Volt egyszer egy naplóm... A napló már nincs, Anyu sincs és Apu sincs.... Hát írok megint egyet. Hátha olvassák ott. A felhők felett........
2009. április 29., szerda
dolce Italia.....
2009. április 27., hétfő
Napoli
Holnap utazunk???????? Már is?????
Múlt szombaton még reggel gyorsan egy aquafittness (mert a kondi az kell ugye.....) aztán du. már kapkodva csomagolás, pár szendvics, porszívó, mossunk fel.... az órát húzzuk fel.... aludjunk kicsit... és itt a vasárnap reggel !
I. jött értünk betört kocsiablakkal, így kicsit huzatos volt az út. Tiszta szemetek, egy napszenyó miatt...és a GPS töltő
Wizz továbbra is megbízhatónak bizonyult, mint később kiderült Nápoly divatszíneiben... lila, padlizsán, sötétrózsaszín:)
Nápoly
zsúfolt, esős, szemetes, gyanús motoros, bevásárlóközpontmentes, csak kisközértes (ahol nincs aktivia és actimel sem) olcsó utcai fini sütiárusos, (ez jó is volt ebédre) nagyon jó ütős illi kávés, közlekedési káoszos, félelmetes sikátoros, nagyon kedves, útbaigazítós emberes, liftes vár-os, tiszta mosdós, kényelmes cirkumvesuviánós, funikolare-s, olcsó epres, hangos, szagos, száradó lepedős és erkélyről vízleöntős, szembemotoros, metroépítős, virágos és templomos, múzeumos, meredek, és szép... szép..... szép..... olyan "olaszos"
Pompei
Először felháborító (mert épp staff meeting, ezért nem nyit ki csak 2 óra múltán, pedig ott a Világ apraja-nagyja), aztán nagyon lenyűgöző és borzongató az utcákon sétálni és átlépdesni a "zebrákon", benézni a házzsámos házakba, közben a háttérben a végzet, a Vesuvio.....
A Vesuvio
Ercolano volt a kiindulási pont, de staff meeting miatt zárva !!!! na ez már felháborító !!!!! lehet hogy a Vezúv is bezár mert staff meeting lesz????? Mindenesetre nem fogadtuk el a horribilis taxi és vesuvio express ajánlatokat, hanem a vissza a cirkumra és Pompei-ben vettünk jegyet egy buszra, ami csak fél órát késett, majd "jó" szokás szerint a mi időnkből persze megállt egy udvari szállító pihihelyen ahol vehettünk volna 20 euróért -ért köveket és szikkadt szenyót is, miközben a kutyák marakodtak, végighallgattuk 4 nyelven az ie. 79-es eseményeket.... Így persze magunkhoz képest késve értünk a Vesuv-hoz, amit sikerült azért 1 ó alatt megmászni a bokáig érő lávasalakban, soxor térdkímélés céljából hátrafelé haladva.
Sok csoport, minden náció, anya babakocsival lábujjpapucsban 3 gyerekkel. hangos diákok, "miss" fehér naciban és tűsarok szandiban, tolószékes öregúr, tapasztalt hegymászók teleszkópos botokkal, forrógatyós vihogó tinicsajok, nagymamák, kismamák, mammák, és japánok cérnakesztűben....
A kráter félelmetes, gigantikus füstölgő és nagyon-nagyon csendes, túlzottan is csendes volt.... és igen elgondolkodtató az életről-halálról és porszemecske életünkről....
Lefelé gyorsabban, majd négyünket is elvitt egy profi buszsofőr Ercolánoba, ahová a zuhi miatt nem jutottunk be, de ezt ellensúlyozva egy virtuális Ercolano múzeumba igen, ahol mint egy elvarázsolt kastélyban, részesei lehettünk a kitörést megelőző pillanatoknak és a kitörésnek is, hallhattuk a jajveszékelést és a sikoltozást, elsötétült a város és a szökőár hidegvizet permetezett az arcunkra...
folyt.köv.....
2009. április 1., szerda
na, ez az ÉN napom !!!!!!.......
A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király. 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek azontúl január 1-jén kell kezdődnie. Ehhez képest az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében. Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat, majd - tekintettel a kettős költségre - az április elsejei ajándékozgatás egészen elsorvadt, értékes ajándékok helyett inkább tréfákat küldtek, s végre kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással ünnepelték meg.
Válaszunk illusztrálásaként ismertetünk egy régi, de sikerült áprilisi mókát. Szerzője Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia. Az áldozat: Gramont márki.
Március 31-nek éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháját. Minden egyes darabot felfejtettek, és megint összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarja húzni a nadrágját: nem fér bele. Riadtan nyúl mellénye után: nem tudja begombolni. Ugyanígy jár a kabátjával. Javában küszködik, amikor rányitja az ajtót az egyik cinkostárs: "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról gyöngyökben hull a veríték; valóban borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtatnak, az orvos - szintén beavatott - vizsgál, receptet ír, és gondterhelten távozik. Szaladnak a recepttel a gyógyszerészhez, az visszaküldi, hogy nem érti... Nem is érthette, mert ez volt ráírva: "Accipe cisalia et dissue purpunctum..." "Végy ollót, és vágd fel a - mellényedet..."
Azt hiszem, vita nélkül elfogadható igazság: másokon nevetni könnyebb, mint magunkon - még áprilisban is.