a gépezet……
Tegnap du. túlestem a mégsem stereotaxiás hanem csak UH vezérelt core biopszián, azon a “legjobb helyen” ahol lehetek….
Kis előkészítés után 2%-os lidocain, aztán a metszés és a végén jött a csattanó (mármint a kis pisztolyszerű valami, nem néz ki jól….. brrrrrrrr, és a mintavétel vége a csattanás)
2 ilyen mintavétel történt.
Meg kell majd sürgetni a patológiát, mert különben 10 nap, vagy több a szövettan lelet, és a doktor kedden már látni szeretné, mert aztán szabira megy. Tehát holnap hívnom kell hogy ne felejtsen el sürgetni, és remélem kedden mehetek… mert én is tudni szeretném.
Most borogatás és lioton, mert elég terepszínű lett szegény, és futni, sőt még gyalogolni sem fájdalommentes.
De jól gyógyuló vagyok, tehát: hajrá!!!!!!!
Igen, gyógyítom magam, remélem beválik a Mucus féle kilégzéses módszer, és jöjjön megint az AGY, ami küldjön oda sok kis katonát, akik maszkban, ezredmilliméterről-ezredmilliméterre haladva tüntessék csak el ezt a valamit, takarítsanak !
Ha hagyjuk, a test képes magát meggyógyítani !!!!!!
és vizualizálnom kell a keddet is, amikor igen, várok és várok, és bemegyek, és ott a lelet, és ahogy ez a doktor mondta már egyszer nekem: jó és rossz hírem van: “szerencsére nem rosszindulatú daganat”…..de meg kell operálni” most elhangzik ez másodszor is !!! (na jó, a pöttyök utáni részhez nem ragaszkodom !!!)
"Ha hagyjuk, a test képes magát meggyógyítani!"
VálaszTörlésEz teljesen igaz.A várakozás közben inkább csak sodródni kell, nem igazán gondolkodni, nem görcsösen akarni, és csupa olyan dologgal kell foglalkozni, amit szeretünk.Ebben az időszakban rengeteg olyan könyveket olvastam, amelyek beszippantottak,főleg gyógyulásokkal kapcsolatos önéletrajzokat. Rám nagy hatással volt Diana Beate Hellmann: Eva és Claudia című könyve.Többször elolvastam. Könyvtárból vettem ki.Érdemes lenne filmet csinálni belőle.A zene szintén nagyon jó hatással volt rám.Olyan emberek társaságát kerestem akik pozitívak voltak, és sokat lehetett nevetni velük, a humor életünk legfontosabb tartozéka.