Volt (van) egy francia rajzfilm, amit nagyon szeretek, asszem 'az Élet" vagy ilyesmi a címe....
Bemutatja a testünk működését, (mint egy gyár) mi történik ha valami gonosz hosszúfejű, lánghajú vírus , vagy sokszemű lapos baktérium támad....
Válságstáb a Hídon, vagyis értekezletet tart az agy, az éterben érkezik a segítség G-tól...... küld fénypost......kattog a távíró, dől az emil, a tudós agysejtek egymás kezébe adják az ukászt egy hosszú asztal mellett, mi is legyen a stratégia a betolakodók ellen... eközben a diszpécser központ figyeli a kamerákat és folyamatosan jelent:
50 streptococcus halad a torok felé...... erősítést a torokhoz...... bevetni a sóoldatot..... és akkor langyos sós oldatot nyomnak a tűzoltó fecskendőkből a torokba, a sikoltozó vírusokat viszi a víz....
mentolos strepsils tárolókat kinyitni..... kis falósejtek gurítják a tabit, aminek hatására a bacik is prüszkölnek majd kinyúlnak.... :)
és az agynak újabb ötletei vannak: köhögést beindítani, szelepeket kinyitni.....eltávolítani az "idegeneket", hőközpont bekapcs, süssük meg a nyavalyásokat....
Hadiállapot volt a torkomban az biztos, de mintha csatát nyernék reggelre, ugyan izzadtan ébredtem de csak 36,2-m van, talán tompult a torokfájás, már csak kapar kicsit, és a reggeli szinte "normale" köhögésen kívül, már csak kis krákogás, kezd viszatérni a hangom (ennek nem fognak sokan örülni:)), talán a nyirokcsomóim is lassan felveszik a régi alakjukat.....
azért semmi pihenj, cvitamin raktárak feltöltve reggel 2000 egységgel, fokhagyma leküldve, a tea most lett készen, szóval még nincs vége érzem, de mintha nyerésre állnék...... a bacik már nem röhögnek.....
Na ugye hogy műxik ez a távgyógyi????? mondtam én..... :):):)
és a lényeg: na persze hogy jobban vagyok !!!!!!!!
2009. augusztus 25., kedd
2009. augusztus 24., hétfő
csak még fájfájfájfáj......
Úgy kezdődött, hogy F. szerdán este kb. fél11-kor jött haza, na akkor aludtam el végre, abban a megnyugtató tudatban hogy itthon van.
Aztán arra riadtam fél 12-kor, hogy lopódzik ki a ruháival, érdekes az órát nem is hallottam.... mert hogy tűz van, és csőtörés is a szállodában.
Persze hogy egyértelmű hogy a műszaki igazgató menjen ilyenkor be. De kinek egyértelmű?????????????
Na ennek következtében egy szemhunyásnyit sem aludtam hajnal fél4-ig.... 3-kor jött haza, csak még elmesélte hogy mi volt.
A baglyozást azzal töltöttem, hogy kapcsolgattam a tv-t, és új rekordokat állítottam be az okostelómon, több játékban is.
Közben megfáztam volna??????
Másnap este, gondoltam, na most kialszom magam, alig vártam. De fél óra alvás után felébredtem hogy beszűkült a torkom és rettentően fááááááááááj, nem tudok nyelni sem, sajog a fejem is. Bírtam pár órát, mire csak bevettem egy algot hogy tudjak aludni, pedig igazán nem szokásom a tablettázás.
Aztán a nappal sem volt jobb, de a fejfájás csökkent, viszont a torok az egyre rosszabb lett, nyögvenyelős éjszakám volt, izzadásrohamokkal, de estére max hőemelkedés, láz semmi. Felemeltem a cvitamin adagot (ami akkor árt ha nem vesszük be, mondta atyja dr. Sz.A...) megettem minden macimézet, zsályás cukormentes cukit, sok fokhagymát, és már jött is a krahácsolós köhögés, és észrevettem hogy továbbra is vannak varrataim, NEM AKAROK KÖHÖGNI !!!!!!!!!
szombat reggel, tekintettel a köhögésre, csak lementünk az ügyeletre, bízva abban hogy csak nem felülfertőzés, nehezen sikerült megnézni a torkom ami piros, megesküdtem hogy már 2x vették ki a mandulám, legutóbb felnőtt koromban, a tüdőm tiszta (volt akkor) kis bal oldali valamivel, nem nem, nem dohányzom.... nem szedek gyógyszereket, kivéve a fél kísérleti concor....
Sós vizes gargalizálás, strepsils, mucoangin, acc, stb. Ebből vettük a 2 középsőt, gargalizálni most fogok, mert a torkom továbbra is nagggyyyooonnnnn fáj és napközben köhécselek is, reggel pedig köhögök és rekedt vagyok. Ugye nem lesz belőle tüdőgyula?????????????????????????
Tisztára mint Mini pár hete, akkor neki kruppot mondtak, lehet hogy az nem az volt, vagy ez nem ez hanem az?????
Közben a szülinapos detto, így mindjárt dupla adagot vettünk a szopogatós gyogyókból, csendesen telt a szülinapja mert nem nagyon csacsogtunk, majd lesz belőle post is képekkel.
Este szaunát vetettem be, immunerősítés gyanánt és mesterséges lázat keltve, zöld fénnyel ami jó a torokra....
és a torkom csak fáj, és este persze hogy rosszabb, hártya a torkomon amit nehezen viselek, csak a gyomorszonda emléke ad ehhez erőt.
Éviékről vannak hírek, és 2 kép is..... vajon ki lehet az egyetlen lány fehérben az egyik képen? A másik képen csak nem Peti áll pont középen????
Ma utolsó angol tesztjük, majd személyesen a CAPTAIN adja majd át az okleveleiket a HÍD-on, és szépruhába kellett menniük, mert újabb képek is lesznek....
És jövő pénteken indulunk San Vito Lo Capo-ba.......
MEG KELL GYÓGYULNUNK !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
és a torkom csak fáj-fáj-fáj-fáj.......
Aztán arra riadtam fél 12-kor, hogy lopódzik ki a ruháival, érdekes az órát nem is hallottam.... mert hogy tűz van, és csőtörés is a szállodában.
Persze hogy egyértelmű hogy a műszaki igazgató menjen ilyenkor be. De kinek egyértelmű?????????????
Na ennek következtében egy szemhunyásnyit sem aludtam hajnal fél4-ig.... 3-kor jött haza, csak még elmesélte hogy mi volt.
A baglyozást azzal töltöttem, hogy kapcsolgattam a tv-t, és új rekordokat állítottam be az okostelómon, több játékban is.
Közben megfáztam volna??????
Másnap este, gondoltam, na most kialszom magam, alig vártam. De fél óra alvás után felébredtem hogy beszűkült a torkom és rettentően fááááááááááj, nem tudok nyelni sem, sajog a fejem is. Bírtam pár órát, mire csak bevettem egy algot hogy tudjak aludni, pedig igazán nem szokásom a tablettázás.
Aztán a nappal sem volt jobb, de a fejfájás csökkent, viszont a torok az egyre rosszabb lett, nyögvenyelős éjszakám volt, izzadásrohamokkal, de estére max hőemelkedés, láz semmi. Felemeltem a cvitamin adagot (ami akkor árt ha nem vesszük be, mondta atyja dr. Sz.A...) megettem minden macimézet, zsályás cukormentes cukit, sok fokhagymát, és már jött is a krahácsolós köhögés, és észrevettem hogy továbbra is vannak varrataim, NEM AKAROK KÖHÖGNI !!!!!!!!!
szombat reggel, tekintettel a köhögésre, csak lementünk az ügyeletre, bízva abban hogy csak nem felülfertőzés, nehezen sikerült megnézni a torkom ami piros, megesküdtem hogy már 2x vették ki a mandulám, legutóbb felnőtt koromban, a tüdőm tiszta (volt akkor) kis bal oldali valamivel, nem nem, nem dohányzom.... nem szedek gyógyszereket, kivéve a fél kísérleti concor....
Sós vizes gargalizálás, strepsils, mucoangin, acc, stb. Ebből vettük a 2 középsőt, gargalizálni most fogok, mert a torkom továbbra is nagggyyyooonnnnn fáj és napközben köhécselek is, reggel pedig köhögök és rekedt vagyok. Ugye nem lesz belőle tüdőgyula?????????????????????????
Tisztára mint Mini pár hete, akkor neki kruppot mondtak, lehet hogy az nem az volt, vagy ez nem ez hanem az?????
Közben a szülinapos detto, így mindjárt dupla adagot vettünk a szopogatós gyogyókból, csendesen telt a szülinapja mert nem nagyon csacsogtunk, majd lesz belőle post is képekkel.
Este szaunát vetettem be, immunerősítés gyanánt és mesterséges lázat keltve, zöld fénnyel ami jó a torokra....
és a torkom csak fáj, és este persze hogy rosszabb, hártya a torkomon amit nehezen viselek, csak a gyomorszonda emléke ad ehhez erőt.
Éviékről vannak hírek, és 2 kép is..... vajon ki lehet az egyetlen lány fehérben az egyik képen? A másik képen csak nem Peti áll pont középen????
Ma utolsó angol tesztjük, majd személyesen a CAPTAIN adja majd át az okleveleiket a HÍD-on, és szépruhába kellett menniük, mert újabb képek is lesznek....
És jövő pénteken indulunk San Vito Lo Capo-ba.......
MEG KELL GYÓGYULNUNK !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
és a torkom csak fáj-fáj-fáj-fáj.......
2009. augusztus 19., szerda
hogy volt..... 1979
Ma (19-én) 30 éve, előre jól eltervezetten a szüleim nyaralni indultak a mai nevén Horvátországba 3-asban, Juci nénivel. Azért most, és nem később, mert jól kitalálták hogy ilyenkorra már kb. 2 hónapos lesz a harmadik unokájuk, nevezetesen a MI 2. gyermekünk....
Aggódó szívvel hagytak itthon kettesben É-vel, aki nemsokára (29-én) 2 éves, hiszen "mindenórásnak" minősültem a júniusi kiíráshoz képest, a családfő pedig épp katona ugye, én pedig maradok itthon a "nagy" majdnem 2 évessel.....
És ha az apa nem kap kimenőt? ha nem engedik el szabadságra?
Maka is nyaral épp E-val Földváron, szóval aggódva csukták be maguk után az ajtót..... de elhalasztani persze nem lehet, csereüdülés, indul a busz, nem úgy van az.....
Én persze cseppet sem aggódtam, majd csak lesz valahogy. Nálam a tutitipp orvosi kérés a világ legszexisebb és leghelyesebb, zavarba ejtőn kék szemű szülészétől: T. Mentők ! Kérem .......-t a ............. kh szülészetére szállítani. (ma is őrzöm)
Délután a majdnem 2 gyerekes apa is megérkezett, izzadtan, a katonaruha a vállfára került, előkerült egy szuvenír paprikás szalámi is from MH, szóval lesz mit ennünk.
Sajnos telefonhiányban, nem tudtuk a nagyszülőkkel tudatni hogy már 3-an vagyunk itthon.
Viszont a különleges az volt, hogy birtokba vehettük az EGÉSZ lakást, mintha a miénk lett volna, álom-álom, mintha a SAJÁT lakásunk lett volna az 50 nm-es 2 szobás kőbányai......
Másnap reggel sikerült É kis puha ujjacskájára rácsuknunk a nagyszoba ajtót, és nem is értettük miért sír, és miért is nem csukódik be az ajtó..... Szegény levegőt sem kapott, és sikítani is csak akkor kezdett, amikor amikor a derékszögűre görbült kis puha ujját kivarázsoltuk az ajtó zsanér alól.
A gyomrom egy gombócban, és hevesen vert a szívem és egy furcsa bizsergés itt belül........ azóta is ha valakivel valami történik.
Délután 3-asban az akkor már szokásos heti szerdai kontroll (akkor volt ügyeletes a szívtipró és nővérfaló doktor), elég lassan bandukoltunk a szülőotthon felé (István kh. szülőotthona Kispesten, ma már nem az, de megdobban a szívem ha ott megyünk el...) a táblára kiírva hogy ügyeletes a doktor....
Aki szokásosan megvizsgált, a füli hallgatójával a szívhangot is (az un. bébidop ami kihangosítja az anya számára is, csak a körzeti rendelőben..., itt nem), meghallgatta és megkérdezte itt van-e cuccom, mert akkor maradnom kellene.
Persze hogy ott volt a "piros táska"..... de a gondolatra hogy szülni fogok, azt mondtam zavartan, nincs, hazamegyünk érte..... végig kell ezt még gondolnom.... :)
Aztán felgyorsultak az események. Hazamentünk, vagyis nem haza, hanem Csepelre, és Makáékat vártuk a kapujukban a Balatonról, mert valakinek vigyázni kellene É-re amíg én szülök, mert vissza is kellene menni, kocsink sincs és jogsink sincs persze, és apás szülést akartunk, ami ritkaság volt akkor még.
Makáék megérkeztek, majd együtt vissza kőbányára, mégis jobb É-nek ha otthon van nem velünk, talán nem olyan nagy a stressz.
Busz, villamos, gyalog, nagyon meleg van, megyünk a kh felé, a kiskatonám szorgalmasan hozza a piros táskát, amibe azért még belekerült ez-az, kis rékli, kis sapka, pár pelenka, kis kabalám is....
A kórházban megcsap a fertőtlenítő szag, fémek csillognak és zörögnek, de nem félek, Anyukám azt mondta, aki nem tudja mi vár rá az azért ne féljen, aki tudja, pedig azért ne....
A kék-zöld kismamaruhám van rajtam, a Baross u sarkán vettük a város egyetlen kismama boltjában, és egy scholl klumpa, akkor már naponta cserélgetnem kellett a cipőt-papucsot, eléggé dagadt a lábam.
Katonaaput hazaküldték, majd jöjjön vissza reggel, én az éjszakámat a folyosón kötelezően sétálva töltöttem (eszembe is jutott a Klinikán sétálva) számoltam a kockákat, lefeküdtem a szülőszobában a magas ágyra, (3 ágyas volt, függönnyel elválasztva, most egy másik ágyat választottam mint 2 éve mikor É. született, babonából.....) majd vissza ki a folyosóra, közben a nővérszobában a Tv-ben a Derrick ment, így lett reggel, és jött el a vizit. Döntés született, lekerülök az osztályra, még nem szülünk !
Egyéskilenctizedes-gyerekes apu is megérkezett, kicsit beszélgettünk, otthon minden rendben mondta a híreket, és 9-kor hazaindult azzal, hogy majd délután visszajön....
Visszamásztam az ágyra, pihizek kicsit mielőtt elhagyom a szülőszobát kis időre.
Pihenésről azonban szó sem volt, még elmehettem zuhanyozni a szülőszoba sarkában kialakított tusolóba, ahol jó volt a "hazai" fehér, amo (nagy kincs) szappannal átdörzsölni az óriásira nőtt pocimat, majd újabb vizsgálatok, némán tűrtem a hideg műszereket, KI KELL BÍRNOM !!!!!
Egy gyors burokrepesztés következett, az ágyat elöntötte a csatak, húzó, egyre erősödő fájdalmak kezdődtek, mint amikor az első menstruációimnál összeszorított foggal némán jajgatva, összekuporodva vártam az enyhülést.....
Fel kellett kelnem, nyomnom, az ágy végébe kapaszkodva, majd vissza az ágyra, folyt rólam a víz, néztem közben az ablakra és eszembe jutott, kispapám még a megállóban állhat !!!!! Nem is tudja hogy elkezdődött !!!!!! Szülünk !!!!!
A szünetek egyre szűkebbek lettek, néha megvizsgált valaki, majd susmus, és kiderült farfekvéses volt a kis jövevény, de a magzatvíz elfordította és most a keze került előre !!!!!! (UH nem volt)
A szünetekben Anyura gondoltam, ugyanezt élte át velünk, majd É-re, majd a világ összes anyájára, aki kibírta......én is ki fogom !!!!!
Kaptam pár injekciót, bejött a műtősfiú, behúzták a függönyöket az ágyamnál, felkapcsolták a lámpákat, ekkor már tapasztalatból tudtam hogy hamarosan vége lesz.....
Mi lesz? fiú? vagy lány? szőke mint É, vagy barna, vagy fekete, mit érezhet most az én kis Babócám......
Az előtérben szólt a rádió, pár szülésznő kint beszélgetett, újabb kismamákat vettek fel közben, és letelefonáltak a csecsemőosztályra hogy valaki jöjjön fel, egy szülésznő megírta Babó karszalagját, a dátumot, a vezetéknevét, és bekapcsolták a pólya fölött az infralámpát is...
A zavarbaejtő doktor megpróbálta Babó kis kezét visszatuszkolni és közben fordítani is rajta, de nem sok sikerrel, a fájások egyre jöttek és jöttek, erős, vonagló hullámokban, átázott az ágy, valami külső műszerrel a hasamon (újdonság akkor) mérték a fájások erősségét, belekapaszkodtam a rácsos fejvégbe, és muszáj volt nyomni, valaki kérdezte kérek-e bódítót, fölöttem állt az üvegcsével és a maszkkal, de nem, nem kértem..... Akkor már nem tudtam hol vagyok, hogy hívnak és ki vagyok, beszédfoszlányokra emlékszem, fényekre, gyógyszeres izzadságszagra, a doktor megnyugtató mosolyára, és a szokásos látom már a haját.......
És akkor kiszakadt belőlem egy hatalmas hullámmal és erővel......
Ennyit hallottam: 13 óra, híreket mondunk.....
APGAR 10.....
és a telefon: igen, épp e pillanatban született...... lány, egészséges....
Felemelték a grabancánál fogva mint egy kismacskát, sötét volt a bőre és kicsit gyűrött az arca, fekete dús volt a haja, hunyorgott épp a fényben, erőteljesen és életrevalóan sírt.....
Nézd Kicsi, itt az Anyukád......Anyuka, mi legyen a neve? és már írták is a kis karszalagra: JUDIT 1979.08.23.
http://www.youtube.com/watch?v=rVQm7pwENvY
Aggódó szívvel hagytak itthon kettesben É-vel, aki nemsokára (29-én) 2 éves, hiszen "mindenórásnak" minősültem a júniusi kiíráshoz képest, a családfő pedig épp katona ugye, én pedig maradok itthon a "nagy" majdnem 2 évessel.....
És ha az apa nem kap kimenőt? ha nem engedik el szabadságra?
Maka is nyaral épp E-val Földváron, szóval aggódva csukták be maguk után az ajtót..... de elhalasztani persze nem lehet, csereüdülés, indul a busz, nem úgy van az.....
Én persze cseppet sem aggódtam, majd csak lesz valahogy. Nálam a tutitipp orvosi kérés a világ legszexisebb és leghelyesebb, zavarba ejtőn kék szemű szülészétől: T. Mentők ! Kérem .......-t a ............. kh szülészetére szállítani. (ma is őrzöm)
Délután a majdnem 2 gyerekes apa is megérkezett, izzadtan, a katonaruha a vállfára került, előkerült egy szuvenír paprikás szalámi is from MH, szóval lesz mit ennünk.
Sajnos telefonhiányban, nem tudtuk a nagyszülőkkel tudatni hogy már 3-an vagyunk itthon.
Viszont a különleges az volt, hogy birtokba vehettük az EGÉSZ lakást, mintha a miénk lett volna, álom-álom, mintha a SAJÁT lakásunk lett volna az 50 nm-es 2 szobás kőbányai......
Másnap reggel sikerült É kis puha ujjacskájára rácsuknunk a nagyszoba ajtót, és nem is értettük miért sír, és miért is nem csukódik be az ajtó..... Szegény levegőt sem kapott, és sikítani is csak akkor kezdett, amikor amikor a derékszögűre görbült kis puha ujját kivarázsoltuk az ajtó zsanér alól.
A gyomrom egy gombócban, és hevesen vert a szívem és egy furcsa bizsergés itt belül........ azóta is ha valakivel valami történik.
Délután 3-asban az akkor már szokásos heti szerdai kontroll (akkor volt ügyeletes a szívtipró és nővérfaló doktor), elég lassan bandukoltunk a szülőotthon felé (István kh. szülőotthona Kispesten, ma már nem az, de megdobban a szívem ha ott megyünk el...) a táblára kiírva hogy ügyeletes a doktor....
Aki szokásosan megvizsgált, a füli hallgatójával a szívhangot is (az un. bébidop ami kihangosítja az anya számára is, csak a körzeti rendelőben..., itt nem), meghallgatta és megkérdezte itt van-e cuccom, mert akkor maradnom kellene.
Persze hogy ott volt a "piros táska"..... de a gondolatra hogy szülni fogok, azt mondtam zavartan, nincs, hazamegyünk érte..... végig kell ezt még gondolnom.... :)
Aztán felgyorsultak az események. Hazamentünk, vagyis nem haza, hanem Csepelre, és Makáékat vártuk a kapujukban a Balatonról, mert valakinek vigyázni kellene É-re amíg én szülök, mert vissza is kellene menni, kocsink sincs és jogsink sincs persze, és apás szülést akartunk, ami ritkaság volt akkor még.
Makáék megérkeztek, majd együtt vissza kőbányára, mégis jobb É-nek ha otthon van nem velünk, talán nem olyan nagy a stressz.
Busz, villamos, gyalog, nagyon meleg van, megyünk a kh felé, a kiskatonám szorgalmasan hozza a piros táskát, amibe azért még belekerült ez-az, kis rékli, kis sapka, pár pelenka, kis kabalám is....
A kórházban megcsap a fertőtlenítő szag, fémek csillognak és zörögnek, de nem félek, Anyukám azt mondta, aki nem tudja mi vár rá az azért ne féljen, aki tudja, pedig azért ne....
A kék-zöld kismamaruhám van rajtam, a Baross u sarkán vettük a város egyetlen kismama boltjában, és egy scholl klumpa, akkor már naponta cserélgetnem kellett a cipőt-papucsot, eléggé dagadt a lábam.
Katonaaput hazaküldték, majd jöjjön vissza reggel, én az éjszakámat a folyosón kötelezően sétálva töltöttem (eszembe is jutott a Klinikán sétálva) számoltam a kockákat, lefeküdtem a szülőszobában a magas ágyra, (3 ágyas volt, függönnyel elválasztva, most egy másik ágyat választottam mint 2 éve mikor É. született, babonából.....) majd vissza ki a folyosóra, közben a nővérszobában a Tv-ben a Derrick ment, így lett reggel, és jött el a vizit. Döntés született, lekerülök az osztályra, még nem szülünk !
Egyéskilenctizedes-gyerekes apu is megérkezett, kicsit beszélgettünk, otthon minden rendben mondta a híreket, és 9-kor hazaindult azzal, hogy majd délután visszajön....
Visszamásztam az ágyra, pihizek kicsit mielőtt elhagyom a szülőszobát kis időre.
Pihenésről azonban szó sem volt, még elmehettem zuhanyozni a szülőszoba sarkában kialakított tusolóba, ahol jó volt a "hazai" fehér, amo (nagy kincs) szappannal átdörzsölni az óriásira nőtt pocimat, majd újabb vizsgálatok, némán tűrtem a hideg műszereket, KI KELL BÍRNOM !!!!!
Egy gyors burokrepesztés következett, az ágyat elöntötte a csatak, húzó, egyre erősödő fájdalmak kezdődtek, mint amikor az első menstruációimnál összeszorított foggal némán jajgatva, összekuporodva vártam az enyhülést.....
Fel kellett kelnem, nyomnom, az ágy végébe kapaszkodva, majd vissza az ágyra, folyt rólam a víz, néztem közben az ablakra és eszembe jutott, kispapám még a megállóban állhat !!!!! Nem is tudja hogy elkezdődött !!!!!! Szülünk !!!!!
A szünetek egyre szűkebbek lettek, néha megvizsgált valaki, majd susmus, és kiderült farfekvéses volt a kis jövevény, de a magzatvíz elfordította és most a keze került előre !!!!!! (UH nem volt)
A szünetekben Anyura gondoltam, ugyanezt élte át velünk, majd É-re, majd a világ összes anyájára, aki kibírta......én is ki fogom !!!!!
Kaptam pár injekciót, bejött a műtősfiú, behúzták a függönyöket az ágyamnál, felkapcsolták a lámpákat, ekkor már tapasztalatból tudtam hogy hamarosan vége lesz.....
Mi lesz? fiú? vagy lány? szőke mint É, vagy barna, vagy fekete, mit érezhet most az én kis Babócám......
Az előtérben szólt a rádió, pár szülésznő kint beszélgetett, újabb kismamákat vettek fel közben, és letelefonáltak a csecsemőosztályra hogy valaki jöjjön fel, egy szülésznő megírta Babó karszalagját, a dátumot, a vezetéknevét, és bekapcsolták a pólya fölött az infralámpát is...
A zavarbaejtő doktor megpróbálta Babó kis kezét visszatuszkolni és közben fordítani is rajta, de nem sok sikerrel, a fájások egyre jöttek és jöttek, erős, vonagló hullámokban, átázott az ágy, valami külső műszerrel a hasamon (újdonság akkor) mérték a fájások erősségét, belekapaszkodtam a rácsos fejvégbe, és muszáj volt nyomni, valaki kérdezte kérek-e bódítót, fölöttem állt az üvegcsével és a maszkkal, de nem, nem kértem..... Akkor már nem tudtam hol vagyok, hogy hívnak és ki vagyok, beszédfoszlányokra emlékszem, fényekre, gyógyszeres izzadságszagra, a doktor megnyugtató mosolyára, és a szokásos látom már a haját.......
És akkor kiszakadt belőlem egy hatalmas hullámmal és erővel......
Ennyit hallottam: 13 óra, híreket mondunk.....
APGAR 10.....
és a telefon: igen, épp e pillanatban született...... lány, egészséges....
Felemelték a grabancánál fogva mint egy kismacskát, sötét volt a bőre és kicsit gyűrött az arca, fekete dús volt a haja, hunyorgott épp a fényben, erőteljesen és életrevalóan sírt.....
Nézd Kicsi, itt az Anyukád......Anyuka, mi legyen a neve? és már írták is a kis karszalagra: JUDIT 1979.08.23.
http://www.youtube.com/watch?v=rVQm7pwENvY
penny
Na engem sem kergettek az asztal körül....... mind mondani szokták, és félreértés ne essék, nem esik le az aranygyűrű az ujjamról ha nem a legelegánsabb helyen vásárolok, sőt, a kis bolt és a piac az igazi, bár újabban ott azt nem szeretem ha nem engednek válogatni, így tutti kapok rohadt vagy romlott árut is.
Oh, hol van a régi Haller piac, (társasház a helyén) ahol csüt-pénteken már felbukkantak az őstermelő nénikék és mindig volt friss tej és kolbász is. Annak a piacnak hangulata volt, olyan ízes, és igazi magyar.
Vagy hol van a Mázsa téri piac, (üres telek a helyén) ahová Anyuval vagy Apuval mentünk korán reggel szombaton a bevásárló kosárral, nagy volt a nyüzsgés, harsogó gyümölcsök-zöldségek kiabáltak: vegyél meg ! vegyél meg !
A hentesek imádták a nőnemű vásárlókat, zavarban voltam ha kellett kérni egy kiló oldalast, valami elismerő megjegyzést biztosan bezsebelhetett mindenki, épp a hangulatnak és a korának megfelelőt !
Aztán egy francia piac Párizsban, ahová kora hajnalban mozgó hűtőpultos kocsik érkeztek, szakszerűen piramisba tornyozva a káposztafejek, megkomponálva minden stand, legyen az hal, vagy hús, vagy sajt vagy fűszeres zsákok, és nagy a hangzavar, túlkibálnák egymást az eladók ha tudnák, és a pikáns bókok sem vesztek még ki.... gondolom, mert franciául nem tudok, de zavarba jöttek a vásárló hölgyek és szemlesütve csak vettek valamit.... (ha már ilyen szépen kérték őket...)
Már írtam, nem vagyok vásárlás mániás, SŐT UTÁLOK VÁSÁROLNI!!!!, persze ez biztos a hazai viszonyok-iszonyok miatt van, mennyire más egy SMA, vagy egy COOP!!!!! (Italian) :) ahol minden rendben, a kosárhoz csatlakoztathatsz rögtön leolvasót, így nem kell 100x pakolni, és igazi kv-t főznek a pénztárakkal szemben.... biza.
De még a "nyomi" boltban is legalább kedvesek az eladók, mert EL AKARNAK ADNI !!!!
Azért ez a mai bót az nem lopta be a szívembe magát, régebben sem, de most sem....
Nagyjából ez van a legközelebb, és kezd is meleg lenni, ezért választottam ezt a piros betűst.
A csekély választékkal nincs is bajom, hiszen csak aktivia kellett, de a kosz, az eladók igénytelensége és a közönség az ami elrettentett. Direkt keresik ide a bunkó, koszos eladókat? hogyan nézhet ki egy állásinterjú? Körömvizit- ha fekete gyász-szegélyes akkor + 1 pont, ha csatakos haj, koszos nyak és gyűrött igénytelen ruha akkor + még 2, ha a szókincse 200 alatt (egy 2 éves gyereké már több) és az IQ-ja 80 alatt akkor tutti övé az állás !!!!!!!
Kosár az nincs, (már a bevásárló dobozok sem) csak a rozsdás kocsi, és persze nincs 100-asom mert bilétával élünk ami persze a kocsiban, ami ma F-nál mert későn jön haza.
Összekaparok 100 Ft-ot, és a napszaknak megfelelő köszönés után kérem a magam igen kedves barátságos módján az eladót hogy váltsa be az áhított 100-asra a kocsihoz amibe majd biztos többet pakolok és azért nincs is kosár??????????
Aztán leordítja a fejemet, hogy "maj mingggyyyyáááááá, jó??????????????" na állam az leesett, majd megköszöntem és mosolyogva SZÉP NAPOT kívántam, amitől meg az övé esett le, jah, kell IQ ahhoz is hogy valakit megsértsen vagy gondolkodásra késztessen az ember.
A bótban kuszaság, kosz, de szerencsére aktivia volt és hideg is (tehát a hűtő működik), a vásárlóközönség is alkalmazokodott az üzlet stílusához minden szinten, így hamarosan ki is menekültem.
Hogy van ez? és már bármelyikben voltam bent az ország bármely pontján (na jó, ez összvissz csak talán 5x volt, az is kényszerhelyzetben) mindenhol ez fogadott.
Vagy velem van a baj?
Miért akarok feltöltött, tiszta üzletet, friss árukat, kultúrált és kedves eladókat akik MIATTAM jöttek be dolgozni, ha már nem a kedvencem a vásárlás, legalább ne ábránduljak ki még jobban...
VAGY EZ JÁR NEKÜNK 2009-BEN?
Zorán:
Oh, hol van a régi Haller piac, (társasház a helyén) ahol csüt-pénteken már felbukkantak az őstermelő nénikék és mindig volt friss tej és kolbász is. Annak a piacnak hangulata volt, olyan ízes, és igazi magyar.
Vagy hol van a Mázsa téri piac, (üres telek a helyén) ahová Anyuval vagy Apuval mentünk korán reggel szombaton a bevásárló kosárral, nagy volt a nyüzsgés, harsogó gyümölcsök-zöldségek kiabáltak: vegyél meg ! vegyél meg !
A hentesek imádták a nőnemű vásárlókat, zavarban voltam ha kellett kérni egy kiló oldalast, valami elismerő megjegyzést biztosan bezsebelhetett mindenki, épp a hangulatnak és a korának megfelelőt !
Aztán egy francia piac Párizsban, ahová kora hajnalban mozgó hűtőpultos kocsik érkeztek, szakszerűen piramisba tornyozva a káposztafejek, megkomponálva minden stand, legyen az hal, vagy hús, vagy sajt vagy fűszeres zsákok, és nagy a hangzavar, túlkibálnák egymást az eladók ha tudnák, és a pikáns bókok sem vesztek még ki.... gondolom, mert franciául nem tudok, de zavarba jöttek a vásárló hölgyek és szemlesütve csak vettek valamit.... (ha már ilyen szépen kérték őket...)
Már írtam, nem vagyok vásárlás mániás, SŐT UTÁLOK VÁSÁROLNI!!!!, persze ez biztos a hazai viszonyok-iszonyok miatt van, mennyire más egy SMA, vagy egy COOP!!!!! (Italian) :) ahol minden rendben, a kosárhoz csatlakoztathatsz rögtön leolvasót, így nem kell 100x pakolni, és igazi kv-t főznek a pénztárakkal szemben.... biza.
De még a "nyomi" boltban is legalább kedvesek az eladók, mert EL AKARNAK ADNI !!!!
Azért ez a mai bót az nem lopta be a szívembe magát, régebben sem, de most sem....
Nagyjából ez van a legközelebb, és kezd is meleg lenni, ezért választottam ezt a piros betűst.
A csekély választékkal nincs is bajom, hiszen csak aktivia kellett, de a kosz, az eladók igénytelensége és a közönség az ami elrettentett. Direkt keresik ide a bunkó, koszos eladókat? hogyan nézhet ki egy állásinterjú? Körömvizit- ha fekete gyász-szegélyes akkor + 1 pont, ha csatakos haj, koszos nyak és gyűrött igénytelen ruha akkor + még 2, ha a szókincse 200 alatt (egy 2 éves gyereké már több) és az IQ-ja 80 alatt akkor tutti övé az állás !!!!!!!
Kosár az nincs, (már a bevásárló dobozok sem) csak a rozsdás kocsi, és persze nincs 100-asom mert bilétával élünk ami persze a kocsiban, ami ma F-nál mert későn jön haza.
Összekaparok 100 Ft-ot, és a napszaknak megfelelő köszönés után kérem a magam igen kedves barátságos módján az eladót hogy váltsa be az áhított 100-asra a kocsihoz amibe majd biztos többet pakolok és azért nincs is kosár??????????
Aztán leordítja a fejemet, hogy "maj mingggyyyyáááááá, jó??????????????" na állam az leesett, majd megköszöntem és mosolyogva SZÉP NAPOT kívántam, amitől meg az övé esett le, jah, kell IQ ahhoz is hogy valakit megsértsen vagy gondolkodásra késztessen az ember.
A bótban kuszaság, kosz, de szerencsére aktivia volt és hideg is (tehát a hűtő működik), a vásárlóközönség is alkalmazokodott az üzlet stílusához minden szinten, így hamarosan ki is menekültem.
Hogy van ez? és már bármelyikben voltam bent az ország bármely pontján (na jó, ez összvissz csak talán 5x volt, az is kényszerhelyzetben) mindenhol ez fogadott.
Vagy velem van a baj?
Miért akarok feltöltött, tiszta üzletet, friss árukat, kultúrált és kedves eladókat akik MIATTAM jöttek be dolgozni, ha már nem a kedvencem a vásárlás, legalább ne ábránduljak ki még jobban...
VAGY EZ JÁR NEKÜNK 2009-BEN?
Zorán:
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó,
Döcög a gép, de nekünk így is jó, így is jó, így is jó,
Langyos a sör, de nekünk így is jó.
2009. augusztus 18., kedd
"A" zene
külön kiemelve, a ZENE.
Mit csinál velünk a zene? erről akartam már írni, de most nagyon aktuális lett.
Egyrészt tele (áááááá, még 30 Giga szabad !!!!) töltve az okoskatelóm a kedvenc zenéimmel, és kerestem is ma reggel egy zenét G-nak, ami helyettem szól majd, mert hiába minden, a hangjegyekkel nem tudok versenyezni.....
Oh, pont jónak mondom !!!!!!!! "A" zenésznek.
A dal amit küldtem , itt van a gépemen, csak persze több mint 5 M, így esélytelen küldeni e-mailben, sajna a youtube-on pedig nincs fent! Egy kis ízelítőt lehet hallgatni a lapról amit küldtem.
http://brody.mediastorm.hu/diszko.htm
Itt most repeat-ra állítva szól a jön a vonat , miközben pötyögök, és közben engem is kirángatott a hajamnál fogva a punnyadásból, érezhetően szaporábban dobog a szívem, ami külön jó mert a visszakisérletezett fél concor mellett általában 50-52.
Amíg hallgatom, emlékek jutnak eszembe, most a vonatokról:
Várom Fatit a déliben, 1978. van, Ő épp katona, én el vagyok engedve (Anyuék vigyáznak rá) a 8 hónapos É mellől hogy kimenjek elé péntek délután, remélve hogy kapott egy hétvégi eltávot.
Bejön a vonat, a szívem szaporábban ver, és meglátom a peronon, kimagaslik az utasok közül, kipirul az arcunk, érzem a nylon katonaing (jó kis találmány) illat helyett szagát, és ölelkezve megyünk haza a kislányunkhoz.... Miénk a 7vége... :)
Sok év múlva, indulunk Pécelről Szalajkavölgybe vonattal (csak úgy kalandvágyból) , Évi persze az aktuális sínek között várja a vonatunkat, ő persze tudja hogy nem oda érkezik, mert nem oda szokott... de mégis !!!!!! Most már jót nevetünk rajta, de akkor rémisztő volt !!!!!
Egy utazás Balatonlellére vonattal gyerekkoromban, kora reggel a vizes fényes csendes belvároson át a délibe, apukám hozza a bőröndöt, nyaralás illat van.... rajtam egy fehér nadrág, fehér blúz és egy bordó mellény.... 13-14 éves vagyok.... már félig NŐ, amit persze már tudok is...
Később egy nagy szerelem fiúval megyünk a Balatonra vonattal, csak pár cucc van nálunk és egy bérelt sátor, a szatyorban egy eredeti LEE vagy LEVIS kamionról leesett farmer, amit előző nap szűkítettem be délután persze varrógép híjján kézzel, érzem az ujjaimban a varrótű böködését... majd ki is mossuk a gatyát a magyar tengerben a vízbe csapkodással..... meleg van, nyár este, diszkó az üvegfalú, nappal önki étteremben.... nyár, szerelem, 10 dkg bácskait (van ilyen még?) veszünk a közértben és meleg fél kg kenyeret....
Vonat Rómában decemberben, a Terminin minden vágány végén plazmatv, érintős óriási menetrend....
Gyerekkorom, disznóvágásra megyünk Mözsre, késő este van amikor megérkezünk, a faluban susognak a fák, este már nekem nincs keresnivalóm a felnőttek között, befekszem a hideg dunyhák közé, reggel már nyüzsgés az udvaron, lábak dobognak, kutyák ugatnak, malac visít, mit kérsz Ágikám reggelire? kacsazsíros kenyeret.... hát ez a lyány... itt van a kolbász, tojás, szalonna, mit süssek neked.. kérdezi Bözsi néni. kacsazsíros kenyeret.... ej, ez a lyány... :)
Lehet hogy ez az utazás mániám a vonatozással kezdődött.... menni-menni valahová.... ülni a vonaton, kiintegetni a sorompónál várakozóknak, akik MARADNAK, de mi megyünk és új kalandok várnak ránk, úgy élmányek, új képek és illatok, és szívom be mint a szivacs...
de miért is? most hogy hallok egy dalt, az agyam valamelyik kis zugából elő jön a vasárnap kora reggel, a katonaing illat, előjön a tinikorom nyara, filmek kezdődnek a fejemben, ízek jönnek a számba....
Balatonszárszó, esős nap, József Attila emlékház.
Mikor elolvastuk az utolsó bejegyzést a vitrinben, egy vonatfütty borzongatott, a közeli állomásról hozta a szél....
és most a vonatról egy valaha írt versem is eszembe jutott persze:
Mit csinál velünk a zene? erről akartam már írni, de most nagyon aktuális lett.
Egyrészt tele (áááááá, még 30 Giga szabad !!!!) töltve az okoskatelóm a kedvenc zenéimmel, és kerestem is ma reggel egy zenét G-nak, ami helyettem szól majd, mert hiába minden, a hangjegyekkel nem tudok versenyezni.....
Oh, pont jónak mondom !!!!!!!! "A" zenésznek.
A dal amit küldtem , itt van a gépemen, csak persze több mint 5 M, így esélytelen küldeni e-mailben, sajna a youtube-on pedig nincs fent! Egy kis ízelítőt lehet hallgatni a lapról amit küldtem.
http://brody.mediastorm.hu/diszko.htm
Itt most repeat-ra állítva szól a jön a vonat , miközben pötyögök, és közben engem is kirángatott a hajamnál fogva a punnyadásból, érezhetően szaporábban dobog a szívem, ami külön jó mert a visszakisérletezett fél concor mellett általában 50-52.
Amíg hallgatom, emlékek jutnak eszembe, most a vonatokról:
Várom Fatit a déliben, 1978. van, Ő épp katona, én el vagyok engedve (Anyuék vigyáznak rá) a 8 hónapos É mellől hogy kimenjek elé péntek délután, remélve hogy kapott egy hétvégi eltávot.
Bejön a vonat, a szívem szaporábban ver, és meglátom a peronon, kimagaslik az utasok közül, kipirul az arcunk, érzem a nylon katonaing (jó kis találmány) illat helyett szagát, és ölelkezve megyünk haza a kislányunkhoz.... Miénk a 7vége... :)
Sok év múlva, indulunk Pécelről Szalajkavölgybe vonattal (csak úgy kalandvágyból) , Évi persze az aktuális sínek között várja a vonatunkat, ő persze tudja hogy nem oda érkezik, mert nem oda szokott... de mégis !!!!!! Most már jót nevetünk rajta, de akkor rémisztő volt !!!!!
Egy utazás Balatonlellére vonattal gyerekkoromban, kora reggel a vizes fényes csendes belvároson át a délibe, apukám hozza a bőröndöt, nyaralás illat van.... rajtam egy fehér nadrág, fehér blúz és egy bordó mellény.... 13-14 éves vagyok.... már félig NŐ, amit persze már tudok is...
Később egy nagy szerelem fiúval megyünk a Balatonra vonattal, csak pár cucc van nálunk és egy bérelt sátor, a szatyorban egy eredeti LEE vagy LEVIS kamionról leesett farmer, amit előző nap szűkítettem be délután persze varrógép híjján kézzel, érzem az ujjaimban a varrótű böködését... majd ki is mossuk a gatyát a magyar tengerben a vízbe csapkodással..... meleg van, nyár este, diszkó az üvegfalú, nappal önki étteremben.... nyár, szerelem, 10 dkg bácskait (van ilyen még?) veszünk a közértben és meleg fél kg kenyeret....
Vonat Rómában decemberben, a Terminin minden vágány végén plazmatv, érintős óriási menetrend....
Gyerekkorom, disznóvágásra megyünk Mözsre, késő este van amikor megérkezünk, a faluban susognak a fák, este már nekem nincs keresnivalóm a felnőttek között, befekszem a hideg dunyhák közé, reggel már nyüzsgés az udvaron, lábak dobognak, kutyák ugatnak, malac visít, mit kérsz Ágikám reggelire? kacsazsíros kenyeret.... hát ez a lyány... itt van a kolbász, tojás, szalonna, mit süssek neked.. kérdezi Bözsi néni. kacsazsíros kenyeret.... ej, ez a lyány... :)
Lehet hogy ez az utazás mániám a vonatozással kezdődött.... menni-menni valahová.... ülni a vonaton, kiintegetni a sorompónál várakozóknak, akik MARADNAK, de mi megyünk és új kalandok várnak ránk, úgy élmányek, új képek és illatok, és szívom be mint a szivacs...
de miért is? most hogy hallok egy dalt, az agyam valamelyik kis zugából elő jön a vasárnap kora reggel, a katonaing illat, előjön a tinikorom nyara, filmek kezdődnek a fejemben, ízek jönnek a számba....
Balatonszárszó, esős nap, József Attila emlékház.
Mikor elolvastuk az utolsó bejegyzést a vitrinben, egy vonatfütty borzongatott, a közeli állomásról hozta a szél....
és most a vonatról egy valaha írt versem is eszembe jutott persze:
HUMANIZMUS
Nadrágja foltját letépték
Egy szál esernyővel ment ki a napra
nagyon szégyellte magát.
Bánatában a sínekre ült
Arra jött egy mozdony
de átugrott fölötte.
Mert persze verseket is írtam, nem is keveset.
itt van még egy:
UTÁNAD NÉZVE
Csak annyi történt
hogy évet váltott a szerelem
s bejött a száraz ősz
hullámvonatban pihent ideges arca
meglepett mikor búcsúztam
s rám maradt a pályaudvaron heverő
itt hagyott csók
csak annyi történt
Hogy nem tudtam követni
s didergőn botlottam
a korán esteledő emlékek közé.
csak ennyi történt és kísértem
az ágyamba féltett gondolatot
Fáradt éjszakám előtt.
na asszem lesz egy verses rész is, addig is itt mára egy utolsó:
VALAMIT
Valamit mondani akartam
Mert valamiről hallgatni akartam
De nem öltözött szavakba a
Kimondhatatlan
Na milyen zenét tegyek fel??????????????????
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)