nőnap

sosem volt a kedvencem, mindig olyan erőltetettnek gondoltam.
De sok évig elviccelődtünk Apukámmal, a "nemzetközi születésnapján"... ami pont március 8.
Már 7 éve, hogy nem viccelődünk ezen. Nincs kivel. :(((((((((((((

Aztán a munkahelyi:
Ez évben elmaradt a nőnap, annyira, hogy még egy intranetes üzenetet sem érdemelt meg az itt dolgozó kb. 600 nő.
No comment. Itt már ilyen világ van, tudomásul kell vennem.

Aztán itthon:
Na ez már más:
Kaptam F-tól egy aranyos kis narancssárga cserepeset, - közben beújítottam egy cserepes medvehagymát, nyammmm - már napközben kaptam egy tulipánt, házhoz (a munkahelyemre) szállítva, és este jött a meglepi, betoppantak az összes fiúk, kicsik és nagyok, és hirtelen megnőtt a virág és gumimaci készletem.

Közben az összes (2) unokát adogattuk kézről-kézre, kórusban elmondtuk az "iciripiciri"-t hogy hangos kacagásra késztessük a Bogyót..... aztán Minivel folyt.köv. a Bogyó és Babóca, közben pörgött és ugrált, és evett is persze (nem keveset) és fényképezett is, végül mégis jókat nevettünk ezen az estén.
Apukám is "velünk volt".....