holdnaptár

Meg kell állapítanom, nem vagyok figyelmes a napjaim tervezésében, nem figyelem eléggé a holdnaptárat..... lehet ha figyeltem volna, talán nincs ilyen elfuserált pár napom....

Na itt is van a holdnaptár....

http://www.holdnaptar.hu/

Ez a Hold dolog sosem hagyott nyugodni.
Vagy besütött az ablakomon gyerekkoromban, átszűrődött a legsötétebb függönyön is, és féltem hogy holdkóros leszek és majd nem tudok magamról. Igen, ettől mindig is féltem, hogy olyan helyzetbe kerülök, hogy nem leszek ura magamnak....
Később voltam Tatán egy úttörő táborban, ahol annyira féltem ettől a nagy fényes, babonázó vonzó valamitől, hogy volt éjszaka hogy a tanári sátorban aludtam, mert a saját sátrunkban nem voltam védve a sugaraktól.. aztán arra gondoltam, a Földön mindenki, de MINDENKI ugyanazt a holdat látja amit én.... sok erdőben világítja meg a tisztásokat, félelmetes árnyékot készít a fákból, felnagyítja az alakokat.... és nagyon nagy, és nagyon fényes, és vonz.... és vonz....

Később javult a helyzet, csak elgondolom ma is soxor a holdba nézve, hogy hány ezer éven át hány ember (is) nézett erre a holdra, a MI holdunkra, biztosan sokan ezt látták utoljára ezen a Földön, és most én is egyike vagyok ezeknek az embereknek, akik itt élnek a Hold alatt.

lehet hogy azoknak is (vajon hányan lehetünk?) akik ilyen agyamenten gondolkodnak dolgokról, a világegyetem végtelenségéről, és próbálják megszámolni amit nem lehet... a galaxis, az idő.....
Amikor rámtelepszik ez a depihullám, (azért ilyen is van ám !!!!!) megpróbálom sürgősen elhessegetni, és próbálom nem hagyni hogy hosszú időre beférkőzzön az agyamba és szétrágja a napjaim.... nem is hagyom. Azt gondolom ráérek ezen gondolkodni ha már nem lesz máson, de most még van más..... addig jó.....
Ez már az elmebetegség????? vagy kezdek felnőni????? mit mondanának a "cicológián"?
Azért szögezzük le, hát komolyan kell venni a Holdat, ha már mozgat tengereket, vezérel hormonokat, indít szüléseket, és még ki tudja.
Vagy ez a vonzódásom a boszik vonzalma?????

Na vissza a Földre:
Kezdődött a péntekkel, amikor reggel F-val levetettem magamról a reggeli rohanásban a kettő db láncomat, hogy ugye megyek a masszázsba.... de nem-nem, a masszázs elmaradt...
Gondoltam majd hamarabb hazajövök, de az sem jött össze.
Az egyedüli jó a napban, hogy kicsikékkel taliztunk, Minimanóval néztünk egy kis nyuszit, halakat, egereket az árkiban, és közben a bookline-ból is elhoztuk a húsvéti könyveket, mert ha télapó vagy húsvét, vagy mindegy is, akkor könyv-könyv-könyv !!!!!! És könyvet nem dobunk ki..... mert a könyv az emberek, a könyv a gondolatok... (tele is van a lakás és a pinyó könyvekkel :) F-val is taliztunk, miniket hazadobtuk, és miután hazaértünk, át is alakult az este magenta színűvé.... mert hogy kinyitottuk a T-home számlát....

Ezután persze hogy lementünk még este az Árkiba és lemondtuk az egész digitális és mindenféle kábeltv szolgáltatást, mert az mégsem döfi, hogy a havi számla kedvezmények után több mint 30, h-a-r-m -i-n-c-e-z-e-r Ft ! Volt kis huzakodás, de sikerült !!!!!!!!!! Boxokat visszadtuk, és számlát pedig nem fizetjük be és kész !!!!!!! Huhhhhhhh, nem volt semmi.

Aztán szombat reggel be a hivatalba, mert vártak az aláírások amit az állami polgártársaink gyűjtöttek hogy ugyen kelljen már számlát hozni a képviselőknek..... na erről szólt a szombat fél 10-ig, amikor is elszáguldottunk É-vel az usziba, persze készültünk, fürdőruci rajtunk, így csak letéptük a ruháinkat és zsupsz a vízbe !
Majd mikor kipurcanva beszálltunk a kocsiba, kiderült h É jól jár, ha velem jár, mert vissza a hivatalba a lerohadt rendszert feléleszteni...így haza tudtam vinni.

Ebédre vittem még pénteken kaját, és milyen jól tettem, majd délután a temetők....
Szerencsére Maka már felkészített, így c sak kicsi sokkot kaptam a megritkított temetők láttán, (a kispesti detto) ahol kivágták az árnyat adó fákat, a cserjéket.... csak a fenyőszerű fenyők vagy tuják maradtak meg.
Miért is??????? hogy ne dőljön rá senkire? vagy kellett a fa valahová???? Most tiszta kopár a temető, nyáron majd trópus lesz ott, és hol fognak üldögélni a vadgalambok, akik Apukám szerint azt búgták: MEG-ÖL-TÉK-SZE-GÉNY-KÉT.... MEG-ÖL-TÉK-SZE-GÉNY-KÉT....
Nem értem.

Aztán jött a vasárnap az elfuserált konyhacsatával, (lásd a másik blog) de a délután azért jó volt, jött MÁ, és ANYAAPA, és mi meg örültünk nagyon, a TATA-TATA és szerény személyem, NA-NA .... (ez mégis jobb mint a nya-nya.... nem????)

ma bent folyt-köv a diliház, napokon belül kezdődnek a választási munkák, ami majd 3 műszak lesz, aláírás befejezve kis hibával, amit aztán kijavítottunk, rohangászás egész nap, az ebédünket úgy kellett elrakatni mert fél 12-kor értekezés, telefonőrület, portán-várnak őrület, de ebben egy jó volt: P. hozott nekem nőnapi virágot !!!!!!! :):):)

Ja így néz ki amit konzervben kaptam a névnapomra tőlük:

és ha már virág, nőnek a gyerekecskék amik majd a ládákba mennek !!!!!
Most 1 hetesek is 1 naposak !

Nem tudom majd mikor tudok írni, de tutti hogy lesz miről majd a héten.

a HOLDNAPTÁRT MEG OLVASSÁTOK..... hátha nem lesz sok kalamajka.
Azért nem is volt nagyon rossz, csak SŰŰŰŰŰRRRŰŰŰŰŰŰŰ.....
Ez pedig kert a nappalinkban:

március 8.

Lehetne tavaszünnep..... lehetne egy szép vasárnap idén..... napsütéssel, madárcsicsergéssel, a kertekben a fagyos földet szétrobbantó születő hóvirágokkal....

Nap kergeti

a telet.

Hancúroznak

friss szelek.

Nyelvecskéjével

a fű

tavaszt kóstol

-Jóízű!

Bimbót bont a

barka már.

A hóvirág?

Ő sem vár.

Hosszú volt a

tél nagyon.

Jót nyújtózik

a napon.

Közben meg Nőnap.... Nőnap !!!! A héten volt egy kis vitánk F-val a nőnapról, és én kijelentettem megint, mint már sok éve, mióta a felesége vagyok, hogy NEM-KÉREK-VIRÁGOT !!!! NŐNAPRA N-E-M ! vegyen bármikor amikor akar, adja át amikor akarja, de nőnapra neeeeemmmmm. Miért vagyok én más mint a többi nő? (akik örülnek????) kérdezte. Nem tudom. Én nem vagyok a többi nő, én ÉN vagyok, és nem kell engem ünnepelni egy évben 1 napon, főleg nem a többi nővel együtt.... és nem KELL virágot hozni, és miért érzi azt minden férfi hogy feltétlenül az évnek ezen a napján virágot KELL venni.... Miért? mert ez a szokás? megkérdezném az összes férfit: mit jelent a számára az hogy NŐ????? Miért kellene a kollégámnak megemlékezni az ÉN nőségemről? Vagy miért nem lehet hogy mindenki gondol egyet, és az év egy napján majd visz egy szál virágot a NŐ-nek, vagy szervez egy romantikus estét, vagy mit tudom én, de miért MINDENKINEK UGYANAZON A NAPON kell ünnepelnie minket???? Furán gondolkodom. Én is tudom. Ebből is látszik hogy MÁS vagyok. Aztán persze jól megbántam.... Nem hagytam az önfejűségemmel hogy F. a FÉRFI legyen, aki a NŐ-nek virágot vesz. Aztán persze másnap vett.... és nagyon örültem. De az pénteken volt.... és nem ma (szerencsére)

.... és szélvihar van, késő délután már armageddon-szerű az ég, letört faágak szerte-szét, a délutáni sétánkon megfagyott leveleket kerget a szél, mint egy kis forgószélben pörögnek-forognak a levelek, és visszahullnak a fagyos földre, hogy egy újabb fuvallat messze vigye zörgő levélcsontjaikat....

Apukám születésnapja van ma!!!!!
Már 5 éve hogy utoljára felköszöntöttük, a "nemzetközi születésnapja" alkalmából, már 5 éve hogy ezen jót nevettünk........
Ma megint meggyújtottam a lelkemben egy mécsest....

Délután jöttek kicsiék, a két fiútól kaptam egy aranyos kis nárciszt, a "nemzetközi Zoltán-nap" alkalmából...

Honnan tudhatták???? :)

És most itt egy kis manó, egy új FÉRFI :) a Földön, aki felém nyújt egy kis tavasz-színű selymes kis virágot, mint ahogy a dédnagypapája (az első TATA...) is de sokszor.... :)

Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz! Hallgass el, rút panasz! Él még a szeretet. Van Isten. Lesz tavasz.

kiborulások, és s(z)éta !!!!!

Hétvége óta javult a helyzet, minimanó már rá is állt a lábára, igaz hogy legtöbbször azért a padló közeli állapotban száguldozott, vagy térden (ezt nagggyyyyooonnnn rossz nézni, brrrrrr) vagy 4kézláb, ez kicsivel jobb...
Szombaton F. vigyázott rá nálunk, míg mi izzadtunk az először hüsi medencében, de mire hazaértünk, már tolta a "járást-segítő" kis kocsiját, aminek jó nagy hasznát vette akkor (is) mikor tanult járni...

Első kiborulás: (később látszik hogy valójában a második...)
Tegnap azért volt kis bosszúság, elmentünk a várva-várt modellvasút kiállításra, ahol dacára annak hogy a vak-is-láthatta, hogy el van törve a gyerek lába, hát nem vihettük be a babakocsit,



mert hogy sokan vannak, .....majd vigyázok rá anyuka. kinyílt...

A kiállítás sem volt az, amit vártunk, pár szegényes terepasztal, nagy tömeg, azért jobbra számítottunk, és persze

második kiborulás: (ja, ez volt előbb.... úgy hogy ez volt az első....)
a kultúra utalványainkat se fogadták el...
Akkor mire is lehet költeni? kiállítás=nem, könyv=nem..... mi a kultúra kis hazánkban??????? mozira igen, de van olyan film amit szeretnék megnézni, még ha utalvánnyal is????

harmadik kiborulás:
szegény Minimanó borult ki a babakocsiból a sugiban, ahol beakadt a kocsi a mozgólépcsőbe, valahogy az öv is kiakadt, és szegény hasra előre, mögötte az emberek feltorlódva, lépcső meg megy, én csak a törött lábát láttam hátulról, ahogy természetellenes pózban a földön....

Na az ájulás kerülgetett, így a semmi étvágyam lecsökkent a mínuszra, ami persze nem árt...

És végre a mai igazán jó kis nap !!!!!!

Hír 11-kor: levették a gipszet !!!!!!! hurrá-hurrá !!!!!

Most nemrég felugrottak, egyrészt elcserélni a kajcsit fini limoncellora és segafredo kv-ra, és már ment a s(z)éta.....több kör is, és egyenként felfűztük a fakorongokat a helyükre, és tolta rohanva a (még) kis bicebóca a kocsit, fogta a kezem és menjünk, menjünk, NA....., (ez én vagyok !) ment a szia, a ggiggaaaa, a meggga, a kukkkaaa, az anya-apa, a tata-tata, a NA a Pu(szi).....

Jó kis nap volt (már az itthoni része)..... a többivel meg (ma még) nem rontom el ezt a "heppiend"-et....

menőmanó és útravaló

Tegnap megint meglátogattuk a Bethesda gyerekkórházat, ahol szerencsére megint volt egy, azaz 1 db parkolóhely (na ugye? a pozitív gondolkodás !) és 11-től nem is kellett várnunk CSAK több mint egy órát, és már hipp-hopp ki is derült hogy gipsz marad, de már lehet tipitopizni, és majd 2-án talán vége is lesz ennek a rémháromhétnek.

Kéne azért egy gipszes fotó is...... csak hogy majd legyen mire emlékezni !!!!

A tipitopi nem 1xű, mert kismanónak most rövidebb az egyik lába, na nem gyárilag, hanem amin nincs gipsz... ja és kopog és csúszik is a másik.... a fél lábán már áll, és persze nem meri letenni a kopogósat, de azért délután bemutattuk Tata-tata-tatának hogy lehet sétálni-sétálni és egy kis dombra lecsücsülni.... KOPP !!!!! lehet hogy most kéne egy kis step, vagy egy kis Michael Flepni :) és egy kis ír kopogóst tanítani?????

Kipróbáltuk a tapadós zoknit, és a másikra a habpapucsot, de a mai feladat lesz, venni valami nagyobb habpapucsocskát (jó lesz majd később) a humiban és kipróbálni úgy a járást... valaki írta egy fórumon a hőre puffadó habfestéket ami tapad is, annyira-de-annyira kreatívak vagyunk, hogy szerintem veszünk ma azt is !!! :) Most jutott eszembe, valami horror mesében volt valami kisfiú, akit átváltoztattak törpévé, és egy lakásban kis mókuskákkal találkozott, akik lábán diópapucs volt, azzal kopogtak, csúszkáltak.... miért jutott ez eszembe??????? biztos a kopogásról....

Holnap talán megint nálunk délelőtt, mert mi meg aquaznánk de már 3-asban, addig F. az uncsijával, és hátha jól jön megint a "járássegítő" kis kocsi, amit eddig persze úgy tolt rohanva, hogy a kocsi csak úgy szállt a levegőben.... remélem megjön a rohangászás kedve, ha meglátja....

Na itt a kis "okosság" mára... és más napokra is:

"A legalkalmasabb hely itt van.
Pontosan itt.
A legalkalmasabb idő pedig most van.
Pontosan most.
Ha nem tudod, hogyan kezdj neki jól, kezdj neki rosszul, de kezdj neki.
Ha egy dolog ér valamit ebben az életben, azt mindig nehéz megcsinálni. Semmi sem könnyű, csak a zuhanás.
A legtöbb probléma, ami akadályozhatja a sikert és a boldogságot, igen bonyolult.
Egy nehéz és bonyolult feladat megoldásának útja pedig az, hogy nekilátunk. Nem várunk. Nekilátunk - valahogy, ahogy éppen tudjuk csinálni.
Mert a tanulás módja az, hogy próbálkozunk.
Az élet - mesterség, nem pedig tudomány. Elsajátításához gyakorlás, türelem és álhatatosság kell, az, hogy újból és újból elölröl kezdjünk dolgokat. A világon senki sem tanulhatja meg, hogyan kell csinálni valamit, csak ha csinálja. Különösen ha arról van szó, hogyan biztosítsuk a megélhetésünket és hogyan jöjjünk ki embertársainkkal."

Frank Crane

G-nak... (magamnak is..) és a tervezgetőknek....

Hankiss János: Tervek, és tévedések

"Tele vagyunk apróbb, nagyobb tervekkel, néha világmegváltókkal is.Fürdés közben, sétálgatva, egy unalmas előadás hallgatása közben, félálomban, és ébredéskor zseniális, és fontos terveink születnek.Olyanok, amelyekkel megváltoztatjuk a világot, haladásunk irányát, ambícióinkat, úrrá leszünk a nehézségeken, előre megyünk, megoldunk eddig elakadt dolgokat.Kiemelkedünk általuk, megjavulunk, vagy megjavítjuk a körülöttünk élőket.Feltalálunk majd olyan gépeket, amelyek megkönnyítik hétköznapjainkat, leveszik rólunk a gondokat.

Azután indul a nap, gyötrődünk az autobuszon, befúj a szél a rosszul szabott kabátokba,leeresztett az autógumi, minden a hegyén-hátán a hivatalban, már eszünkbe sem jut, egy óra múlva pedig nem a világ megváltására törekszünk, csak kínnal, keservvel magunk mögé tudni a napot, hogy hazamehassünk (ahol égve hagyták a villanyt, bezárt ajtó fogad, a hidegben kell kulcsért kaparásznia kulcs nem akar beilleni, a többiek is fáradtak, elgyötörtek, kedélytelenek, kifut a kávé, minden vacak) Várni a lefekvést, majd a másnap reggelt... és így tovább.
S egy keserű grimasszal tudomásul vesszük, hogy a tervek füstbe mentek, hogy a kitűzött cél megvalósításához, a legapróbbhoz, egy tipli befúrásához, a villany megjavításához sincs erőnk, nemhogy többhöz..
Keserűen oltunk lámpát, hitevesztetten.

Aztán lassan, forgolódás után mégiscsak ránk ereszkedik az álom, s félálomban elgondoljuk, hogy erősek vagyunk, holnap könnyedén kicseréljük a kiégett izzót, hogyan oldjuk meg jobban a közlekedésünket ,hogy mossuk le az autot, rögzítjük ki az ajtót, festjük át az utálatosan fekete lámpát...

Elbukunk, és tervezünk, gyengének mutatkozunk, de fölkászálódunk...
Van-e ennél emberibb, szebb, tisztább álláspont? Bukásaink, és megnemszűnő tervezgetésünk-mi más is az élet?"

csapó ...2 ! (3?) aquafitness megint.. ..és Napoli

Most az a menetrend, hogy felkelünk szombaton, és reggeli után átmegyünk minihez, hogy kicsit tehermentesítsük J-t. Na ez szombaton F. feladata, mert mi már 2. alkalommal ezalatt É-vel adunk a vizitornának.
Múlt 7en elmentünk először az usziba, (ez már végre az igazi, a komoly, a mélyvizes) 9-re, voltunk vagy 14-en, nagyon jó az edző és nagyon jó az edzés is. Kicsit féltem hogy hogy bírja a megviselt-stoppolt hasam a terhelést, de múlt 7-en még volt hogy külön gyakikat kaptam, tekintettel az előzményekre.
E héten már próbáltam mindent mint bárki más, és mint rég, sőt vettünk is 10 alkalmas bérletet, ami pont április 18-án szombaton jár le, ami azért érdekes, mert 19-én elutazunk Nápolyba.
kis kitérő.....
Na ez meg úgy jött, hogy láttunk egy kisfilmet Pompei-ról, a Vezúvról (Etnán voltunk már !) és akkor kitaláltuk hogy el kellene menni...
Közben olcsóbb lett a repjegy, és elkezdtük szervezni, és rendben is van, minden visszaigazolva, indulunk majd egy hétre... utolsó bérletes aqua után másnap !!!!!
Kicsit tartok Nápolytól, mert a fórumokon és a neten nincs jó híre, azt javasolják ne vigyünk nyakláncot, a cucc csak hátizsák, ne mászkáljunk sikátorokban és kerüljük el a garibaldi teret... (klasszz, a közelben van a szállodánk....) De hát az élet egy kaland..... Voltunk Palermóban is, (sőt idén vissza is tervezünk menni sanvitoba.....) hát Palermo sem volt gyenge, majd próbálunk Nápolyban is elvegyülni a tömegben, csak még azért el kell gondolkodni hogy vigyük-e a komoly fotoapparátot, mert persze az meg jó lenne ha ott lenne.
Na idő még van, lehet tervezgetni, képeket nézegetni, útitervet készíteni, könyvet keresni (lásd a párizsi könyvvásárlás....hehehe)
no vissza
szóval most kesztyűs gyakorlatok voltak, úgy néztünk ki mint markherris, as bobby a dallasból a nemtudommiacíme filmben sok évvel ezelőtt, vagyis jó kis úszóhártyák lettek az ujjaink között. Az edző nagyon jó, csak most 10-kor jó sokan voltunk, muszáj volt néha előzni is, az egyetlen negatívum a parkolóhely keresés volt, így ha 10-re megy az ember akkor nem 1xű. A heti sportomba így beillesztettem az aqua-t is, így hétfő masszázs (húúúúúú de jó volt ma is......) az elég is az első munkanapra, kedd bringa, szerda hidro, csüt. bevásárlás :), ez épp elég, péntek szauna, szombat aqua, vas. szauna, és minden nap amikor csak tehetjük akkor séta---séta----séta.... vagy lehet hogy a menetrendet még átalakítom, de az biztos hogy az uszi előtti napon jó a szauna !!!!
Szóval bérlet megvan, megyünk, és úszunk, úszunk.....
remélem a 7en J is tud már jönni !!!!!

ma

fagyott madár

Self Pity

I never saw a wild thing
sorry for itself.
A small bird will drop frozen dead from a bough
without ever having felt sorry for itself.

- D.H.Lawrence

folytatni fogom.....
folytatom.

És akkor ÖSSZESZEDTEM MAGAM ! nem volt könnyű. a szondát csak másnap szedték ki, (az nagyon nagy megkönnyebbülés volt !!!!!) a katétert a második napon., hólyagtorna után. Egyik este a fiatal orvos, BG :) (aki felvett G-val együtt), - és mindig volt egy jó szava - kiszedte a nyakamból a CV-t, ami úgy egyébként egyre rosszabbul működött, volt hogy T. nővér benyomta az infúziót, ami folyt mellette, így a megoldás egy papírvatta sál lett, hogy ne áztassam át az ágyat, már megint... Kaptam "kincstári" 1 részes zsákokat, leeresztőset. Ki kellett találnom hogyan tudom megoldani egyedül, hogyan kell kicserélni, leengedni. Volt sok baleset, mert rosszul ragasztották fel, különösen "kedvencem" T. nővér, (akit visszakaptam sajnos) hagyott sza@rban :) soxor, volt hogy 1 óra alatt 5 zsák esett le, hiába csengettem, pletykázott valamelyik kórteremben. Ő volt aki elrémisztett, hogy milyen rossz lesz majd otthon, készüljek fel a legrosszabbra, van-e ablak a fszobánkon.... undorító ez az egész, pfffúúú de büdös van itt, nem lehet kibírni.... Persze tépte le a zsákot, hasogatott a friss seb, volt hogy a trutyi folyt bele a hasamon a kötésbe, rémülten reménykedtem benne hogy nem fertőződik el szegény (összesen addig) 3x vágott-varrt hasam... Volt hogy kinyitotta rám az ablakot, egyedül voltam mert a szobatársaimat elengedték 7végére, jöttek be a mínuszok, nem tudtam felkelni mert épp leesett a zsák, hiába csengettem... És csak jajveszékelt hogy mit csinálok, hogy-hogy megint leesett.... Azon a 7végén egyik éjszaka a kedves Clau volt. Amíg lekezelte, a sebet, lezsírtalanította a bőröm (addig sosem látott anyagokkal) a zsákot rátette a radiátorra, felmelegedett a ragasztó, utána ragasztotta fel, és csodák-csodája, még délelőtt is tartott a zsák... Akkor kezdtem el reménykedni hogy lehet élni majd sztómával. Sokat segített sztómás M. is, kedves volt, gyakoroltunk, lassan elkezdtük kikisérletezni hogy milyen eszköz lesz majd jó otthon.
F. tartotta bennem a lelket, mert ha nem sikerült az akcióm, sírásaim voltak... megnézi mit lehet kapni ebből a világban, és beszerzi a legjobb eszközöket nekem, ha a világ túl felére kell elmenni érte, akkor is. Jött Maka mindig délelőtt, sokat beszélgettünk az élet dolgairól, mikor elment rámtört a sírás, mit fogok csinálni majd... hullámvölgyekben kirándultam...Délután jött mindig Kicsim is, nagyon jó volt.... tartották bennem a lelket, van értelme küzdeni, nem okozhatok csalódást, mindent meg kell tennem, ami csak rajtam múlik... Ahogy megérkeztek felkeltem büszkén, egyre jobban ment, és róttuk együtt a köröket, volt hogy már a liftnél vártam őket....
De összeszedtem magam. Amikor felkeltem pisilni, éjjel -nappal egyre több kört mentem, ha már felkeltem 20 perc alatt, ERŐRE KELL KAPNOM !!!! MENNI KELL, MENNI KELL !!!! SENKI SEM FOGJA EZT HELYETTEM MEGOLDANI !!!! MEG IS HALHATTAM VOLNA ! NEM NAGY ÁR 3 HÓNAP SZTÓMA AZ ÉLETEMÉRT !
és egyre többet sétáltam és mentem, hamar megtanultam kicserélni egyedül a zsákot, na jó, volt éjjeli kisebb balesetem amikor a fszobában letoccsant a zsák, és le kellett hajolnom kapaszkodás nélkül és még össze is takarítottam.
K. nővér is sokat segített, kedves, szelíd, mosolygós, igazi, nagy könyv szerinti ápolónő, tűvel feltűzve az órája, ahogy nekünk is tanították. ha maradtam volna a pályán, én is ilyen szerettem volna lenni.
Napról-napra jobb lett a helyzet, megdícsértek a nővérek, orvosok, profok, hogy milyen szépen sétálok, milyen jól kezelem a sztómát. Mindenkinek volt egy elismerő jó szava, mosolya, ez nagyon sok erőt adott. Már egyedül zuhanyoztam, igaz hogy két részletben, kint ebédeltem, bár a székek az étkezőben nagyon kényelmetlenek mert nincs karfája és nehéz felkelni mert nincs mibe kapaszkodni, és nagyon nehezek a fémtálcák... műtötten visszatenni a tárolóba.
Volt még pár rosszabb napom, de MINDEN NAP TÉNYLEG jobb lett. F. és J. behozták a digitális képkeretet és nézhettem képeket M-ról (aki épp felült és mászott már), kaptam szívhezszóló levelet I-től (sírtam is... :(), J. száraz samponnal "megmosta" a hajam, megkaptam a 3 havi 2 részes, akkor legkorszerűbb eszközeimet, jótanácsot a diétás nővértől és a gyógytornásztól, elbocsátó szép üzit T. doktortól, és a 4. héten elhagyhattam a Klinikát......ígérettel hogy ha minden jól megy, májusban találkozunk ismét.....Túléltem, élek !!!!!!! Új életem kezdődik....

eszmélek reloaded (deja vu)

DEJA VU

Arra eszméltem, hogy fexem egy kocsin, egyre erősödő beszéd és zörgés-csörgés szűrődik az agyamba, jobb oldalon egy zöld lepedőszerű függöny mögött motoz valaki, nem tudom becsukni a számat, ráharapok valami műanyagra, és a torkomat horzsolja valami, ettől alig kapok levegőt.... Próbálok kiabálni, de nem megy, majd rángatni kezdem a zöld függönyt, közben eszembe jut hogy nemrég leesett egy nő egy ilyen ágyról és akkor halt meg.... nem tudom felfedezni hogy le vagyok-e szíjazva... Kapaszkodok a függönybe, rángatom és artikulátlanul nyöszörgök, és egyszer csak valaki kilép mögüle, egy műtős fiú, még nem láttam sosem. Mutogatok hogy vegye ki a számból a tubust (közben rájöttem hogy ez a tubus) de azt mondja majd ha a sebész vagy altatós engedélyt ad.

Most nem veszik ki a tubust, lélegeztetni fognak éjszaka, alig tudták visszagyömöszölni a hasamba ami oda való és ettől fulladtam nagyon, (hiába, ha 1x valamit szétszedsz, sosem lehet visszarakni úgy ahogy volt...) 4 nagy átöltő is van a hasamban, és még egy lyuk, a rettegett sztóma.....
Visznek "haza" az intenzívre, nem tudok magamról semmit, egyszer megint a sűrített levegőre ébredek, és akkor veszik ki a tubust.
Sajnos volt szerencsém megint a morc nővérhez, most kicsit rosszabb mert több sebem is van, és 4 nap alatt másodszor van felvágva és összevarrva a hasam.... de nagyon igyekszem tartani magam, csinálni amit mondanak, türelmesnek és erősnek lenni, és tűrni és tűrni.
Nehezen bírom a szondát, öklendezek tőle, de nem veszik ki, egyszer éjjel megint hányok a szonda dacára, de csak kapok rajta keresztül valami gyógyszert, szonda marad. Nézik a sebeimet és a sztómát, "majd jön Marika" és mindent elmond. Később kiderül, ő a sztómás nővér és az ITO főnővér. Nagyon el vagyok keseredve, úgy érzem meg vagyok nyomorítva, az élet igazságtalan és kegyetlen. Behallatszanak az utcai zajok, mentő vijjog, itt bent el vagyok szakítva a kintiektől, semmi sem fontos már ami kint van..... itt csak zakatol és darál az a bizonyos gépezet....
nem tudom hogyan lesz, mit jelent ez a sztóma, lehet-e élni sztómával (mondják hogy lehet....), vigasztalnak, szánakoznak. A harmadik napon (addig nem volt hely) lekerülök az osztályra, katéterrel, szondával, sztómával. 202-es kórterem, mert közben elköltöztettek. 3 ágyas, előnye hogy szemben a kezelővel, közel van az étkezőhöz, hátránya hogy nincs fszoba, csak mellette de 2 is. Az ablaka a Szentkirály u-ra nyílik, egy gyönyőrű épület zöldeskék tűzzománc díszein csillan a nap, emlékeztetve a sziciliai nyaralásra, a napsütötte épületekre, cipőkkel évszázadok alatt fényesre koptatott utcácskákra. Emléxem milyen boldog voltam ott, mennyire meleg volt, csak sétáltunk gondtalanul, rácsodálkoztunk az épületekre, szívtuk a leánderek fűszeres illatát....

eszmélek

Klinika folyt.

6 órás volt a műtét. Helyrerakták a összekuszált, összecsomózódott, fejen álló beleket, oldották a sok összenövést. "drámai állapotokat találtunk a hasában..." mondták később a doktorok.
T. doktor éjszaka (amikor épp hazaért) elmondta telefonon F-nak, meghalhattam volna.

Arra eszméltem, hogy fexem egy kocsin, egyre erősödő beszéd és zörgés-csörgés szűrődik az agyamba, jobb oldalon egy zöld lepedőszerű függöny mögött motoz valaki, nem tudom becsukni a számat, ráharapok valami műanyagra, és a torkomat horzsolja valami, ettől alig kapok levegőt....
Próbálok kiabálni, de nem megy, majd rángatni kezdem a zöld függönyt, közben eszembe jut hogy nemrég leesett egy nő egy ilyen ágyról és akkor halt meg.... nem tudom felfedezni hogy le vagyok-e szíjazva...
Kapaszkodok a függönybe, rángatom és artikulátlanul nyöszörgök, és egyszer csak valaki kilép mögüle, egy műtős fiú, még nem láttam sosem.
Mutogatok hogy vegye ki a számból a tubust (közben rájöttem hogy ez a tubus) de azt mondja majd ha a sebész vagy altatós engedélyt ad. Próbálom kérdezni hogy van-e sztómám, ő ért tubusosbeteg nyelven, és megnyugtat hogy nincs. Persze teljesen nem hiszek neki, ezért tapogatom a hasam a lepedő alatt, érzem a kötést középen, érzékeny nagyon, és nincs sztóma.... NINCS !!!! :)
Közben előkerül a kedves altató-ébresztő, valamit befújnak a torkomba, olyan sűritett levegőnek tűnik és közben kihúzzák a tubust ! Micsoda megkönnyebbülés !!!! Túléltem ! Nem fáj ! Nincs tubusom ! Van viszont egy szondám, katéterem, és főleg: NINCS SZTÓMÁM !!!! Szép az élet !
Valahogy áttesznek egy ágyra, betolnak az ITO-ra, valakik ügyködnek körülöttem, mint az elkövetkezendő 8 napban és éjszakában is állandóan, és mély álomba merülök.
Nem tudom mikor ébredek fel, reggel van vagy hány óra, nem tudom. Körülnézek. Mellettem egy ágy, lepedőfüggönnyel elválasztva, látok két dagadt lábat a szomszéd ágyban és a sajátomban is (olyan mint Kicsié volt a szülése után), hallom a gépek csipogását, néha állítanak valamit a kütyüjeimen, a nyakamban centrális véna csövecskék himbálóznak, a szondámba folyadékokat nyomnak, hányingerem van tőle ahogy a meleg paraffin halad át a torkomon, még ha benne is van egy csőben... közben F. minden reggel telefonál, csak sejtem hogy ő, minden reggel 7-kor azt mondják neki hogy NEM SAJNOS.... ez azt jelenti, nem indult be a bélműködés. Ez baj. Délelőttönként bejön, és délután is, de mindig akkor tör rám a leküzdhetetlen alvásroham, fogja a kezem és símogat, szeretném tudni mi van vele, a gyerekekkel, Minivel, mindenkivel, de a választ már nem hallom, nekem most MUSZÁJ elaludnom..... félálomban hallom a hangját, érzem a keze melegét.... és visszazuhanok a mélységbe.
Napok telnek így el, jön A., megtanítanak megfordulni és felkelni, kiültetnek egy távolinak tűnő székre (fél méter), ahová odabotorkálok remegő lábbakkal, összegörnyedve, reszketve, de összeszorított fogakkal. ERŐRE KELL KAPNOM !!!!!! FEL KELL KELNI ! CSINÁLNI KELL ! MEG TUDOM CSINÁLNI !
Lassan megismerem a nővéreket és az ITO mindennapjait, tudom kitől mit várhatok. Van 2 kedves Anikó, nappalosok, ha ők fürdetnek reggel, akkor kapok hűsítő zselét is, vidámak. Vagy egy idősebb nővér, tapasztalt nagyon, éjszakás általában, ki tudja hogyan van a műszakváltás.... Ő volt, aki az "elromlott" szondámat nagy könyörgésemre nem cserélte ki, hanem megjavította !!!!! nagy szó, mert belehaltam volna, ha felvágott hassal le kellett volna nyelnem öklendezve egy másikat !!!! Volt viszont egy éjszakás szőke komor (olyan szögletes arcú) rövid hajú, akit nem szerettem mert nagyon pokróc és kíméletlen volt, ott hagyott reggel vizesen nyitott ablaknál, egyátalán nem óvatosan cserélte ki a kötésemet, durva mozdulatokkal forgatott, sosem volt egy jó szava sem. Számára egy tárgy voltam, amivel teendők vannak (sajnos), és nem egy gyarló, gyenge, frissen műtött EMBER. Szerencsére csak párszor volt vele dolgom, de rettegtem hogy nehogy ő legyen.
Végignéztem a váltásokat, ahogy átadtak minket egymásnak, elduruzsolták kivel mi volt, főleg a problémás Cs. úrral, akihez egyszer tüdőgyógyászt kellett hívni h leszívják a vizet a tüdejéből, és egy éjszaka pedig egy fiatal fiú volt az ápoló, aki nem hazudok, az egész éjszakát Cs. úr kozmetikázásával töltötte, a legnagyobb fényárban hogy nem lehetett aludni tőle. levágta a körmeit, megfürdette, megfésülte, vért vett, kicserélt minden csövet, ágyneműt, aztán kezdte újból, közben hangosan beszélt hozzá: Cs. úr, most megfésülködünk.....megszúrom picit, ugye nem fáj.... ez így ment reggelig, azt gondoltam hogy tanul szegény Cs. úron, aki nem tud tiltakozni... nekem ez a fiú egy ŐRÜLTNEK tünt.... :(
Az altató orvos(om) sokat ott időzött, beszélgetett a fiatal ápolónőkkel, nevetgéltek, reggel menetrendszerűen egy zörgő kocsival megjelent a kibontott fekete hajú duci hölgy, talán cserélt valami készleteket? Egyszer a CV-m is elromlott, egy kis fiatal vidám dr.nő jött, (olyan oroszos), azt hiszem ő is Anikó.) hogy ha mozdulatlanul tudok maradni, újat ölt a nyakamba.... 2 szuri az érzéstenenítő és 2 szuri az öltés. csak az öltést választottam. MINDENT ki lehet bírni !!!!! felmerült az EDA lehetősége is, azon át kaphatnék újabb bélmozgatót, fájdalomcsillapítót, de kaptam gondolkodási időt. Ha kicsi kibírta a szülésnél, én is KI FOGOM !!!!!!!
Sokszor kértem, szeretnék kiülni a székbe, hogy mire F. jön örüljön h milyen erős vagyok, büszke legyen rám !!!!! Úgy nehezen bírtam a hanyatt fekvést, nem tudok aludni hanyatt. De igen, itt kiderült hogy tudok !!!! csak kész volt a derekam, a hátam, lecsúsztam a párnáról és nem tudtam egyedül visszakúszni, sok éjjel "kiabáltam" elhaló hangon, hogy tegyen valaki feljebb.....(biztosan nagyon örültek nekem...)
T. doktor minden nap ott volt, és már aggodalommal figyelte az állapotomat. 12-én kedden (MA EGY ÉVE !!!!) beígért egy újabb tükrözést tágítással, és az épp ott beszélgető alatatós ráadásként ígért egy domicumot hozzá.
Délután nagy zörgéssel felérkezett a gép, átmásztam a szomszéd ágyra, esdeklő szemekkel néztem az altatósra: hol van a dormicumom????????? Gondolom valaki beszúrta a CV-ba, mert aztán ismét a NAGY SÖTÉTSÉG....

ez is folyt.köv. lesz.....