Mamóka költözzél tanyára!

Oh ezt számtalanszor hallottam a családomtól, főleg a költözéseinket (volt belőle nem kevés) követően..

Tanyára.... ahol nincsenek szomszédok. (de vannak)

Volt még gyerekkoromban a Paárné, aki alattunk lakott. Számtalanszor jött fel hozzánk zajok miatt, (egyszer be is dobott hozzánk egy cikket: "Fölöttünk elefántok laknak".... Azt hiszem Apukám talált akkor valami választ, és gondosan bedobott: "alattunk állatok..." vagy valami ilyesmi. Feljövetele alkalmával ellenőrizte a papucsainkat, nem klumpa, a széklábakat melyek be voltak filccel ragasztva, főleg a parketta miatt, stb...

Aztán kidobáltak a kedves szomszédok mindent az ablakon (mint a tanyán), zöldségeket, szemetet, húsvétkor sonkacsontot. Általános iskolai rajzórán szabad foglalkozás keretében készítettem is egy plakátot, melyen az állt, ne dobj ki semmit az alakon.

Később laktunk itt-ott, Wekerlén albérletben, ott egy kis család volt a lakóközösség, együtt vártuk É. születését, figyeltek ránk, esténként a belső udvar nevetéstől volt hangos...

Az első saját lakásunk.... Hmmm. Csak a szembe szomszédasszonnyal vesztem össze, lépcsőház takarítás okán... Hetente volt a váltás, és aki elkészült, átadott egy bilétát a következőnek, így tudta hogy rajta a sor. Na ő közvetlenül azután takarított (vagyis nem) ahogy megkapta a kis érmét (az első napon nem volt rá szükség még), mi pedig mint normáliséknál, a megbeszélt napon takarítottunk  dupla koszt. Nagy szóváltás volt, de amúgy nem én kezdtem.

Na és a római..... ott csak az építési hiányosságok miatt volt egy kis pörkölt illat a WC-ben, egy kis WC szag a konyhában.....

Az első ház... a jobb szomszéddal igen jóban voltunk, dacára annak, hogy a kis édi óriás snauzer kutyánk többször átlátogatott a kertjükbe és nem kis kárt tett a száradó ruhákban, virágokban. A másik oldalon építkezett egy fiatal párocska, első gyermeküket várva. Ő csak nagyon udvarias volt, köszönt éjjel nappal, úgy érezte beszélgetnie kell. Nem gond ez, csak ha szeretnél ebédelni a teraszon vagy olvasgatni kicsit. Őt Undinak neveztük el. De volt majdnem szemben az igazi UNDOK, aki megmérgezte a kutyánkat, (megmentették szerencsére) és igazán undokságokat is elkövetett.

Aztán Pécel, ahol mondhatni barátságban voltunk a szomszédokkal, csak pár kellemetlenség volt, mondjuk pl. a bal szomszéd házáról ami épp fordítva állt, nem egyszer csúszott a hó a kocsibejárónkra, mert nem volt hófogója a cserepeken. Egyszer találtam elpusztult kiscicákat bedobva a kertünkbe, és pár ilyen bosszúság. A szemben oldalon egy bácsika hajnalban darabolt télre tüzelőt egy körfűrésszel mindezt pl. szombat hajnal 4-kor (mert később már meleg van) és felvilágosított minket hogy a légtér a kertje felett a sztatoszféráig az övé , így megteheti. Feljelentés és pénzbírság lett a vége, de folytatta míg el nem költözött.

na és most? 

ezt a lakást szerkezetkészen vettük, így a gépészetet, villanyszerelést, festést, burkolást, stb mi csináltuk, de szigorúan a házirend szerint, hétköznap 6-kor, szombaton 2-kor abbahagytuk, pedig a házban akkor még alig volt lakó.

Na ez sokakat nem érdekel azóta sem (házirend). Ébredünk zörgésre, fúrásra, lehet akár karácsony is, vagy bármely nap és napszak.

Egyszer csak csöngettek. A teraszunkról lehullanak a levelek a földszinti lakó kertjébe. Persze nem feltétlenül tőlünk, de ok, vettük az adást, levettük a növényeket a korlátról, a terasz szélén helyeztük el. 

Aztán csöngettek (ja, nincs is csengőnk), lefolyik a víz a locsoláskor. Ok máshogy helyeztük el a ládákat.

aztán újabb lakó: neki penészes a szoba sarka... mutattuk, a miénk is : hőhíd probléma.

aztán tegnap délután is kopogtak.

Megint az alattunk lakó szakács, (amúgy nem fizetik a közös ktg-et, már 600e Ftnál többel tartoznak), végis is futott az agyamon, most mi van?????????????????? nem locsoltunk, nincsenek még elültetve a növények....

Kéri hogy éjszaka ne rohangáljunk úgy mint 7főn egész nap (nem voltunk itthon), és ne nyitogassuk a heverőnket órákon át, és ne nézzünk Tv-t sem, és ne skype-ozzunk, és ne hallgassunk zenét se, és ne... és ne...

Na felment a pumpám, és körbevezettem a lakáson: NINCS kinyitható ágyunk, minden széken, asztallábon bútoron filc van, leginkább a parketta védelmében. Hétfőn nem voltunk itthon, de amúgy sincs megengedve a szaladgálás,  labdázás, autókázás, stb, MERT ALATTUNK LAKNAK!

Este egy másik szomszéddal nyomozásba kezdtek és mindenkihez becsöngettek, hangfelvétel készül majd a zajokról....(na és? tudjuk Pécelről, ha nem haladja meg a határérték decibelt, mindegy).

Amúgy igen, én is hallok hangokat (na nem, nem a fejemben :) ) a háló falán át a fejemnél hallom hogy éjszaka húzgálják a székeket, minta valaki felpattanna és egy nehéz szék hátra megbillenne, aztán hallom a reklamáló nagy dohányos szakács ugató köhögését éjszaka, és igen, a kislányuk sírását is hallottam sok éjszaka.....

Zongora is van a házban, és kutya egyik lakásban, sok gyerek, egy nagyon hangos koránkelő, 24 órában sípoló kuktát használó néni, ajtócsapkodók, liftet minden emeleten megállítók, liftbe hamuzók, garázsban elénk állók, stb.stb.

Bárhol laktunk, próbáltuk betartani az együttélés szabályait, a szomszédok legkisebb zavarása nélkül ÉLNI a lakásban.

Most akkor tényleg: költözzünk tanyára???????????????????

vagy inkább ők?

hello London, bye-bye London!

Szombaton Londonba ruccantunk ki , egy rokon 80. szülinapjára, 2 éjszakás kaland….sajnos csak villámlátogatás.

Vasárnapra Dover-t terveztünk, ha már Albion innen kapta a nevét, a mészkősziklákról, hát meg kell nézni. Amúgy is vonzanak az ilyen szárazföld vége helyek, világítótornyok.

Nem így alakult.

Felszállás után kb 1 órával már alig láttam, aztán jött a mézga gézás zizis zúgás a fülemben, (mikor köbükit hívják Mézgáék) hányinger, meleg, levettem a pulcsimat, kicsatoltam az övet, szóltunk a személyzetnek, akinek a hajoljak előre tanácsa volt,  és ennyi volt. A következő emlékem hogy a cipőm az égben (valaki tartja a lábamat), fejek körülöttem (3 orvos volt a gépen) és valaki oxigénről érdeklődik, majd kapok is, fejcsóválva nézik a pulzusom, valaki kólát hoz….

Aztán fekve lecsatolnak, megkérik az utasokat hogy maradjanak ülve mert mentősök jönnek majd fel ha leszálltunk.

Így is volt, akkor 131 volt a vérnyomásom, letámogattak, a reptéren (Stansted) leültettek, méregették, vizsgálgattak, majd orvost hívtak mert egyre inkább felfelé ment.

Doktor jött kocsival fél óra múlva egy táskával ami komplett rendelő, EKG, vnyomás folyamatosan, stb. Végül 147-nél úgy döntött nem kell kórház, kiállított egy lepedő papírt, odaadta az EKG-t és elengedett.

Elindultunk a buszhoz egy reptéri kísérő fiúval (húúúúúúúú, egy modell is lehetne), aki átvitt minden akadályon, VIP útvonalakon, majd a buszhoz várakozó sornál megbontotta a kordont és elsőként beállított a várakozókhoz, így elsőként szálltunk fel, a lejárt jegyünkkel. Érdekes, senki sem anyázott.

1 óra 20 p az út Londonba, akkor már csak annyi bajom volt hogy a bepisilés szélén álltam, mert ugye sok folyadékot itattak velem és nem volt időm felkeresni a mellékest, és amíg tartott a történet, nem is jutott eszembe. A buszon volt WC egyébként, de az utasok segítségével sem tudtuk kinyitni. Így Liverpool állomásnál, ahol leszálltunk, rohantunk be egy kávézóba, F. kávéért, én pisilni.

Utána már sima, eltekintve attól, hogy jeges jégdara viharban haladtunk a szálloda felé metroval. Ja igen, és egy nagyon jó találmány, Paypass bankkártyával remekül lehet kedvezményesen utazni, ezt kell hozzáérinteni a nyitóhoz, ekkor kinyílik a kapu, lefoglal 20 fontot a kártyán, de ezzel a módszerrel napi 6,50-nél többet NEM LEHET költeni, ha eléred nem számol tovább, csak kifelé is le kell kezelni, de ez csak a metrora igaz, a többi járművön elég egyszer, amúgy este visszautalja a rendszer a különbözetet. A díjszabás is kedvezményesebb mint a travel card vagy simple jegy. (ezt még itthon kitaláltam). Miért is nem lehet itthon ilyen? Még a jegyvásárlás is bonyolult, nálunk pl. nincs automata, csak 1 megálló visszafelé, ha szerencsém van, akkor épp működik. Zúgolódok megint, ha valami már jól ki van találva, miért is nem lehet nálunk átvenni?????????

Na szálloda, ott azonnal volt egy szobacserénk mert nem ment a fűtés, a rokkant szobát kaptuk helyette ami tágas és kényelmes volt.

Aznap délután 2x hívott a Ryanair hogy minden rendben van-e, jól vagyok-e. Ilyet????????????? Észrevehetően nem Magyarországon voltunk.

A biztosítót is hívtuk hogy mi történt, mert lehet azért hogy érkezik egyszer egy számla….. amúgy az EU kártyánkat sem kérték el.

Felhívtuk a kardiológusom (85 óta járok hozzá, akkor szívizomgyuszim volt, lábon kihordott flu miatt, így vagyunk ilyen viszonyban) hogy mit tegyek most, mert 2 hete ő adott egy gyógyszert, az egyik este hirtelen kiugró vérnyomásomra, ami miatt a sürgősségin töltöttem 2-3 órát mire lement. 

Amúgy mindig is alacsony volt, - bár mostanában a kontrollokon kezdett kicsit emelkedni - ezért volt ijesztő a hirtelen magas, persze a mentő nem jött akkor sem, így saját kocsival (na jó, nem én vezettem  ) mentünk a közeli kh-ba.

Szóval doktor visszahívott, gyógyszer tovább, majd találkozunk kedden reggel. Már az is megtörtént  tegnap, minden ok, holnap vérvétel , aztán majd kontroll. Arra gyanakszik, lehet hogy a vérnyomáscsökkentő vízhajtó hatása miatt csökkent esetleg a kálium, stb. Na meglátjuk. (Coverex As Kombi forte). Amúgy a másik elgondolás az onkológustól, csökken az ösztrogén (5 éve csökkentésben vagyok, ha nem csökkenne magától eleget), a vérnyomás pedig nőhet. Tipp az ájulásra, valami banális együttállás: meleg, légnyomáscsökkenés, a vérnyomáscsökkentő, előtte ettem, szűk ruha, biztonsági öv, esetleg gyomor/emésztés eredetű mint egy kajakóma a kicsiknél, plusz a körülmények.

Ájulás szélén sokszor voltam már, de konkrétan 1 valós esemény, az első kemóm. Akkor a félelem miatti vércukor zuhanás okozhatta, ami azóta is a normál tartományban van, az az 1 alkalom volt. (akkor vettük a vércukormérőt).

Na a buli nagyon remek volt, Beáék taxit küldtek értünk és azzal is mentünk haza, remek embereket ismertünk meg, társalogni sajnos csak angolul tudtunk az új ismerősökkel. 
Nagyon profi és szuper volt a szervezés, a vacsi, a vendéglátás, mintha egy rendezvényszervező működött volna közre, tényleg! Itt is köszi mindent, B.! :) 

Vasárnap offoltuk a Doverbe tervezett programot, több okból, elsősorban átgondoltuk hogy lehet hogy nem kellene 2,5 órás buszos úton nagyon eltávolodni Londontól, másrészt rohadtul esett az eső. Persze reggel 7-re kimentünk a Victoriára, csak nem szálltunk fel a buszra. Ellenben, 22ezer lépést lenyomtunk így is, 2 részletben, délben hazamentünk megszáradni, majd délután visszamentünk a Bond/Oxford streetre, mert látni szerettük volna a Selfridges áruházat, ha már egy remek filmet néztünk meg róla pár éve.

Hétfőn 11-ig a szállodában maradtunk, majd beutaztunk a Liverpoolra, ahol találkoztunk B-val és meglepetésként a férjével is, akikkel egy igazi angol pub-ban búcsú ebédeltünk, - húúúúúúú az a fish and chips, mennyei volt - majd felszálltunk a buszunkra a reptér felé.

Fél 6-kor indult a gép, és érdekes:…………. az előttünk lévő sor üres volt a zsúfolt gépen….. hmmmm….. persze, tudta a ryanair hogy mikor utazunk és hol ülünk….. Már készültek volna? Na jó, ez csak vicc volt. :)))))))))))))))))))))))))))

A vissza út sima volt, (bár bevallom, paráztam kicsit), egy forró teával azért reméltem szinten tartom magam. Ez volt a 42. repülésem.

Bye-bye London bye good bye!

A reptérnek és a légitársaságnak fogok írni egy köszönő levelet.