Egy srófon gondolkodtunk…..(már megint) 
és igen, IGEN, IGEN (!) elmentem ma “A” Klinikára. (vagyis elmentünk F-val, aki szintén ma már szabin).
Csak ültem ott, mint már annyiszor, és még mindig volt aki megismert. Előbb csak úgy köszönt fásultan, aztán leesett h látott már valahol, és akkor kaptam szívélyes jó reggeltet is ! (vagy hasonlítok valakire, vagy jó mély nyomokat hagyhattam, mert ennek már 3 éve…)
Tehát jött a doktor, ültem a vallató széken, aztán feküdtem az ágyon, és nem értette miért is nem csinálták meg a tűbiopsziát. Kért időpontot délután 2-re, így le is fixáltuk h nem fér bele az időbe a kerületi kh onkoteam, és majd vár jövő kedden, addigra talán a lelet is meglesz. Azt is lefixáltuk, hogy milyen sz@r lenne, ha a sok küzdelem után, ebbe most belehalnék. De azt ígérte hogy nem-nem, és én hiszek neki ! Aztán szólt hogy júliusban szabin lesz, reméljük jóindulatú a cucc és ráér a műtét ha kell egyáltalán. Ha nem így lesz, mehetek majd a klinika onkoteamjéhez, aki majd dönt hogy milyen műtét stb. kell. De talán akkor is várhatok augusztusig.
Közben kis közjáték, egyre nagyobb létszámú “nyóckeres” nem fehér csapat kopogott folyamatosan a vizsgálók ajtaján, amit aztán a doktorok bezártak, csak előbb kiszóltak, a csapat meg beszólt… Aztán felmentek így együtt mind a 10-en a másodikra. No ezt a szigorú kapus sem tudta megakadályozni, (mert nem látta) aki látogatási időben egyszerre csak 2 látogatót enged fel. Na az lett a vége a kopogásnak, hogy újabb doktorok mentek volna be, kopogtak, de kint maradtak !
Tehát onnan hazasiettünk, közben kellett a kocsira nemzetközi zöldkártya meg még ezmegaz, ettünk és vissza is indultunk a klinikára. Na eddigre már odáig jutottam, hogy jöjjön az a nyamvadt tű, csak legyen már ennek vége. (ezt nagyban erősítette a családom, külön köszönet minden tagjának hogy elviselik a hülyeségeimet, és tudatosítják bennem hogy minden ok és erős vagyok ! hááááááááát……….)
Tehát 2 óra, várok kint a lifttel szemben, és fáj a hátam és a mellkasom már, (ezt tudja az agy), és eszembe jut hogy itt indult a blogozásom, mikor VALAKIVEL jól megbeszéltük hogy igen, olvastam, és én is írnék…..vagy az övéhez, vagy esetleg újat, sajátot. Azért a nosztalgiámból az a VALAKI hiányzott… 
a folyosókról, a falak közül, aki talán megnyugtatott volna ott bent, a vizsgálat alatt. Mert ott, azért hiába a támogatás és a veled vagyunk, ott EGYEDÜL KELL LENNI.
De ez nem így lett, mert a mammo felvételek hiányában nem csinálták meg a vizsgálatot, viszont előjegyeztek jövő kedd délutánra, és kellenek a felvételek. És nem a tű, hanem a stereotaxiás lesz. nagyszerű. Azt még nem találtam ki, hogy viszem vissza azt a leletet reggel, ami majd délután készül el… mondom én hogy kell az időgép !
Tehát elmentünk a kórházavárosszélén kh-ba, hogy a kitöltött kikérővel elkérjem a filmeket. Elsősorban majdnem visszaküldött az asszisztens nem nővérnek való, hatalommániás bunkó a klinikára, (idézem: nyomják a csengőt az ÁLLATOK !!!! ) hogy csak a drnő SAJÁTKEZŰ nyomtatott nagybetűvel kitöltött nevének pótlása után adja ki a leletet. Na mikor erre emeltebb hangon reagáltam, kitöltötte ő. Aztán egyszer kiszólt hogy miért nem voltam az onkoteam-en, ahová a főorvos a szabadságáról direkt miattam jött be. Na ezt nem értem, és nem is gondolom hogy ezt meg kellett volna osztania velem. Ez nem rám tartozik. És az okokat nem vele fogom megosztani. Erre megsértődött. Később behívott a doktornő és lab@szott, hogy mennyi pénzt költött rám a kh (ez nem világos teljesen… de ezt én nem tudhatom hogy hogyan van) és én pedig elmentem a klinikára. Pedig ma mégis mintát vettek volna. FUCK!!!!!
Igen, elmentem. Mert szerdán elmondták hogy az onkoteam nem csinál mintavételt, és ha visszaküldenének az UH-ba, akkor sem vállalják, továbbküldenek a stereora. Tehát itt a kh tudománya megállt. Akkor rosszul tettem, hogy érdeklődtem az ÁEK-ben hogy mennyi a várakozási idő? Rosszul tettem hogy még csütörtökön többször visszahívtam a kh mammós dr-nőt és kértem hogy legyen előbb az onkoteam (nem lehet, minden kedden 1-kor, több óra és hideg élelem), és megbizonyosodtam róla hogy itt már semmi vizsgálat nem vár rám, csak továbbküldés? Ezen információk birtokában, igen, kerestem egy megoldást ahol hamarabb sorra kerülhetek, kerestem egy intézményt ahol biztonságban érzem magam, és megkerestem az orvost aki többször megmentette az életem.
Ja igen, ha kitalálták mégis a mintavételt, valaki felhívhatott volna az örömhírrel hogy számítsak rá, megcsinálják mégis.
Tehát most sértődés van, és bűntudatkeltés bennem, aki miatt valaki szabadságáról bement dolgozni, és segíteni akartak, és én felelőtlen vagyok, és elmentem máshová…..
Megkaptam az 5 filmet, azzal a megjegyzéssel hogy többszázezer ft-ot költöttek most rám amikor ismét kiírták. Sokba kerülök.
Nem a legszuperebb napom van ma, szó szerint az van, hogy zuhanok a depibe, aggódom is nagyon hogy mi ez a “képlet” és mennyire agresszív vajon, nem ettől fáj-e néha a lábam, a hátam, a kezem, rekedt a hangom, nem ettől vagyok-e sokszor fáradt és álmos….most itt sötét van és egyedül vagyok (F. elment a búcsú bulijába). Most sírhatok kicsit, nem mind ha segítene, de igen nagy már a feszültség.
Ja és drasztikusan elvonva az ösztrogénpótlás, így most rám zuhant a preklimax/klimax minden nyűgje, a hőhullám, az izzadás, és szerintem a depi és a labilitás is. A hormonok játéka. Nem egyszerű nőnek lenni. Semmilyen életkorban.
Kicsit javított rajtam hogy pár órát Minivel voltam (kedd van) és rontott hogy Bogyót régen láttam már nevetni. (szombaton pár mosoly, aztán szunya)
Reggel elutazunk, 400 km. Remélem süt majd a nap amikor indulunk, BE KELL SZÍVNOM A POZITÍV ENERGIÁT !!!!!!!!!!!!!
MEG KELL GYÓGYÍTANOM MAGAM !!!!!
)
