Itt töltöttünk 2 hetet, végül is kombinálva, repülővel Rómáig, majd onnan bérelt kocsival tovább délre még 600 km-t. A cél pedig TORRE SUDA ("izzadó torony"), nem messze Gallipolitól, ami szép várost jelent. Ha leltárt akarnánk, az 4500 km - a reptérrről oda-vissza nélkül - 5000 fotó és közel 40 település, megint nem feltétlenül az útikönyvből, inkább a meglátni és menjünk oda most rögtön ötlettől vezérelve.
Azt mondják nagy erre a szegénység, sok az albán, román menekült. Na ezt nem érzékeltük, pedig emiatt választottuk a kombinált utat, hogy ne a saját kocsink essen áldozatul a magyarelleneségnek.
Már az odaúton volt részünk armageddon viharban, ami mint később kiderült, elmosta a Gargano öblöt, többen meghaltak és autók csúsztak a tengerbe. Amúgy az első szállás ami tetszett, itt volt, Vieste környéként, de végül még délebbre foglaltunk. (hihetetlen olcsón, nagyon szép helyen, csak egy úttest válaszott el a tengertől, nem mondom, nagy kitartás kellett megtalálni és lelevelezni, de abban nem szűkölködünk)
Láttunk szegénységet igen, lóval és ekével szántottak a földeken, és láttuk MATERA-t és Sassit is, ahol sziklalakásokban éltek az emberek az 1950-es évekig. Eközben egyik délután amikor véletlenül otthon voltunk, a számtalan TV adó egyikén Moravia "Egy asszony meg a lánya" filmbe merültem el, így ebben a környezetben, a helyszínen még jobban átélhető volt az olasz történelem.
Nagyon sok itt az olajfa, párszor ültetvényeken át vezetett minket a GPS km-eken át.
Jártunk kisvárosokban, ahol elképesztő tereken elképesztő egykori paloták árnyékában fagyiztunk, (Nr1: fragola) voltunk tornyos kastélyokban, várakban, hatalmas főtereken, ahol mindig volt pl. kultúrált WC, ami mint tudjuk, igen fontos. :) Főleg így, hogy naponta többször is kötéscserére kényszerültem az ömlő sipoly miatt.
Láttunk PERUGIA-ban minimetrot, - utaztunk is rajta - ami vezető nélkül közlekedik, és teljesen felvisz az óvárosba, 3 mozgólépcső kiegészítéssel, bringaszállításra is alkalmas. Láttuk a trullikat ALBEROBELLO-ban, a trulli templomban épp esküvő volt (ez már nem az első, kóborlásaink során), a legkisebb városokban is volt kölcsönözhető bringa, hol vagyunk mi ettől a bubinkkal?
Na és a paleo.... remekül lehetett paleozni, ketozni, hiszen tele az üzletek sonkával, kolbásszal, sütnivaló termékekkel és megsütött kebabbal, ami 3 euro alatt volt és kettőnknek elég volt vacsira. De vettünk fini sült oldalast egy box-ban, zöldséget, gyümölcsöt és rengeteg tökéletes dinnyét. A kenyér sem volt kérdés, bár én nem eszem, mindenből van gluténmentes, még pizzából is, nem beszélve a barilla tésztákről, a gnocci-ról, hatalmas választék van az ételallergiásoknak. Ettünk sok fagyit, leginkább fragola-t, cukor nélkül, csak a gyümölcs. Kánaán volt.
Mondhatni, a tőlünk megszokott módon kóboroltunk, 1-2 napot voltunk csak otthon, a többi mind-mind kirándulás, terek, fényesre kopott via, vicolo, templomok, várak, hangos piacok, őgyelgés és andalgás, ámulat és bámulat. A csatolt kép MANDÚRIA-ban készült, véletlenül találtuk meg. A 17. században kezdték el építeni ezt az IL CALVARIO-t, van itt törött kávéscsésze, kiskanál, kagyló, gyöngy, textil és fa, törött ékszer, tányér, minden amivel a lakosok az évszázadok során hozzájárultak a MŰhöz, amúgy még ma is változik, épül.
Közben szólt a radioKISSKISS, forrón sütött a nap, beleégett ismét az agyamba a fodrozódó tenger, a tengerillat, a nap melege, a száradó ruhák csattogása a szélben, a mozaikok, a világítótornyok, a kövek.
Én ezeket teszem el télire ebben az évben.
