Ez az elmúlt 10 nap, annyira rövid volt, hogy el sem tudom képzelni hogy fért bele minden, de teljesen elhitette velem hogy egészséges vagyok. Na biztos azért, mert így is van.
Most 2 hétig még ez a szerepem, az egészséges anya, feleség, munkaerő, szakácsnő, mosónő, és minden ami a modern és nem modern nőiséggel, anyasággal, nagymamasággal, stb. jár, aztán 2-3 napig más darabot játszom majd, egy statiszta, szereplő a “nyomjuk a kemót, fogyjon csak” című darabban.
ennek jegyében kicsit még voltam para páciens a pet ct-n (tök jóóóóóóóóóóóóóóóó lett !!!!!!) és a fogorvosnál (átmeneti megoldás, de jó), aztán múlt pénteken kiderült elköltözünk aggyuramistenderögtön egy számomra egyébként közelebbi telephelyre, már hétfőn. Igy a 7fő pakolással telt, én is vittem át cuccokat az új helyre, ami napos, panorámás, 6. emeleti, modern nagyon új bútorokkal, szekrényekkel, kicsit katonás a hely (régen a funkciója is ilyen volt) de meg lehet szokni. Kicsit zokon vettem hogy új kollégaként mutattak be minket az átlagban 4 hónapja itt dolgozó kollégáknak, így a bolondok napján betöltendő itteni 29 évem miatt, de sebaj !!!! Aztán cuccoltunk, pakoltunk, lett gép, telefon, fax, a Gellért-hegyre látunk, ihaj.
A főnökünk nekem csak későn született lányom lehetne, az enyémeknél biztosan 10 évvel fiatalabb…. (na igen, korán szültem, szó se róla) na ezt a helyzetet most tanulja ő is. (mi is) Közben percről percre kiderül, nem illünk ide a képbe, más a munkánk, nem tudunk dolgozni a régi telephelyen maradt “másik felünk” nélkül, sajnos sikerült ilyen ésszerűtlenül végrehajtani ezt azt átszervezést. Mi ugyan szóltunk és szóltunk, és figyelmeztettünk, hogy minket minden oda köt, de nem az a szempont hogy lehessen dolgozni, hanem hogy a szervezetek egy épületben legyenek. jahhhh, igen. Most levelek íródnak, vezetők leveleznek egymással, hogy végre kellene hajtani valamit, de sajnos aki írja, és aki kapja is új, nem is tudja kik a beosztottjai, és azt sem tudja hol a vészkijárat, nemhogy azt hogy mit is kellene csinálni. (pedig ezt a kijáratot még a repülőn is mindenek előtt mondják el 
No ma végre sikerült a szobánkból szobát csinálnunk, és talán beindult valami, végül is egy faxot sikerült 3 (!) óra alatt beiktatni, és el is küldeni! fog ez menni !!!!!
Közben még vasárnap vigyáztunk Pöttömre, hogy ennek folyományaként vagy sem, de a keddet ágyban párnák közt, mély, uralhatatlan alvással, közel 38 fokos hővel töltöttük mindketten F-val, néha meglátogatva a legkisebb helyiséget. brrrrrrrr !
Na igen, itt jön a talány. Állat rosszul alszunk, a nem régen lecserélt, jól és gondosan kiválasztott matracunkon, így szombaton kipróbáltuk a vendégszobát ágyastól, a szoba 5-ös, az ágy 1-es….. 
Na a keddi napot viszont a rossz (?) hálóban, a rossz (?) matracon aludtuk át…. háááááááááááááát akkor mi van?
Aztán szerdára jobb lett, de még nem az igazi !
Nehezített menet hogy közben nyilatkozni kellett az adóbevallásról, a cafetériáról (no comment, majd máskor ezt), a levonásokról, mindent kitölteni 2 pl-ban, elküldeni, e-mailezni, hozzátűzni, felhívni, megkérdezni, etc.
Eközben próbáltuk behozni az igazgatási szünet miatti lemaradást, talán lehet kicsit fellélegezni. Milyen jó 5let is a szünet! ugye? ügyfélnek is, nekünk is ! nagy találmány !
és az állandó bosszúságom kis hazánkban a vásárlás. Nem szeretem, útálom !!!!! nem szeretem hogy soha sincs semmi, egy nyomoronc rozskiflit nem tudok venni a házi sütödés helyeken sem, egyik napszakban sem. a biojoghurt nem bio és nem joghurt, még a csirkemell is lehet hogy hamisítvány, minden gyatra minőségű, miért kell nekem 5 helyre elmennem hogy beszerezzek egy bio zöldséglevet????? na jó, ez lehet hogy extra itt, de mondjuk egy kiflit?????? hideglelést kapok már a vásárlás gondolatától is.
itt. Magyarországon.
attól is, hogy itthon voltam múlt péntekig, de nyamvadt királyi posta fel sem csengetett hogy küldeményt hozott, így minden nap mehettem le a postára maszkban a küldeményekért (amikor a tömegközelekedéstől is el vagyok tiltva a kemo alatt), mert a küldemény kézbesítése csak a postaládáig van kifizetve…… micsoda????? nem lehetett volna azt a nyomorult csengőt megnyomni? lementem volna.
Na Napnál is világosabb. meggyógyultam, visszakerültem a nagybetűs ÉLETBE.
Itt. Magyarországon.
Anyukám! Bekezdésenként sírok vagy nevetek, nem tudom eldönteni melyik a jobb. Vicces ez az "élet" és kiszámíthatatlan...
VálaszTörlés