Napoli

.....és mi van??????
Holnap utazunk???????? Már is?????
Múlt szombaton még reggel gyorsan egy aquafittness (mert a kondi az kell ugye.....) aztán du. már kapkodva csomagolás, pár szendvics, porszívó, mossunk fel.... az órát húzzuk fel.... aludjunk kicsit... és itt a vasárnap reggel !
I. jött értünk betört kocsiablakkal, így kicsit huzatos volt az út. Tiszta szemetek, egy napszenyó miatt...és a GPS töltő

Wizz továbbra is megbízhatónak bizonyult, mint később kiderült Nápoly divatszíneiben... lila, padlizsán, sötétrózsaszín:)

Nápoly

zsúfolt, esős, szemetes, gyanús motoros, bevásárlóközpontmentes, csak kisközértes (ahol nincs aktivia és actimel sem) olcsó utcai fini sütiárusos, (ez jó is volt ebédre) nagyon jó ütős illi kávés, közlekedési káoszos, félelmetes sikátoros, nagyon kedves, útbaigazítós emberes, liftes vár-os, tiszta mosdós, kényelmes cirkumvesuviánós, funikolare-s, olcsó epres, hangos, szagos, száradó lepedős és erkélyről vízleöntős, szembemotoros, metroépítős, virágos és templomos, múzeumos, meredek, és szép... szép..... szép..... olyan "olaszos"

Pompei

Először felháborító (mert épp staff meeting, ezért nem nyit ki csak 2 óra múltán, pedig ott a Világ apraja-nagyja), aztán nagyon lenyűgöző és borzongató az utcákon sétálni és átlépdesni a "zebrákon", benézni a házzsámos házakba, közben a háttérben a végzet, a Vesuvio.....

A Vesuvio

Ercolano volt a kiindulási pont, de staff meeting miatt zárva !!!! na ez már felháborító !!!!! lehet hogy a Vezúv is bezár mert staff meeting lesz????? Mindenesetre nem fogadtuk el a horribilis taxi és vesuvio express ajánlatokat, hanem a vissza a cirkumra és Pompei-ben vettünk jegyet egy buszra, ami csak fél órát késett, majd "jó" szokás szerint a mi időnkből persze megállt egy udvari szállító pihihelyen ahol vehettünk volna 20 euróért -ért köveket és szikkadt szenyót is, miközben a kutyák marakodtak, végighallgattuk 4 nyelven az ie. 79-es eseményeket.... Így persze magunkhoz képest késve értünk a Vesuv-hoz, amit sikerült azért 1 ó alatt megmászni a bokáig érő lávasalakban, soxor térdkímélés céljából hátrafelé haladva.

Sok csoport, minden náció, anya babakocsival lábujjpapucsban 3 gyerekkel. hangos diákok, "miss" fehér naciban és tűsarok szandiban, tolószékes öregúr, tapasztalt hegymászók teleszkópos botokkal, forrógatyós vihogó tinicsajok, nagymamák, kismamák, mammák, és japánok cérnakesztűben....

A kráter félelmetes, gigantikus füstölgő és nagyon-nagyon csendes, túlzottan is csendes volt.... és igen elgondolkodtató az életről-halálról és porszemecske életünkről....

Lefelé gyorsabban, majd négyünket is elvitt egy profi buszsofőr Ercolánoba, ahová a zuhi miatt nem jutottunk be, de ezt ellensúlyozva egy virtuális Ercolano múzeumba igen, ahol mint egy elvarázsolt kastélyban, részesei lehettünk a kitörést megelőző pillanatoknak és a kitörésnek is, hallhattuk a jajveszékelést és a sikoltozást, elsötétült a város és a szökőár hidegvizet permetezett az arcunkra...

folyt.köv.....