez az egész, pfffúúú de büdös van itt, nem lehet kibírni.... Persze tépte le a zsákot, hasogatott a friss seb, volt hogy a trutyi folyt bele a hasamon a kötésbe, rémülten reménykedtem benne hogy nem fertőződik el szegény (összesen addig) 3x vágott-varrt hasam... Volt hogy kinyitotta rám az ablakot, egyedül voltam mert a szobatársaimat elengedték 7végére, jöttek be a mínuszok, nem tudtam felkelni mert épp leesett a zsák, hiába csengettem... És csak jajveszékelt hogy mit csinálok, hogy-hogy megint leesett.... Azon a 7végén egyik éjszaka a kedves Clau volt. Amíg lekezelte, a sebet, lezsírtalanította a bőröm (addig sosem látott anyagokkal) a zsákot rátette a radiátorra, felmelegedett a ragasztó, utána ragasztotta fel, és csodák-csodája, még délelőtt is tartott a zsák... Akkor kezdtem el reménykedni hogy lehet élni majd sztómával. Sokat segített sztómás M. is, kedves volt, gyakoroltunk, lassan elkezdtük kikisérletezni hogy milyen eszköz lesz majd jó otthon.
F. tartotta bennem a lelket, mert ha nem sikerült az akcióm, sírásaim voltak... megnézi mit lehet kapni ebből a világban, és beszerzi a legjobb eszközöket nekem, ha a világ túl felére kell elmenni érte, akkor is. Jött Maka mindig délelőtt, sokat beszélgettünk az élet dolgairól, mikor elment rámtört a sírás, mit fogok csinálni majd... hullámvölgyekben kirándultam...Délután jött mindig Kicsim is, nagyon jó volt.... tartották bennem a lelket, van értelme küzdeni, nem okozhatok csalódást, mindent meg kell tennem, ami csak rajtam múlik... Ahogy megérkeztek felkeltem büszkén, egyre jobban ment, és róttuk együtt a köröket, volt hogy már a liftnél vártam őket....
De összeszedtem magam. Amikor felkeltem pisilni, éjjel -nappal egyre több kört mentem, ha már felkeltem 20 perc alatt, ERŐRE KELL KAPNOM !!!! MENNI KELL, MENNI KELL !!!! SENKI SEM FOGJA EZT HELYETTEM MEGOLDANI !!!! MEG IS HALHATTAM VOLNA ! NEM NAGY ÁR 3 HÓNAP SZTÓMA AZ ÉLETEMÉRT !
és egyre többet sétáltam és mentem, hamar megtanultam kicserélni egyedül a zsákot, na jó, volt éjjeli kisebb balesetem amikor a fszobában letoccsant a zsák, és le kellett hajolnom kapaszkodás nélkül és még össze is takarítottam.
K. nővér is sokat segített, kedves, szelíd, mosolygós, igazi, nagy könyv szerinti ápolónő, tűvel feltűzve az órája, ahogy nekünk is tanították. ha maradtam volna a pályán, én is ilyen szerettem volna lenni.
Napról-napra jobb lett a helyzet, megdícsértek a nővérek, orvosok, profok, hogy milyen szépen sétálok, milyen jól kezelem a sztómát. Mindenkinek volt egy elismerő jó szava, mosolya, ez nagyon sok erőt adott. Már egyedül zuhanyoztam, igaz hogy két részletben, kint ebédeltem, bár a székek az étkezőben nagyon kényelmetlenek mert nincs karfája és nehéz felkelni mert nincs mibe kapaszkodni, és nagyon nehezek a fémtálcák... műtötten visszatenni a tárolóba.
Volt még pár rosszabb napom, de MINDEN NAP TÉNYLEG jobb lett. F. és J. behozták a digitális képkeretet és nézhettem képeket M-ról (aki épp felült és mászott már), kaptam szívhezszóló levelet I-től (sírtam is... :(), J. száraz samponnal "megmosta" a hajam, megkaptam a 3 havi 2 részes, akkor legkorszerűbb eszközeimet, jótanácsot a diétás nővértől és a gyógytornásztól, elbocsátó szép üzit T. doktortól, és a 4. héten elhagyhattam a Klinikát......ígérettel hogy ha minden jól megy, májusban találkozunk ismét.....Túléltem, élek !!!!!!! Új életem kezdődik....
F. tartotta bennem a lelket, mert ha nem sikerült az akcióm, sírásaim voltak... megnézi mit lehet kapni ebből a világban, és beszerzi a legjobb eszközöket nekem, ha a világ túl felére kell elmenni érte, akkor is. Jött Maka mindig délelőtt, sokat beszélgettünk az élet dolgairól, mikor elment rámtört a sírás, mit fogok csinálni majd... hullámvölgyekben kirándultam...Délután jött mindig Kicsim is, nagyon jó volt.... tartották bennem a lelket, van értelme küzdeni, nem okozhatok csalódást, mindent meg kell tennem, ami csak rajtam múlik... Ahogy megérkeztek felkeltem büszkén, egyre jobban ment, és róttuk együtt a köröket, volt hogy már a liftnél vártam őket....
De összeszedtem magam. Amikor felkeltem pisilni, éjjel -nappal egyre több kört mentem, ha már felkeltem 20 perc alatt, ERŐRE KELL KAPNOM !!!! MENNI KELL, MENNI KELL !!!! SENKI SEM FOGJA EZT HELYETTEM MEGOLDANI !!!! MEG IS HALHATTAM VOLNA ! NEM NAGY ÁR 3 HÓNAP SZTÓMA AZ ÉLETEMÉRT !
és egyre többet sétáltam és mentem, hamar megtanultam kicserélni egyedül a zsákot, na jó, volt éjjeli kisebb balesetem amikor a fszobában letoccsant a zsák, és le kellett hajolnom kapaszkodás nélkül és még össze is takarítottam.
K. nővér is sokat segített, kedves, szelíd, mosolygós, igazi, nagy könyv szerinti ápolónő, tűvel feltűzve az órája, ahogy nekünk is tanították. ha maradtam volna a pályán, én is ilyen szerettem volna lenni.
Napról-napra jobb lett a helyzet, megdícsértek a nővérek, orvosok, profok, hogy milyen szépen sétálok, milyen jól kezelem a sztómát. Mindenkinek volt egy elismerő jó szava, mosolya, ez nagyon sok erőt adott. Már egyedül zuhanyoztam, igaz hogy két részletben, kint ebédeltem, bár a székek az étkezőben nagyon kényelmetlenek mert nincs karfája és nehéz felkelni mert nincs mibe kapaszkodni, és nagyon nehezek a fémtálcák... műtötten visszatenni a tárolóba.
Volt még pár rosszabb napom, de MINDEN NAP TÉNYLEG jobb lett. F. és J. behozták a digitális képkeretet és nézhettem képeket M-ról (aki épp felült és mászott már), kaptam szívhezszóló levelet I-től (sírtam is... :(), J. száraz samponnal "megmosta" a hajam, megkaptam a 3 havi 2 részes, akkor legkorszerűbb eszközeimet, jótanácsot a diétás nővértől és a gyógytornásztól, elbocsátó szép üzit T. doktortól, és a 4. héten elhagyhattam a Klinikát......ígérettel hogy ha minden jól megy, májusban találkozunk ismét.....Túléltem, élek !!!!!!! Új életem kezdődik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
eszedbe jutott valami????