a böjt

Tegnap már ettem ebédre levest és vacsira virslit, de nem kellett volna. Ma reggelre visszatért az émelygés, így borsmenta tea és keksz volt a reggelim.
Csak arra tudok gondolni hogy ez a pocigond a büntetésem azért mert az utóbbi időben nagyon kirúgtam a hámból kajaügyileg.
Jó sok salátát ettem ebédre és vacsikra, sok főzeléket, szinte semmi édességet, (nem is szeretem) szóval pont annyit és akkor ahogy ezt kell.
Hiába a természet tudja mit akar.
40 nap az 40 nap.

szökőnap

a február 24. Úgy tudom.
Pont ma 34 éve jöttünk össze.
Olyan állati fontos dolgokra emléxem hogy szürke trapéz nadrág volt rajtam, csokibarna kámzsázs nyakú pulcsi, A fülemben félgömb fényes klipszek, hozzáillő karperecet is viseltem. (Makától kaptam) Egy kicsit bohócorrú puha barnás-bordós cipő volt rajtam. Sassoon-ra vágott hajam volt, és kb 50 kg voltam.
Aztán nőnapon volt a lánykérés.
Nem volt egy hosszú együttjárás.

dance

Míg ma Kicsik az első táncórájukat vették a közeli művházban, mi Bob mestert és Jamie és a csodalámpát néztünk Minivel (a kutya neve: SAJÓ!!! köszi É !) és közben persze időutazáson vettünk részt, vissza 30 évet !!!!! nagyyyyon szuper volt.
Persze kreatív vacsi is készült (mint akkor és ott :) ) és Mini be is nyomott jó sokat a bundás kiflikarika sk. rászórt sajtból.
Közben az alábbi kis képecskék készültek.
(a tányér még az anyjáé volt.... jahhhh a szoc. ipar !)

írhattam volna

múlt hétfőn hogy Kicsit hazavittem a melóhelyéről délben mert megtámadta egy vírus a bendőjét, úgymint le is fektette a padlóra, majd a nagy fehér porcelánra és elé kényszerítette, és nem is hagyta mindezt abba a szenya, mert a család másik felnőtt tagja is áldozatul esett.... (szerencsére Mini nem...)
Aztán írhattam volna hogy telt múlt az idő és vasárnapi sétánk alatt már úgy éreztem "Alien" van a hasamban (különben néha úgy is néz ki a sztóma heg, nagy vándorlás van alatta) és aztán én is áldozatot mutattam be a nagy fehérnek.
Majd az éjszaka qva sz@r volt, izomfájdalmakkal, hidegrázással és a 7főt itthon töltöttem, csak úgy megszokásból megmértem a hőm és 38,8, (alapból max 36 szokott lenni) ami egy algo-ra délutánra 38 alá ment.
Majd kedd reggel 37,6, így ismét a klotyó intim zónájában maradtam, de délutánra minden rohamosan javult, így ma reggel már láztalanul, pirosodó nyelvvel (pfujjj milyen volt, ne akard tudni) dolgozni, de tekintettel a sápadságomra a főnököm hazaengedett (előbb persze kért egy banális szívességet, semmi komoly, :) csak informatika.....) így ma itthon ettem meg a vasárnap óta első leveskémet (hétfő 1 db piskóta, kedd 2 db mini 2xsült) és most kitörni készülő vulkán morajlik a hasamban....
Szóval írhattam volna ezeket, de a klotyó még nincs (tudom, megbocsáthatatlan !) szgépesítve !!!

kis nosztalgia

Hozzám is eljutott az alábbi kis szösszenet, nálunk az érdekessége, hogy már a gyerekeim is 80 előtt születtek.....

Akik '80 előtt születtek

...Akik 1980 előtt születtek, valódi hősök, olyasféle igazi "hollywoodi-mindent-túlélő-fenegyerekek". De tényleg! ...

Legalábbis a mai nemzedék szemében. :)

Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, (nekünk autónk sem volt) viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval.Mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de sokszor még rendes biciklink sem. (Nálunk a barátnőm néha engedett egy kört, a néptelen Mádi utcán) Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se igen tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. (Jó kis vastag szódásüveg...) Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még vonalas telefon se nagyon volt, nemhogy mobil ... pláne gyereknek! (Nyár estén a szülők kiabáltak az ablakokból: ...... gyere haza !) Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ha az erősebb elgyepálta a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt, mert ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. {Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol! ... Hagyd csak anya, ez az én háborúm!}Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonald's-on edződött, átlagosan elhízott amerikai kisgyerek is helyből hátraszaltót nyomott volna attól, amit mi kaja címszóval leküldtünk. Gondolj a zsíros kenyérre (ünnepnapokon cukorral megszórva!), a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "Bedekó"-nak hívták (később igen, addig Anyukám kotyvasztotta a gázon) és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült.A limonádét még magunknak kevertük és sokszor mosatlanul ettük a fáról a félig érett gyümölcsöt. (és akácvirágot a lakótelep melletti utcában) A preDomestos korban a WC pereme alatt baktériumok ezreinek kolóniái telepedtek meg háborítatlan nyugalomban. (jó hogy már volt fürdőszobánk) Volt néhány barát, aki már ismert olyat, aki hallott olyanról, akinek videója volt, (gyerekkoromban diavetítő..... Anyukám néha hozott a kollégáktól új filmeket) esetleg ZX Spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, videojátékról, 164 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Sunodról,I nternetről, Fitnesz-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.Viszont voltak barátaink! Igazi, hús-vér barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, s ha nem voltak ott, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval ... Mégis itt vagyunk.Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, (babáztunk a kapu beugrókban egy pléden ülve) labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.Focizni csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még élt az íratlan szabály - amit időnként már mi is nehezen értünk: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az nézhette a játékot a pályaszélről, vagy odébb állhatott, és más játszótársakat keresett magának.A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.Ha egy tanár nyakon vágott, (mert hosszabb haja volt a fiúknak vagy mert kiszedtük a szemöldökünket) nem szúrtuk le és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem akartak feltétlenül fehér báránnyá mosni.Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség, a szeretet. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.Ezek voltunk-vagyunk MI. Hősei egy letűnt (?) kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Oh, mennyire-de mennyire lehetne ezt folytatni még....... :)

Hol van a lovaskocsis jeges, Bhöm-ék jégszekrénye, az asztal lábához kötött csirke a harmadikon, a hipermangános piros fürdővíz a teknőben-lavórban, az ablakból ledobott zsíroskenyér, a SzabadEurópa zavaros, zajos zenéi, a közértben a betolt pult alatt a tejeskanna, az első zacskós tej, az ugróiskola amit barátnőmmel rajzoltunk a friss járdára, az épülő házakban bújócskázás, az új iskola illata amiben mi voltunk az első diákok, körhinta a mázsa téren, a kis bolt a vetkőzös tollakkal és az örögmozgó ivó kis kacsával, az olajfa erdő ahol szalonnát sütüttünk apukámmal, ahol fémeket gyűjtöttünk és újságot.....

NAGYON SZERETNÉK IDŐUTAZÓ LENNI !!!!!

ÜZENETRÖGZÍTŐ

húúúúúúúúúúú mekkorát nevettem ezen: (kicsit átalakítottam)

Nagyszülők üzenetrögzítője

Szasztok !

Jelenleg nem tartózkodunk itthon, de a búgó hang után hagyjatok nekünk üzenetet.

- Ha arra van szükségetek, hogy vigyázzunk a gyerekre, nyomjátok meg a 2-es gombot.
- Ha azt akarjátok, hogy adjuk kölcsön az autót, nyomjátok meg a 3-as gombot.
- Ha azt akarjátok, hogy mossuk ki a szennyes ruhátokat és vasaljuk ki, nyomjátok meg a 4-es gombot.
- Ha azt akarjátok, hogy a gyerek nálunk aludjon, nyomjátok meg az 5-ös gombot.
- Ha azt akarjátok, hogy mi menjünk érte a bölcsibe, nyomjátok meg a 6-os gombot.
- Ha azt akarjátok, hogy süssünk valamit vasárnapra, nyomjátok meg a 7-es gombot.
- Ha valamennyien nálunk akartok ebédelni vasárnap, nyomjátok meg a 8-as gombot.
- Ha pénzre van szükségetek, nyomjátok meg a 9-es gombot.

- Ha pedig Ön valamelyik barátunk, most beszéljen....

Az eredetit itt találtam:

http://szekimama.blogspot.com/2010/02/nagyszulok-uzenetrogzitoje.html

Konklúzió:

Ismét vennünk kell egy rögzítőt !!!!!!!!!!!! :):):) (Vagy elég ha felhívnak, és azt mondják: 7-es!!!!!!!!!!!!)

TED

Egy régi kollégám ajánlotta ma ezt a lapot.... Húúúúúúúúúú, micsoda kincseket találtam itt.....

http://www.ted.com/translate/languages/hun

A lapról ezt pedig "G"-nak ajánlom.... (meg mindenkinek!)

http://www.ted.com/talks/lang/hun/itay_talgam_lead_like_the_great_conductors.html

Amúgy szünet van az OVI-ban... :) kézbesítik a választási értesítőket. Tök jó, én még nem kaptam meg.

És nagyon örülök a kreatív díjnak..... a következő post (ha semmi nem jön közbe) az lesz.