szöszmösz_2011(1)

 

A legszebb karácsony

Gyermekkorom karácsonyára gondolok,
s ahogy emlékezem, elmosolyodok.
Nem volt nagy fenyőfa, csillogó díszekkel,
sem szaloncukor, többféle ízekkel.
Fenyőág volt csupán, piros alma rajta,
dió, ezüstpapírba csomagolva.
Papírból kivágott díszek, színesre festve,
meg mézeskalács, ami fel volt fűzve.
Hópelyhet is tettünk rá vattából,
egy keveset a csillagszóróból.
Árvalányhajjal díszítettük még,
oly szép volt, olyan nagyon szép.
A család volt csak az ajándék,
többet ért az, mint egy értékes nyakék.
Mert együtt voltunk, az volt a szép benne,
egy ilyen karácsonynak ki ne örülhetne.
Most is akkor jó, ha együtt a család,
a szívünk melege, ami örömöt ád.
Szeretet a legszebb ajándék,
az legyen hát a legnagyobb érték!

limoncello

 

Ma vagyok túl az első széria felén (3), és most hogy rájöttem hogy tulajdonképpen limoncello-t kapok, (hihi, tök olyan) csak intravénásan, így nem is visel meg annyira !!!!

( I LUV ITALY, azon belül SICILY, azon belül SAN VITO LO CAPO !!!!! )

Erre az évre véget ért az ilyen módozatú bevitel… ,  (orálisan is gyógyszer, mindig mondtam én  !!!) a következő január 2, aztán 4-én egy PET CT (jó évkezdet), aztán még kettő, és február 13-án reggel pedig indul a REMÉNYSUGÁR-TERÁPIA !

holnap pedig a karácsonyi előkészületekbe kezdek ! CSAKAZÉRTIS !!!!

télapó itt van… (Nr.1)

Ma F. munkahelyére érkezett a Télapó…sajnos  Pöttöm szülei dolgoztak, így ők nem lehettek ott.

Aztán együtt ebédeltünk ott, fejedelmi ebédet, utána haza, és Pöttömöt késő délután úgy keltettük fel….

Ja holnap már megyek dolgozni, túl a második kemón…. és 5-kor oda is érkezik a nagyszakállú……..

		Abacus Mikulás 2011 DIAVETÍTÉS MEGTEKINTÉSE AZ ÖSSZES LETÖLTÉSE

apróságok

már nem is olyan “apróságok”….

most csak pár kép, a legfontosabb a közelmúltból:

Pöttöm 1 éves !!!!!!

beájulós

fél8-kor ott voltunk a SOTE-n, beadtam a papírokat és be is hívtak hogy bekössék a branült és vért vegyenek.

na ez a branül nem volt eccerű (tudtam) de a könyököm közelébe mégis sikerült, vért venni onnan már nem. és akkor jött a fülzúgás, hangok távolodása, mérhetetlen izzadás, nagyon rossz közérzet és a tudat fokozatos elvesztése, miközben szóltam…… jöttek, próbáltak ezt azt, vérnyomás, fejem előre….. de csak jött ez a nagy semmi.

később valaki kérdezett valamit, visszajött a kép, akkor már ment egy glukóz is IV, jó hogy a branül bent volt. Állítólag 4-5 percig csak néztem mereven egy pontot és semmire sem reagáltam. nagyszerű. nem feltétlenül akartam a reggelimet IV formában. részemről aggasztó. idáig azt hittem hogy én már többször ájultam el életemben, de ez nem így van: az csak “ájulásközeli” állapot volt, addig még sosem jutottam el hogy tényleg snitt….

aztán kb 1-ig vártunk, mert sok új beteg volt, akiknek az anamnézis felvétele, vizsgálata több mint 1 óra, az elsőknek fél11 körül kötötték be a szert, nekem 1 körül. kb. 15-20 perc alatt lement, kaptam házi zsargonnal “hánycsillát” kezdetnek, majd még haza is vittem egy dobozzal.

a becsületes neve a sárga löttynek CMF, és egyenlőre változatlan a gyakoriság, 2 egymást követő 7, majd 3 hét szünet. összesen 6 a szendvics első része…

jövő szerdán beutalót kell kérnem a sugárra, intéznek PET CT-t állapot rögzítés miatt, és ma szív UH is kellett, ezen már túl vagyok.

Látszólag van 2 hegsérvem (1-ről tudtam) de ez most off úgyis mert fogyni is kell, meg most ugye nem érek rá nagyon.

A fejem viszont annyira-de annyira fájt, hogy hajnal 4-kor csak bevettem egy algot (sajnos nem kérdeztem meg miket vehetek be, ez már a tompika tünet ), még most sem 100-as….. sajnos a hánycsilla mellékhatása is lehet, ami nem lenne jó, mert most vettem be a mai 2-at. (3x1, pár napig)

Úgy a gyomrom háborog, próbálok szabály szerint enni-inni, gyömbértea, céklalé, nem túl forró, fűszeres, stb. ételek.

Ha megúsznám a mellékhatásokat ennyivel, hát kiegyeznék !

A következő jövő hét szerda, aztán december 21 és 28….. nagyszerű formában leszek majd a karácsonyi és az év végi készülődésre úgy látom. Na ma még asszem nem tervezem meg a menüt…..

Winnie the Pooh

azt mondta egyszer: “a baj előtti pillanatban még nem volt baj….”

(szinte hallom is )

No akkor onkoteam. Vidáman várakoztunk M-val, dacára a 11-es sorszámomnak amivel este 4-5 felé jutottam volna be, mégis behívott a prof. asszony kb. 4-diknek. Tényleg mit sem sejtve mentem be, mint akivel már semmi rossz sem történhet, de aztán láttam hogy sorsot húznak a onkológiai osztály jeles vezetőjével hogy ki mondja el a rossz hírt.

nevezetesen: a prof. asszony átkérte az első mintámat hozzájuk (másik patológia) és személyesen ő ismét megvizsgálta. Sajnos 2 érték tekintetében rosszabb lett az eredmény mint az eredeti volt, így úgy döntöttek, ha elfogadom a kezelést akkor mégis “szendvicset” kapok. 3x2 kemo majd sugár majd megint 3x2 kemo és majd a hormon.

23-án kezdek. állítólag nem hajhullatós és megkapok majd mindent ami csökkenti a mellékhatásokat. ja és az antiösztrogént most abba kellett hagynom, mától. lehetőleg ne melírozzak hajat és ne szárítsam hajszárítóval. Na ez a veszély nem fenyeget, szinte sosem szárítottam még hajat, viszont a lenövéseket terveztem befesteni….(biztató h nem írták meg a paróka receptet)

Erre a hírre 3 héttel ezelőtt számítottam, így most igen lesokkolt, az estém nagyjából el is volt cseszve.

persze ha használom az agyamat, (ez most nehéz) le kell szögeznem a következőket:

1. a daganatot eltávolították, MÁR NINCS OTT.

2. örülnöm kell, hogy kiderült, így megkaphatom a megfelelő kezeléseket. (ne is gondoljunk rá, mi lett volna ha…..)

3. minden további, az én biztonságom érdekében történik.

4. van szűk 2 hetem, hogy felturbózzam magam, hogy a legkisebb terhelést jelentse majd.

5. eldöntöttem hogy JÓL fogom viselni, a süti is megmondta……

 

csak most egy kicsit sz@r, azt hittem eljárogatok a sugárra, visszamegyek dolgozni, kapkodom a bogyókat és már el is felejthetem.

ezzel szemben nem, 4-5 hónapig is eltart, – persze közben majd járogatok a sugárra és visszamegyek dolgozni – de 12x szét fognak szurkálni pedig már annyira nincs vénám h vért venni sem lehet szinte (és a műtét miatt csak 1 karom van erre a célra), fekszem majd sok órát és nézem ahogy folyik a sejtméreg amit megadással tűrök (pont én, aki egy tabit alig tudok lenyelni), és közben valahonnan energia kell hogy az elpusztult ép sejtjeimet regenerálni tudjam.

ha tényleg van a gondolatnak gyógyító ereje, már csak össze kell szednem magam, hogy gondolkodjak rajta !

Winnie the Pooh: “gondol-gondol-gondol-gondol…..”