tudjátok hogy sírok egy időgépért, sok okból….
de most találtam egy időgép zenét, ami visszavisz abba az időbe, amikor 14-17 vagyok, bulizok, izgatottan randizgatok, szerelmes vagyok a szerelembe, szemceruzával rajzolom ki a szemem, köpködős opera szemfestékkel a szempillám, levágom a nacimat “forró” gatyává, házilag hajat festek KOMOL-lal, a nagymamám kézzel szűkíti be az ecseris LEE farmerom, kapucnit varrok a kardigánra, a textilben buli van péntekenként, amatőr zenekar játszik, és a törekvésben is… sötét van, csak villódzó fények, van párhuzam gatyám is, és fényes klipsz fülbevalóm, maxi szoknyám, kezelhetetlen vagyok és pimasz és vad, elköltözöm otthonról, leutazok a balatonra vonattal egy kölcsönzött sátorral és egy fiúval, bácskait eszünk és egy forintért kenyeret, van sok sör, pia, este buli van az üvegfalu diszkóban, farmerban fürdünk a tóban, itthon a barátnőmmel forrógatyában nyomulunk a városban, a pasik lefütyülnek az állványokról a gyömrői úton, Poe-t olvasok és James Joyce-ot, szombaton mikor megérkezem a buliba, már tudom, hogy vár valaki. Van már harisnyám és melltartóm, és meghívtak házibuliba, ahol a konyhában zsíros deszka van lilahagymával, sok pia, hangos zene, gyűrött ágyak és forró levegő…..
és most ezt hallgatom “végtelenül” közben hegyeket tudok elhordani kiskanállal, semmi bajom, nem fáj semmim, dobolok a lábammal és énekelek, érzem a nyárillatot, mondom, a zene GYÓGYÍT!!!! és most pont ez az alábbi kell nekem, az extra energia, hogy erőre kapjak. mit csináljak? fussak? ugrókötelezzek? vagy egyszerűen csak közben felmossak????