I'm on the move

Ez az elmúlt 10 nap, annyira rövid volt, hogy el sem tudom képzelni hogy fért bele minden, de teljesen elhitette velem hogy egészséges vagyok. Na biztos azért, mert így is van.

Most 2 hétig még ez a szerepem, az egészséges anya, feleség, munkaerő, szakácsnő, mosónő, és minden ami a modern és nem modern nőiséggel, anyasággal, nagymamasággal, stb. jár, aztán 2-3 napig más darabot játszom majd, egy statiszta, szereplő a “nyomjuk a kemót, fogyjon csak” című darabban.

ennek jegyében kicsit még voltam para páciens a pet ct-n (tök jóóóóóóóóóóóóóóóó lett !!!!!!) és a fogorvosnál (átmeneti megoldás, de jó), aztán múlt pénteken kiderült elköltözünk aggyuramistenderögtön egy számomra egyébként közelebbi telephelyre, már hétfőn. Igy a 7fő pakolással telt, én is vittem át cuccokat az új helyre, ami napos, panorámás, 6. emeleti, modern nagyon új bútorokkal, szekrényekkel, kicsit katonás a hely (régen a funkciója is ilyen volt) de meg lehet szokni. Kicsit zokon vettem hogy új kollégaként mutattak be minket az átlagban 4 hónapja itt dolgozó kollégáknak, így a bolondok napján betöltendő itteni 29 évem miatt, de sebaj !!!! Aztán cuccoltunk, pakoltunk, lett gép, telefon, fax, a Gellért-hegyre látunk, ihaj.

A főnökünk nekem csak későn született lányom lehetne, az enyémeknél biztosan 10 évvel fiatalabb…. (na igen, korán szültem, szó se róla) na ezt a helyzetet most tanulja ő is. (mi is) Közben percről percre kiderül, nem illünk ide a képbe, más a munkánk, nem tudunk dolgozni a régi telephelyen maradt “másik felünk” nélkül, sajnos sikerült ilyen ésszerűtlenül végrehajtani ezt azt átszervezést. Mi ugyan szóltunk és szóltunk, és figyelmeztettünk, hogy minket minden oda köt, de nem az a szempont hogy lehessen dolgozni, hanem hogy a szervezetek egy épületben legyenek. jahhhh, igen. Most levelek íródnak, vezetők leveleznek egymással, hogy végre kellene hajtani valamit, de sajnos aki írja, és aki kapja is új, nem is tudja kik a beosztottjai, és azt sem tudja hol a vészkijárat, nemhogy azt hogy mit is kellene csinálni. (pedig ezt a kijáratot még a repülőn is mindenek előtt mondják el )

No ma végre sikerült a szobánkból szobát csinálnunk, és talán beindult valami, végül is egy faxot sikerült 3 (!) óra alatt beiktatni, és el is küldeni! fog ez menni !!!!!

Közben még vasárnap vigyáztunk Pöttömre, hogy ennek folyományaként vagy sem, de a keddet ágyban párnák közt, mély, uralhatatlan alvással, közel 38 fokos hővel töltöttük mindketten F-val, néha meglátogatva a legkisebb helyiséget. brrrrrrrr !

Na igen, itt jön a talány. Állat rosszul alszunk, a nem régen lecserélt, jól és gondosan kiválasztott matracunkon, így szombaton kipróbáltuk a vendégszobát ágyastól, a szoba 5-ös, az ágy 1-es…..   tehát, gondoltuk a hellyel van baj, nem a matraccal. a kísérlet második részében, a matracot vittük ki a nappaliba, hogy leteszteljük, kb. 4-est kapott az alvás.

Na a keddi napot viszont a rossz (?) hálóban, a rossz (?) matracon aludtuk át…. háááááááááááááát akkor mi van?

Aztán szerdára jobb lett, de még nem az igazi !

Nehezített menet hogy közben nyilatkozni kellett az adóbevallásról, a cafetériáról (no comment, majd máskor ezt), a levonásokról, mindent kitölteni 2 pl-ban, elküldeni, e-mailezni, hozzátűzni, felhívni, megkérdezni, etc.

Eközben próbáltuk behozni az igazgatási szünet miatti lemaradást, talán lehet kicsit fellélegezni. Milyen jó 5let is a szünet! ugye? ügyfélnek is, nekünk is ! nagy találmány !

és az állandó bosszúságom kis hazánkban a vásárlás. Nem szeretem, útálom !!!!! nem szeretem hogy soha sincs semmi, egy nyomoronc rozskiflit nem tudok venni a házi sütödés helyeken sem, egyik napszakban sem. a biojoghurt nem bio és nem joghurt, még a csirkemell is lehet hogy hamisítvány, minden gyatra minőségű, miért kell nekem 5 helyre elmennem hogy beszerezzek egy bio zöldséglevet????? na jó, ez lehet hogy extra itt, de mondjuk egy kiflit?????? hideglelést kapok már a vásárlás gondolatától is.

itt. Magyarországon.

attól is, hogy itthon voltam múlt péntekig, de nyamvadt királyi posta fel sem csengetett hogy küldeményt hozott, így minden nap mehettem le a postára maszkban a küldeményekért (amikor a tömegközelekedéstől is el vagyok tiltva a kemo alatt), mert a küldemény kézbesítése csak a postaládáig van kifizetve…… micsoda????? nem lehetett volna azt a nyomorult csengőt megnyomni? lementem volna.

Na Napnál is világosabb. meggyógyultam, visszakerültem a nagybetűs ÉLETBE.

Itt. Magyarországon.