Várni

azt tudni kell. De én ezt vagy nem tanultam meg, vagy teljesen elfelejtettem.

Vagyis van különbség a várakozások között persze. Az értelmes várakozással nincs bajom, ki tudok várni egy eseményt pl. ha jó-ha rossz, és meg tudom fegyelmezetten várni pl. egy rossz dolog végét is, összeszorított fogakkal is. Türelmesen várok a közértben, ha látom hogy dolgozik a pénztáros, a fodrásznál, a villamosmegállóban, a piros lámpánál, stb.

De amikor valaki nem pontos, nem figyelmes, ha valaki hanyagsága miatt kényszerülök plusz programokra és sorbanállásokra, azt nehezen viselem.

Talán idegbimbibb vagyok az átlagosnál az utóbbi időben, mióta felismertem hogy az idő VÉGES (10-20 éve, hihi), és türelmetlen is.

Tudom ez talán születési hiba, hogy racionálisabb, empatikusabb és segítőkészebb vagyok az átlagnál, és persze tudat alatt én is ezt várom el.

Hozzátartozik hogy szerencsém van ám, mert TI JÓL ELKÉNYEZTETTEK !!!!! :) Persze nem csak engem, hanem MINDENKIT ! (G!!!!!!)

A mi rendelőnkben is, mikor telefonálok már írják is a gépbe a beutalót, reggelre az asztalon, csak be kell kopogni, és a nem is kért de fogyóban lévő gyógyszereim receptjeivel együtt hozhatom is. Az orvos érdeklődik az állapotomról, esetleg még utánam is telefonál vagy kér hogy értesítsük a fejleményekről. (még egy ilyen rendelőben voltam már egy tüdőgyuszi kapcsán..... ugye nem titok hogy hol van????? ;) )

A kardiológus tudja hogy csak délután jó nekem a rendelés, úgy kapom az időpontot, és érdeklődik a családom többi tagjáról, aki szintén hozzá jár csak már régen volt ott...

Az urológus ír egy e-mailt hogy javul-e a párom, az ortopédus felhív hogy fáj-e még a lábam és mit mondott az uh-os.... a fogorvos tudja hogy elköltöztem és kérdez a lakásról, és így tovább.

Így aztán nekem persze ez a természetes, hogy figyelünk egymásra és mindenki próbálja a maximumot nyújtani.

De tényleg: nem ez a normális???????????????????????

Aztán ha nem ezt kapom, akkor pedig újra és újra jól meglepődök, - mert még mindig hiszek a mesében, hogy mindenki ilyen - és én is azt tanultam, és hoztam otthonról hogy ugrani és csinálni és segíteni.

Velem biztosan nem fordulhat elő hogy nem telefonálok be ha kések vagy nem jövök, számon tartom az ígéreteimet és próbálom pontosan betartani, igyekszem mindent határidőre elkészíteni (sőt azonnal), mert nem tudom mit hoz majd a holnap, mennyi munkám lesz majd.....

De ideges leszek ha egy tárgyalásra nem érkezik valaki pontosan, és nem jelzi, nem hív fel hogy elakadt, elaludt, stb., ha elfelejtenek értesíteni időben fontos dolgokról és kellemetlen helyezetbe kerülök, ideges leszek ha hülyére vesznek, levegőnek néznek, átvernek, feleslegesen váratnak....ha pl. a postás nem csenget fel a levéllel/csomaggal, így mehetek a postára sorbanállni és feleslegesen sokszor, mert bocs, de még nem jött be a postás (most is van nálam egy ilyen értesítés, pedig otthon voltunk) és mostanában jó sok ilyen volt....

nem is azért mert az idő pénz, mert szerintem a legfontosabb nem a pénz, hanem az IDŐ, mert abból van a legkevesebb..... így a legértékesebb !!!! Ezért dühít nagyon, ha herdálják az ÉN időmet !!!!

„Senki sem követhet el nagyobb hibát, mint aki azért nem tesz semmit, mert csak keveset tudna tenni.”

Jaj. kommentnek hosszú lett volna. Így is az.

No akkor: Bennem, Benned, Bennünk van a hiba?????

És hogy van az, hogy a sok kudarc és pofon és csalódás, dohogás ellenére nem tudtunk alkalmazkodni és továbbra is ilyen segítőkészek, mosolygósak, vidámak és "szép napot" kívánók maradtunk????? Ez egy genetikai hiba????